Nem ismeretlen számára a cívisváros közege, hiszen a debreceni bölcsészkarra járt magyar–történelem, majd később magyar–filozófia szakra. Egyetemistaként – s az egyetem elvégzése után is – DAAD-ösztöndíjasként – hosszabb időt töltött Németországban, ezután került Nyíregyházára, ahol filozófiatörténetet, később esztétikát, képzőművészet-elméletet és médiaelméletet oktatott, a rajz szakosoknak pedig a vizuális kommunikáció elméleti tárgyait adta elő. Fő érdeklődési és kutatási köre a klasszikus modern festészetelmélet. Fontos adalék, hogy debreceni egyetemistaként ismerkedett meg a már említett – ugyancsak filozófia szakos – Gulyás Gáborral, akivel dolgozott együtt a Határ című folyóiratnál is. Kapcsolatuk a későbbiekben sem szakadt meg: a MODEM volt vezetője a művészeti központ indulásakor fölkérte az akkor már a Nyíregyházi Főiskolán tanító Kuklát, hogy különböző előadásokat szervezzen, s tavaly bevonta a MODEM és a nagyváradi Partium Egyetem egyik közös – a határ menti művészeti együttműködéseket serkentő – projektjébe is.

Arra a kérdésemre, hogy a Gulyás Gábor által már „pályára” állított MODEM élén miféle változtatásokat tervez, Kukla Krisztián azt mondta: ügyvezetőként kettős feladata lesz. Részint meg kell őriznie az országos nevet szerzett MODEM arculatát és művészeti rangját, másrészt két-három év múlva időszerű lesz bizonyos „arculatváltás” is. Szerinte Gulyás Gábor igen jól csengő „brandet” kreált a MODEM-ből, amire – mint fogalmazott – „nemcsak építeni lehet, hanem azt természetszerűleg alakítani is kell”. Kérdésemre, miszerint milyen arculatváltásra gondol, Kukla Krisztián azt válaszolta, hogy nem alapvető változtatásokról van szó, hanem a multifunkcio nalitás erősítéséről. Olyan művészeti központ képe lebeg a szeme előtt, amely „nemcsak galéria, kiállítótér és magas művészet, hanem sokszínű közönséggel teli közösségi tér, koncertekkel, vetítésekkel, performance-okkal, öntevékeny alkotók izgalmas vállalkozásaival”. Szerinte kulcskérdés a debreceni egyetemisták szorosabb bevonása a MODEM életébe, de nem csupán látogatóként. Mint mondta: annak ellenére, hogy az egyetemen vizuális képzés nincs, a művészet iránt fogékonyabb diákok és amatőr csoportjaik kísérletező kedvére a MODEM-ben szükség lenne.

Megjegyzésemre, miszerint a jövőben számítani lehet-e olyan tárlatokra a MODEM-ben, amelyek csekély művészeti értékkel, ám annál nagyobb marketingerővel bírtak – ilyen volt például a Leonardo-kiállítás, amelyet számos bírálat ért –, Kukla Krisztián azt válaszolta: megértően viszonyult az ilyen tárlatokhoz, mert ezek az intézmény nevének ismertebbé tételét szolgálták, de miután a MODEM a kortárs művészeti szcénában előkelő helyre került, szerinte ilyen produkciókra már nincs szükségük. Kérdésemre, miszerint terveznek-e olyan életműtárlatokat, mint amilyen Bukta Imre híres és különösen nagy hatású kiállítása volt, Kukla Krisztián azt mondta, hogy már szervezik is a következőt, méghozzá feLugossy László műveiből. Közbevetésemre, hogy Debrecenben számos helyi képzőművész nehezményezi: számukra kiállítótérként elérhetetlen a MODEM, az új vezető diplomatikusan kitérő választ adott. Ismeri a helyi viszonyokat és ezeket a kritikákat, ennek a helyzetnek a tisztázásához időre van szüksége, ám az alkotók kiválasztásánál semmiképpen sem a lakhelyük a döntő.

Kukla Krisztián kitérő választ adott a MODEM költségvetését firtató kérdésemre is. Mint mondta, egyelőre nem árulhatja el a büdzsé sarokszámait, viszont mindent megtesz azért, hogy meggyőzze a döntéshozókat a kultúrára fordított pénzösszegek hasznáról. Véleménye szerint az esetleges kieső összeget pályázati úton, szponzori támogatásokból és jegyeladásokból kell előteremteni, bár az előfinanszírozásos pályázatok hosszú átfutási ideje is gondokat jelent.

Kukla Krisztián FOTÓ: MODEM