Olyannyira, hogy a nyomtatott sajtó általános zsugorodása ellenére összességében egymilliósra taksált példányszám lényegében hosszú évek óta változatlan. Ám ennek egy sajátos, ha nem sajnálatos oka van, ami e „piac” apró szépséghibája is egyben. Többnyire ugyanis nem magánvállalkozásban működtetett, reklámbevételekből fenntartott újságok és tévék versengenek az olvasók és a nézők kegyeiért – túlnyomó részük önkormányzati fennhatóság alatt van. A helyi tartalmakban bővelkedő, ám azt sokszor kritika nélkül tálaló médiumok kiadói és fő finanszírozói a kerületek, ez pedig nem erősíti a szerkesztés függetlenségét.

Mivel a helyhatóságok a lapkiadáskor postaládaszámra vetítve állapítják meg a példányszámot, Budapest egyes dinamikusan fejlődő városrészeiben nemhogy csökkenés, inkább szerény növekedés tapasztalható. A lapok kivétel nélkül mindenütt ingyenesek, átlagosan 30-40 ezres példányban nyomják őket, de a legnagyobb városrészben, Újbudán hatvanezernél is többet juttatnak a háztartásoknak és az intézményeknek. „Ezért hát Budapesten feltételezhetően legalább egymillió ember olvas manipulált sajtót” – legalábbis Kleer László, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) helyi lapok szakosztályának elnöke szerint. Feltéve, hogy érdekli őket.

Ebben a szférában is tetten érhetők a félpiaci megoldások: a kiadói formától (közhasznú nonprofit szervezet vagy önálló gazdasági társaság) függően az önkormányzat „médiavállalkozása” akár még nyereséges is lehet. De a városvezetőket vélhetően kevésbé ösztönzi a profitszerzés, a lapkiadás számukra inkább presztízskérdés. Ezzel két legyet is üthetnek egy csapásra: miközben szólhatnak a választókhoz, az önkormányzat törvényi feladatának is eleget tesz, amikor közreadja hirdetményeit. A nyomtatott médiumok fenntartása így tehát az internet térnyerése ellenére sem mellőzhető, pláne, hogy még Budapesten sem mondható túl jónak az online lefedettség. A legtöbb honlapon a helyi újság PDF-formátumban is megtalálható.

Több kerület komoly reklámbevételt is társítani tud saját költségvetési forintjaihoz. Egy két évvel ezelőtti adat alapján kiugrónak nevezhető, hogy néhány gazdagabb budai lap egyenként évi nagyjából 40 millió forintos hirdetésre is szert tud tenni. Tény, hogy lapkiadói helyzetüket tekintve a kerületek többsége ettől függetlenül is „jómódú”, hiszen mindegyiküknek van saját újságja, sokuk ráadásul nem is havonta, hanem kéthetente jelenteti azt meg. Sőt, a IV. kerület még ennél is többet „engedhet meg” magának: egyedülálló módon évek óta hetente adja ki az Újpesti Naplót. Erről a jövőben sem szeretne lemondani. Tóth Sándor, az Újpesti Sajtó Nonprofit Kft. ügyvezetője szerint ennek a tradíció megőrzése, másfelől az az oka, hogy a 42 ezer példányban nyomtatott, alapesetben 16 oldalas, alkalmi mellékletekkel 20-24 oldalasra bővülő Naplót minden esetben meg tudják tölteni friss közéleti, kulturális, családi hírekkel.

A kerületi sajtópezsgés vitathatatlan ellenpontja maga a főváros, amelynek nincs önálló nyomtatott felülete, leszámítva a leginkább reklámkiadványként működő Budapesti Piacot. Néhány éve jelenik meg a Fidesz-közelinek mondott, magánkiadású Helyi Téma, amely viszont nem tekinthető „közmédiumnak”. Piacra lépése Kleer László szerint némiképp megszorongatta a fent említett budai újságokat,

