Eljött a búcsúária ideje?
Ezt már márciusban, a budapesti Operaházban tartott tájékoztatón Bátor Tamás operaénekes-fesztiváligazgató sem rejtette véka alá. Hiszen 2001-ben, indulásakor még 300 milliós támogatást kapott a fesztiválprogram, amely Miskolcon Közép- és Kelet-Európa élvonalbeli operaelőadásainak, együtteseinek kínál fórumot. És amely tíz év alatt hírnévre tett szert, és a megyeszékhely természetes hatókörén túlról is vonzza a közönséget. A város támogatását az idén a tavalyi 125 millióról nyesték vissza 70 millióra.
Kriza Ákos fideszes polgármester márciusban a kritikus gazdasági helyzettel, Miskolc feszítő pénzügyi gondjaival magyarázta a megszorítást, ugyanakkor – váratlan fordulattal – kijelentette: a város leginkább emblematikus rendezvényét, az operaünnepet változatlanul minőségi fesztiválként fogják megtartani, erre ő szavát adja. (Szó mi szó, a jelenlevő Szőcs Géza kulturális államtitkár a kormány részéről jóval szerényebben nyilatkozott.)
Jelenleg az a helyzet, hogy a június 9-től 19-ig tartó Bartók+Verdi-program fővonalát képező operaelőadások közül már törölni kellett a debreceni színházzal közösen tervezett Trubadúrt, a Kolozsvári Magyar Opera Álarcosbálját, a Horvát Nemzeti Színház Falstaffját, a prágai Opera Otellóját. A kassaiak Fából faragott királyfija az ottani sikertelen pályázat miatt esett kútba. Ezenkívül, ha lehet mondani, a legfájdalmasabb A kalóz című Verdi mű lemondása (a Kocsis Zoltán dirigálta Nemzeti Filharmonikusok és meghívott énekesek előadásában), amely ugyanúgy magyarországi ősbemutató, ha úgy tetszik, operatörténeti esemény lett volna, mint két éve Schönberg Mózes és Áronja vagy tavaly Strauss Daphnéja.
Egyébként a márciusi tájékoztatón Kocsis Zoltán kiemelte annak jelentőségét, hogy a hazai operaszínpadról hiányzó, ám világszerte játszott művek megszólaltatását Miskolc igyekszik fölkarolni. Szerinte a nemzetközi operafesztivál feltétlenül támogatást érdemel, és programjának megkurtítása galádság (vérmérsékletéhez híven ő a „kulturális bűntény” megfogalmazást használta).
Bátor Tamás legutóbb csak olyan programmal állhatott az önkormányzat elé, amelynek fedezete biztosított, említi most. A város külön pénzügyi felügyelőt állított mellé, a biztonság kedvéért, nehogy „elszaladjanak” a kifizetések. Már korábban kénytelen volt úgy tárgyalni a vendégfellépőkkel, hogy tartsák fenn az időpontot, de nem biztos, hogy lesz előadás, ezért nem is köt előre megállapodást velük. (Elfogadták, mert szeretnek Miskolcra jönni.) A szerződött előadások lemondása ugyanis jelentős veszteséget okozna a fesztiválnak, mégpedig nemcsak pénzügyit, hanem erkölcsit is. Jellemző, hogy az NKA csak nemrég írta ki azt a pályázatát, amelyre Miskolc jelentkezhetett, és a döntés majd valamikor a fesztivál alatt (!) születik meg. A finanszírozásban az egyetlen pozitívum, hogy közel 30millió forintos uniós dotációt nyert Brüszszelben az operafesztivál, ami kétéves, folyamatos uniós megfigyelés után feltétlen elismerésnek számít. Ezt az elismerést tíz év alatt érték el, miközben itthon éppen leépülőben a hátország. Lesz azért két igen nívósnak ígérkező orosz bemutató (Rigoletto, Nabucco), meg Mario és a varázsló az Operettszínházzal közösen; Liszt egyetlen operája, a Don Sanche; és több minden más (sajnos, a koncerteket is ritkítani kellett). Fájdalomdíjként több dalművet a kísérőprogramként szervezett operafilm-vetítéseken láthat a közönség.
Ilyen körülmények között jövőre aligha lehet operafesztivált rendezni.
A kórus már próbált
A Nemzeti Filharmonikusoknál sajnálattal értesültek arról, hogy a miskolci operafesztivál vezetője kénytelen lemondani A kalóz magyarországi ősbemutatóját – mondta lapunknak Kovács Géza főigazgató. A kórus már próbálta a darabot, a zenekari próbák ma kezdődtek volna Kocsis Zoltán vezetésével. Érdeklődésünkre a főigazgató megjegyezte; az együttes ebben az esetben sem mondhatott le a méltányos gázsiról, mert ez veszélyes precedenst teremtett volna. Ugyanakkor remélik, a jövőben nem ismétlődik meg, hogy egy betervezett, kiemelkedően fontos bemutatóról pénz hiányában kell lemondani.
