Vonzások

2011-06-10

Ritka nyersanyaggal, éjjeli vadászként, polaroidra dolgozik. Kizárólag azt fényképezi, ami van. Amit ismer. Amit szeret. A családját, a kirándulásokat és épületeket, lehetőleg állványoktól takarva.

Fekete és fehér – ebben van otthon. Amikor színes tintákról álmodik, rögtön felébred. Vonzások és választások, ezt a címet lopom az irodalomból, Gombos Lajos kiállítása elé. Ha nincs nyersanyag, akkor éjszakánként az eBayen lóg, licitál, minden pénzét erre teszi.Negatívra. Vagy pozitívra? Nem teljesen értem, hogy, mi történik a polaroid képeken. Megmagyarázza.

– Ennek a technikának van negatívja is. A pozitív csak kontrollra jó, azt az ember eldobja –mondja Gombos Lajos. Én pedig azzal vágok vissza, hogy másfél évtized pozitívjaiból is lehetne már egy kiállítás. Igazat ad, sajnálkozik kicsit, és megígéri, hogy többet nem dobja el a pozitív képeket. Most is van egy szép orrszarvú az asztalán, igen, elrontott negatívból. Nagyon szép felbontásban, szinte csak állványról fotózható ez a nyersanyag, a negatívok pedig sokszorosíthatók. Aki egyet exponál, az tegye el, nagyítsa le, mutassa meg a közönségnek, mert hamarosan eltűnik a világból ez a nyersanyag.

– Évtizedek óta maradok a fekete-fehér képeknél. Elég napközben a sok színes látvány, amellyel dolgozom. Fekete-fehéren védekezem. Henri Cartier-Bresson francia fotográfus szerint így a látvány sohasem hazug. Nem mondhatjuk a tárgyra, milyen gyönyörű színekben pompázik! A témát szeretnénk látni, pontosan – mondja.

Mesél még a kínai, műanyag fényképezőgépekről, amelyek karcolt, törött, maszatos optikái csodálatos képeket adnak. Véletlenszerű, roncsolt átírását a gondosan kiválasztott témának.

– De a képekbe beleír az élet is. Ha épületeket fotózok – mondja –, azok fél évmúlva eltűnnek, lebontják, átépítik őket. Még szerencse, hogy maradnak azért. Polaroidban, fehéren meg feketén.