Nem szeretem a végleges válaszokat

2011-06-03

Mi vonz legjobban Charlie Chaplin filmjeiben? – kérdeztük Mundruczó Kornéltól. A rendezővel a Nol-Presszóban istentudatról is beszélgettünk meg arról: megoldható-e a magyar romakérdés, és mit kockáztatna egy munkáért. ez látható a videóban. Aki többre kíváncsi, elolvashatja, mi az, ami kimaradt a filmből.

Magazin: Miben nem vagy toleráns?

Mundruczó Kornél: Megpróbálok toleráns lenni, kivéve, ha valami más bőrére megy. De mi a tolerancia? Az elnyomott, kirekesztett kisebbség mellé próbálsz állni, és ez így helyes. Mindig foglalkoztatott, hogy az intoleráns tömeggel vagy az elnyomó pszichéjével szemben hogyan lehet és kell toleránsnak maradni.

Magazin: És az megy?

Mundruczó Kornél: Próbálom, hogy menjen. Ő is ember, neki is dolga van, nem az ő hibája, hogy ilyen meggyőződései lettek. Próbálja az ember „emelni” a toleranciaküszöbét.

Magazin: Mi van a rovásodon?

Mundruczó Kornél: Nem tudom, mindig olyan, mintha volna valami a rovásomon. Belső konfliktusom is, hogy mennyire provokatívak a műveim..., de szerintem egyáltalán nem azok.

Magazin: Ismered a pesti biciklisutakat?

Mundruczó Kornél: Próbálom megtanulni, hiszen biciklizem pár éve. Nem jó biciklisnek lenni Budapesten. A város nagyon alkalmas rá, de nem könnyű sem a forgalomban menni, sem a járdán, bár bizonyos értelemben biztonságosabb, mint a kerékpárutakon. Senki sem veszi figyelembe, hogy ott biciklisek járnak, lazán belép eléd egy gyalogos. Rettentő gyorsan kell fékezni, ha nem akarod elütni.

Magazin: Láttad már a Margit hídon a kerékpársávot?

Mundruczó Kornél: Még nem figyeltem, bár sokat járok a Margit-szigetre. A mostani fura, vékony, terelő út. Nagyon kellemetlen. A hétvégén el is kerülöm. Annyira rossz élmény a tömeg, hogy mire kiérek, már nem tudok feloldódni. A Sziget Fesztivállal ugyanígy vagyok, csak hajóval megyek ki.

Magazin: A szigeten futsz?

Mundruczó Kornél: Úszom. Az a jó benne, hogy egyedül vagyok a víz alatt. Az ember a testtudatától is megszabadul... Nem lehet elesni a medencében, tiszta sport, nincs izzadtság. És nem érzed, hogy munkát fektettél bele. Az alkotásban is az a legnagyobb élmény, ha nincs ez az érzésed. Sokszor nyüstölöm a színészeket: ne csináld, ne dolgozz; precízen felépítetted, minden kis részletében stimmelt, amit csináltál, mégis azt érzem, te egy „munkás” lány vagy fiú vagy. Az ember mindig dolgozik, de a lényeg, hogy minél kevésbé tűnjön annak.

Magazin: Mi volt a legnagyobb nyereményed?

Mundruczó Kornél: Kaptam egy csomó nyereményt és főnyereményt, de ezek bizonytalan dolgok, az ember sosem tudja, hogy az élete épp hol tart. Akkor érzem jólmagam, ha nincsenek lezárt ügyeim. Ha „le van zárva”, „meg van csinálva”, „el vagyon érve”, attól rettenetesen megijedek. Rendeztem egy előadást Németországban, az első tíz percben a színész errőlmondott monológot: kapott egy állami díjat, ezért most ő abbahagyja, mert aki állami díjat kapott, az halott, azt kvázi eltemették. Egy kicsit az én szócsövem is volt. Fontosak az elismerések, és jólesnek, de közben utálom az ilyen eseményeket, kiosztókat, komolykodásokat.

Magazin: A lezárni nem vágyott körödbenmost hol tartasz?

Mundruczó Kornél: Nagyon remélem, hogy sehol, és minél kevésbé lezárt lesz minden körülöttem. Nem szeretek végleges válaszokban gondolkodni. Nem is hiszek bennük, rettenetesen primitívnek tűnnek. Főleg egy ilyen világban, amely ennyire a tényekre épül, amelyek akadályokat görgetnek a valódi tartalmak vagy az igazság elé. Próbálom megtartani magamnak, hogy szabadon gondolkozhassam, és én adhassam meg a saját válaszaimat. És elvárom, hogy a nézők is keressék a saját válaszaikat.