„A könyvek gerillaharcosok. Lesből támadnak, és szinte megmagyarázhatatlan módon hódítanak”, mondta Vámos Miklós író egy nemrégiben rendezett beszélgetésen, amelyen a résztvevők a sikeres könyvek titkát próbálták megfejteni. A magam részéről már a könyvek titkát sem értem, miképpen képesek elérni, hogy megvegyék őket, merthogy mostanában minden ellenük dolgozik.

Az egyre magasabbra szökő áruk, a mind népszerűbb elektronikus könyvolvasógépek, az internetes könyvtárak, a sűrű mindennapokból egyre fogyatkozó idő, a kertévé/bulvársajtó generálta általános elbutulás, szóval bár minden összeesküdött a könyvek ellen, azért a puha vagy kemény fedelek közé zárt betűtenger valahogy nem hagyja magát, és támad. Vagy nem támad, csupán előóvakodik, és kihívóan riszálja magát a könyvesboltok polcain, egy­-egy meglepő borítóval, egy­-egy meglepő címmel, az újdonság vagy az újrafelfedezés lehetőségével, irodalommal, versekkel, rajongott politikai vezetők rajongott gondolataival, rajongott híres emberek felejthető böffenéseivel, értékes közéleti írásokkal, kultúrtörténeti, társadalomtudományi barangolásokkal.

Kivált így van ez a Könyvhét idején, amikor a vásárló szemében zöld fény gyullad, és önkívületi állapotban bolyong a könyvesboltokban vagy a könyves rendezvények helyszínein, vagyonokat fizet ki a kötetekért, amelyek egy részét persze nem olvassa el, ám, ahogy biztató kacsintással mondja: majd, ha nyugdíjas leszek... De nem lesz nyugdíjas, mert még öregkorában is keményen kell dolgoznia a pénzért, amit akkor is könyvekre fog költeni.

Június 2­-án kezdődik és 6­-áig tart az idei, 82. Könyvhét, ahol lesz megint sok kiadó, több száz kötet, amely ezen jeles alkalmakkor nem lesből támad, hanem nyilvánosan,mi meg hagyjuk magunkat le-­ és meggyőzni, mert tudjuk: aki most veszít, az később sokat nyer. Ez egy ilyen háború.