legalábbis eleinte bizonyosan komolyabb szeletet tudott kihasítani a reklámtortából. Piaci vetélytársa nagy valószínűséggel, önkormányzati pedig bizonyosan nem lesz a közeljövőben, hiszen ahogy arra a városháza kommunikációs vezetője, Szűcs-Somlyó Mária is utalt, erre Budapestnek jelenleg nincs egyetlen fillérje sem. Tervbe van véve viszont egy ősszel debütáló fővárosi kábeltévé, ám egyelőre csak a stúdióra van meg a százmilliós költségvetési pénz. Működtetését az 1989-ben a Fővárosi Tanács és a közműcégek által létrehozott, ma is létező Városi Televíziózással Budapest Fejlődéséért Alapítványra bízzák, a tagok maradnak, viszont javában zajlik a szervezet közhasznúvá alakítása. Ezután jöhet a nehezebb feladat, megállapodni a kábelszolgáltatókkal a csatorna befogadásáról úgy, hogy az minden fővárosi háztartásba eljusson.

Hogy egyszerű vagy nehéz dolga lesz-e az önkormányzatnak, nem tudni – példa erre is, arra is akad. Ebből a szempontból jó helyzetben vannak a belvárosiak: a City TV lefedi az V. kerületet, ám működtetése másokéhoz képest kiugróan sokba, évi 120 millió forintjába kerül az önkormányzatnak. Összehasonlításképp: Újpesten lényegében egy médiaholdingba szervezve működtetik az újságot, a televíziót és a kerület internetes oldalát, s az önkormányzat rendezvényeit is a kft. szervezi, húsz dolgozóval, összesen nagyjából évi százmillióból. Kispesten isminden háztartásban „fogható” a kerületi tévé, ám a műsorokat külsős cég gyártja, a főszerkesztőt is ő delegálja. A hivatal és a kft. közötti szerződés alapján Kispest nagyjából bruttó húszmillió forintért műsoridőt köt le, amelyben önkormányzati tartalmú műsoroknak kellmegjelenniük, például élőben a testületi üléseknek.

Visszatérve a lefedettséghez: nem kizárt, hogy a fővárosnak is azzal kell majd szembesülnie, mint Újpestnek, bár Budapest kétségtelenül „zsírosabb üzletet” és alkuhelyzetet jelenthet a feleknek. A IV. kerület nagy részén viszont a szolgáltatók „ellenállása” miatt nem elérhető a helyi kábeltévé, mivel egyikük sem hajlandó ingyenesen kiépíteni a szükséges műszaki hátteret és csomagba emelni a csatornát. Ezért aztán – egy idei közvélemény-kutatás alapján – az újpestiek 90 százalékban az újságból tájékozódnak helyi ügyekben. Tóth Sándor szerint a kábeltársaságok törvényt sértenek, a kerület viszont nem tudja, de nem is akarja átvállalni tőlük a feladatot és annak tetemes költségét. Ám fenntartják a tévéstúdiót, mivel az Újpestről forgatott filmek fontos archívumi dokumentumok. Egyébként másokéhoz hasonlóan az Újpest TV is naponta sugároz, állami jogszabály szerint legalább háromórányi új műsort készít hetente. Péntekenként híradóval, keddenként magazinműsorral jelentkezik. Reklámbevételük nem lépheti túl az összbevétel tíz százalékát, igaz, ők nonprofit közhasznú kft.-ként működnek.

Előbbi forma teszi lehetővé, hogy ne kelljen társasági adót fizetniük, utóbbi pedig az önkormányzati támogatást. Ha mérleget vonunk, nem kizárt, hogy ez a forma jobban megéri, mint a bizonytalan reklámbevételű, teljesen üzleti alapú forma.

