Videoklip készült az ózdi cigánytelepen: Ez a hétköznapi Hétes

2011-05-28

Tudod te, mi az, hogy nincs? Nem az, hogy most nincs, ma nincs, holnap nem lesz – hanem, hogy nincs? Hogy egyáltalán nincs? Annyira nincs, hogy szinte már van, de aztán kiderül, hogy nem, dehogy van: nincs. Na, az a való világ, nem amit a tévében látsz.

A szegénységről beszélünk a jó baráttal, Péterrel. Meg Bódis Krisztáról, arról, mit csinál ez a szívós nő már vagy tizenkét éve Ózdon, az ország egyik legvigasztalanabb helyének minden bizonnyal legvigasztalanabb pontján, a Hétes-telepen. Kissé patetikusan: Bódis Kriszta a reménytelenség talajába vetett el némi életmagot, azt’ tessék, nem kihajott? Csendben.

Lett focipálya a szemétlerakat helyén, karban is van tartva. Nyaranta alkotótábort szervez a helyi srácoknak, a szülők is segítenek szervezni, lebonyolítani. Tizenöt év sötétség után újra van közvilágítás. (Próbáljuk elképzelni: 15 év sötétség.) A házakat folyamatosan javítják, a rovarokat, rágcsálókat folyamatosan irtják. Aljzatbetonozás, üvegezés, mindenki segít mindenkinek, úgy. Kalákában. Szemétszedés, tereprendezés. Szociális munkások permanens szociális munkája. Vízelvezető csatorna. Adósságrendezés – nagy szó. Ennek nyomán elmondható, hogy jó néhány családnak most már tényleg nincs semmije. Aminek örülni lehet: eddig ugyanis csak tartozásuk volt.Huszonkét családnak visszaállítható a bérleti szerződése, vagyis semmi jogcímnélküliség, semmi kilakoltatás. Bódis Krisztáék eredményesen működnek együtt a helyi gyermekvédelemmel, a családsegítőkkel meg a sulikkal is. Ja igen, az iskola: az odafigyelés eredményeképpen a telepi gyerekek igazolatlan hiányzásai 80 százalékkal csökkentek az elmúlt években. S a legnagyobb eredmény talán: a cigányok és a többségiek kapcsolata jobbra fordult. Tervek akadnak még, tervekből nincs hiány, Bódisnak meg ereje van, nagy, úgyhogy nézünk még nagyokat a Hétesen.

Arról is beszél a Péter, hogy kicsit sincs könnyű dolga a Krisztának, számos alkalommal próbálták elgáncsolni, cigányok is, többségiek is, és hogy mi melója van abban, hogy megbíznak benne a hétesiek. Hogy szeretik, tisztelik, felnéznek rá, és várják, hogy jöjjön. És ő persze jön. Megy, és aztán megint jön.

És most itt ez Marjai Judit ötletéből kisarjadt rapszám, amely az Alkotásközpontú program keretében készült, és amelynek szövegét a Shakespeare-fordításairól is ismerhető Szabó Stein Imre írta, a zenéjét meg Saiid, az Akkezdet Phiai producer-MC-je, a magyar underground hiphop méltán elismert alakja. Afféle Való Világ-utánérzés, csak Alekoszok nélkül, a valóságot villantva fel tényleg. Valovi rap (Pavlovi lovi) a címe, a műfaji megjelölése pedig: crosskulturális rap a Való Világról. A helyi srácok adják elő.

Például a 22 éves Váradi Rajmund, becenevén Körte, aki egy éve jár a program filmes-média műhelyébe, és aki „érzékeny, kitartó, tehetséges fiatalember. Gyerekkora óta verseket ír. Átlagosnál jobb focista. Kiválóan énekel, és az a vágya, hogy ezt meg is mutathassa. A világtól elzárt telepen álmodozott eddig erről”. Vagy ott van Seres Attila, alias Busman. Bódis Kriszta szerint ő az, aki a legtöbbet változott a filmes-média műhelyben. „Leginkább abban, ahogy képessé válik megmutatni önmagát. Egyre tudatosabb az önismeret és önkifejezés útján. A csoport krónikása lett, megható elbeszélő költeményeket ír. Szeret szerepelni és magasra teszi a mércét. Mindig jobbat akar. Nyitott, gondolkodó és jó lelkű ember.” Esetleg a 17 éves Seres Regina, ez a sokoldalú, bátor nő. „Erős egyéniség, nem ismer megalkuvást. A műhelyben ő a legaktívabb, legkezdeményezőbb. Egyszerre nőies, de a fiús tulajdonságait is felvállalja. Egész ember. Lendületes és meglepően otthonosan, profin mozog a kamera előtt, de azzal sincs gondja, ha a kamera mögé kerül. A műhelyben egyaránt aktív a forgatókönyvírásban, a riportozásban és a szereplésben. Kiderült, hogy a rapéneklés sem áll távol tőle.”

Ez a böngésző nem támogatja a flash videókat

Májki, azaz Radics Márk „nehéz sorsú családból származik, sok testvére van, a szülei betegesek, és a túlélés mindennapos robotja nem ad alkalmat a kitöréshez. Májki megnyerte a legutóbbi alkotótáborunk táncversenyét, ahol többek között Soma és az L. L. Junior Tánciskola tanára, Bari László voltak a zsűri. Májki lenyűgöző tánctehetség, tele akarattal. Jó tanuló és kötelességtudó, mindamellett szenvedélyes ember. A tánc a mindene.” És szerepel a videóban a 13 éves Dömötör Kristóf, aki „színes, izgalmas egyéniség és ígéretes tehetség. Mindenkit levesz a lábáról, ahogy beszél, ahogy gondolkodik, ahogy az emberrel kapcsolatot teremt. Ő az, aki biztos, hogy továbbviszi a mintát, amit a programunkban kapott. Ezt tudatosan meg is fogalmazza. A marginális csoportok támogatása, a segítő magatartás, a szeretet természetes dolog számára, pedig egy karcos, harcosabb világból jön. A médiaműhelyben már önálló anyagokat is készített, a színészi tehetsége is egyértelmű. A Valóvi-refrént neki köszönhetjük. Testnevelő tanár vagy vállalkozó vendéglős, még nem tudja mi lesz valójában, de nem ismer akadályt.”

Nem ismer akadályt. Ízlelgethetjük ezt a hiányos tőmondatot egy darabig. Aztán gondoljunk a Való Világ népére. Aztán megint ezekre a cigány fiatalokra, akik a semmi közepén, szakértő segítséggel foglalkoznak a saját jövőjükkel. A videoklip, amely alatt a You-Tube-on egyébként nem ritkák a bicskanyitogatóan ostoba kommentárok, szóval ez a videó nyilván csak csepp a tengerben. De olyan csepp, amelyben benne van a tenger. Nem a luxusvillában van a való világ. Akkor már inkább Ózdon. És mindenki figyelmébe ajánlanám a refrént: „a nép nem felejt”.

A jót se, a rosszat se.