Képzeljék el a szituációt, hogy két „lefutott” énekesnő a hetvenes évek sűrűjében egy bárban életre-halálra próbál. Mert megtudták, hogy hazajön a külföldre szaladt harmadik társuk. S ha csak egyetlen estére is, de újra összeállnak: megint olyanok lesznek, mint az Andrews nővérek! (A minnesotai testvértrió vagy 75 millió lemezt adott el több mint 600 felvételéből. Aki szereti a szvinges zenét meg a boogie-t, nézze meg a YouTube-on, hogy adják elő, mondjuk, a Boogie Woogie Bugle Boy Of Company B című számot.)

Akkor pedig megmutatják, kik voltak ők, kik ma is ők valójában. Valahogy elviselik a sivár élet nyűgeit, és közben elpróbálják a műsort. A számok még mindig nagyszerűek, és alkalom is van, amiért megéri csinálni.

És most képzeljék el, hogy mindehhez Parti Nagy Lajos találta ki a párbeszédeket, ő írt a negyvenes évek dallamaihoz új szövegeket.

A két dívát pedig Hernádi Judit és Udvaros Dorottya adja. Ők lelkesednek be újra, élik át megint egyszer, hogy a hétköznapok után a rivalda előtt Bandy lányokká válnak. Zenészek lesznek velük, előadják a dalokat, gyakorolják a koreográfiát. S végül mindegy is, ha csak ketten maradnak, a műsornak akkor is el kell készülnie.

Ascher Tamás meg ott foglalt helyet, ahol a közönség fog majd, és lentről hozzátette mindazt, amit ő tud arról a már olyan távolinak tűnő korról, a művészetről, a művészekről meg az emberekről.

A néző pedig látja ezt a két színésznőt, aki már régóta készült arra, hogy együtt játszik el egy darabot. Felismeri bennük önmagát, a székszomszédját meg az otthonit, régi énjüket meg a mait is. És röhögni fog meg sírni. Sírva röhögni. Vagy röhögve sírni?

Infó

Parti Nagy LaJos: A Bandy lányok. Zenés játék. Rendezte: Ascher Tamás, játsszák: Hernádi Judit, Udvaros Dorotytya. Bemutató a Belvárosi Színházban június 18-án este 8-kor.