Bár csak feltételezhető egy-egy főszerkesztő lojalitása az őt delegáló önkormányzati többséghez, netán a polgármesterhez, az biztos, hogy a politika ezt a területet sem kíméli. Jóllehet Kispesten például a szocialista Gajda Pétert újra polgármesterré választották, ám egyfős többségű ellenzéke – gazdasági okokra hivatkozva –néhány hónapja a lakossági tiltakozás ellenére keresztülverekedte az addig 27,5 ezer példányszámú, kétheti újság megszüntetését. (Híreiket most a Helyi Téma tálalja.) Az évi bruttó húszmillióból előállított, 15 éve megjelenő lap főszerkesztőjét a nyolc éve hatalomra került MSZP-s többség megörökölte fideszes elődjétől, akit ugyanakkor a lap megszüntetéséig pozíciójában tartott. Nagy Endre, a polgármesteri hivatal szóvivője szerint a szerkesztőség mindvégig teljes önállóságot élvezett. Kleer László szerint a kispesti „újságbezúzásra” szerencsére kevés a példa, ám tény, hogy a kurzusváltások kisebb-nagyobb mértékben ugyan, de nem kímélik a helyi médiumok vezetőit, akiket az új vezetés többnyire igyekszik rövid időn belül lecserélni – a helyi sajtóval egyik oldal sem bánik kesztyűs kézzel. Sok helyen maguk a polgármesterek követnek el hivatali hatalommal való viszszaélést, amikor bekérik a közpénzből fenntartott újság aktuális lapszámát jóváhagyásra. Jóllehet a médiának az adófizető lakosságot kellene informálnia, nem pedig a politikai vezetőket kiszolgálnia, sokszor maguk a főszerkesztők sincsenek tisztában azzal, hogy az előzetes véleményezés lényegében törvénysértő.

A cenzúrát ugyan a kerületek igyekeznek cáfolni, végigtekintve egy-egy helyi lapot, bizony alig akad, amelyikben ne lenne tetten érhető a vezetők iránti túlzott lojalitás. Tóth Sándor szerint esetükben szó nincs előzetes bekéréséről, mint mondja, ez korábban a szocialista vezetésű testületnél volt divat. Az igaz, hogy őt tavaly ősszel a kétharmados többségű jobboldal választotta a sajtó kft. élére, de a médiaholding szakmai irányítását egyetlen főszerkesztő önállóan végzi. Őt az ügyvezető nevezte ki, a három médium szerkesztőségvezetőjét pedig a főszerkesztő, az ügyvezető egyetértésével. Bár a tartalomért a főszerkesztő felel, az Újpesti Napló fő feladatának a közösségépítést tartják, ezért a lapvezetés kifejezett szándéka a nem pártpolitikai megközelítés. A pártok közleményeire, meghívóira külön rovat van, a többi felületen az önkormányzati tevékenységet, a városrész történéseit mutatják be. Erről egy önkormányzati szerkesztőségnek kötelessége beszámolni, ugyanakkor a helyhatóságnak van polgármestere, alpolgármesterei és képviselő-testülete. Az írások arányaiban pedig mégiscsak tükröződnie kell a választói akaratnak. Persze ha a közügyek fontossága megkívánja, az ellenzék elmondhatja az álláspontját.

Az V. kerület sajátosan oldotta meg a problémát Rogán Antal (Fidesz) polgármester 2006-os színre lépésével: híreiket a magánkiadású, kéthetente megjelenő Mai Belváros című újságban adja fel fizetett hirdetésként. A hivatalos tájékoztatás szerint ez jóval költséghatékonyabb forma, mások szerint viszont a városrész igencsak sok pénzt fi zet ezért, ráadásul egy Fidesz-közeli cégnek. A lapot az az Impress-Regio Lapkiadó Kft. adja ki, amelyet bő tíz éve a mai kormánypárt akkori helyi többsége hozott helyzetbe: megbízta az önkormányzat azóta megszüntetett lapja, a Belváros-Lipótváros megjelentetésével, s felruházta a kiadói jogokkal is. A jobboldali többség 2001-es elolvadása után kirobbant médiaháború elsodorta újságot az Impress akkor lényegében magánkiadásba „vette”, Mai Belváros címen. Különös, de a City TV-t üzemeltető önkormányzati kft. ügyvezetőjét, Szabó Adriennt a képviselő-testület pályázattal úgy választotta ki, hogy egyben ő a Mai Belváros főszerkesztője is. A tévéműsorok pártatlanságára – Puka Zsófia önkormányzati szóvivő megfogalmazása szerint – a háromtagú felügyelőbizottság ügyel, amelynek elnöke a jobboldali kötődéséről ismert Kerényi Imre, tagja Puka Zsófia és Kovács Alex Gábor szocialista önkormányzati képviselő.

1 MILLIÓ

A BUDAPESTI önkormányzati lapok összpéldányszáma eléri az egymilliót. Kerületenként egyébként átlagosan 30-40 ezer példányt nyomnak, postaládaszámra vetítve.