A házzal együtt vették meg a milliós aktot
2009-ben az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetében dolgozó Barki egy karácsonyi mesefilmnek köszönhette a nagy fogást. Fenyőfadíszítés közben ugyanis feltűnt neki, hogy a Stuart Little kisegér című animációs film egyik jelenetében, az amerikai nagypolgári lakás kandallója fölött egy Berény Róbert festménynek kinéző Berény Róbert festmény lóg. Regénybe illő kalandok következtek, mígnem egy amerikai filmgyári kellékes nappalijának faláról először egy washingtoni park gyepére, majd Barki kamerája elé került az elveszettnek hitt Alvó nő.
A detektív hajlamú művészettörténészt szimata legutóbb Ausztráliába repítette, megtudta ugyanis, hogy az 1909-ben alakult avantgárd művészcsoport, a Nyolcak egyik tagja, az 1939-ben Sydneybe menekült Orbán Dezső magával vitte oda egyik fő művét, a Nagy aktot. A kép, amely állítólag a Nyolcakhoz később csatlakozott író-grafikus-iparművész Lesznai Annát ábrázolja, sehogy sem akart elkelni az emigráció első hónapjaiban, pedig Orbán nem kért érte többet 20 guinea-nél. Talán a lelke mélyén nem is bánta ezt a festő, hiszen évtizedekkel később, egy BBC-nek adott interjújában legjobb képei egyikének nevezte az életnagyságú aktot. Ahogy mesélte: „inkább megtartottam azt a képet, mert nem akartam újra kiállításra küldeni – ugyanazzal az eredménnyel. Tíz év múlva aztán beállított hozzám egy házaspár, és megvette tőlem 300 guinea-ért.”
Barki Gergely megtudta, hogy a műgyűjtő párnál sem maradt sokáig a festmény, ugyanis házuk új tulajdonosa ingóságokkal, vagyis a falon lógó Orbán-művel együtt vásárolta meg tőlük az otthonukat. Most az egykori vevő fiáé a Nagy akt, aki sajnos rövid időre is meglehetősen nehezen válik meg tőle. Barkinak nem is sikerült vele időben megállapodni a kölcsönzés feltételeiről, ezért a pécsi Nyolcak-tárlatra nem érhetett már oda az alkotás. Sőt a budapesti kiállításmegnyitóra sem, ezért a Nagy aktot kedden utólag helyezték el a Szépművészeti tárlatán, hogy gyönyörködhessünk benne néhány hónapig. – Az igazi persze az volna, ha a szeptember 12-i finisszázs után is itthon maradhatna ez a rendkívül fontos kép – magyarázza Barki Gergely –, de már azzal is megelégednénk, ha Európa valamelyik gyűjteményében kaphatna helyet, ahonnan viszonylag könnyű kölcsönözni. Egyébként ausztrál körútján más jelentős Orbán-művekre is rábukkant a kutató: például a canberrai National Galleryben őrzött Nagy csendéletre vagy a Newcastle Region Art Galleryben kiállított tájképre, ezek hazaszállítása azonban darabonként 7-8 millió forintba került volna. (A Nagy akt utaztatásának költségeit egyébként az Insurart.hu nevű műkincsbiztosító cég fe dezte.)
Szóval gazdagabb is lehetett volna ez a Szépművészeti Múzeumba költöztetett kiállítás, ha van pénzünk hazahozni mindent, amit ismerünk, és ami idetartozik. De nézzük inkább a szerencsét a szerencsétlenségben. Végül is Barki Gergely legfrissebb „felfedezése” valójában az új kormánynak köszönhetően válhatott igazi szenzációvá. Ha év elején nem fújják le a Szépművészeti térszint alatti bővítését, nem költözik át ide a Nyolcak-kiállítás. Hol mutathatta volna be akkor a művészettörténész az Ausztrália mélyéről előkerült aktot?
Nyolcak plusz tíz
A tavaly decemberben nyílt pécsi kiállítás anyagához képest a Városligetbe költözött tárlat tíz művel gazdagodott, többek között Berény Róbert 1905-ös Akt tanulmányával és Nő pohárral című munkájával, valamint Czóbel Béla Kislány ágy előtt és Párizsi utca című műveivel. De láthatjuk a Hősök terén Kernstok Károly Tájképét és Tihanyi Lajos Kis aktképét is a főszenzáció, Orbán Dezső Nagy aktja mellett.
