M. Tóth nem bénult le attól, hogy az állam ez idő szerint nem támogat gyerekrajzfilmeket sem. Műhelyében, a mintegy száz szakemberrel kapcsolatban álló KEDD animációs stúdióban ő és munkatársai úgy tesznek, mintha „minden normálisan működne”. Dolgoznak. A második 13 részes filmsorozatát készítették el Bartos Erika Bogyó és Babóca című meséjének. Az első széria 30 ezernél is több nézőt vonzott tavaly, és ezzel a negyedik legnézettebb magyar mozifilm volt.

A vállalkozás költségeit a magánstúdió előlegezi meg a KEDD nyugat-európai bérmunkáinak bevételéből. A produkciót fölajánlották a közszolgálati Magyar Televíziónak, ahol közölték, a gyártási költség 4-5 ezrelékét (!) kitevő összeget tudnak fizetni a sugárzásért. M. Tóth Géza ezt megköszönte, és lemondott a megtiszteltetésről. Kollégáival külföldi vevőket keres. Nem is kell messzire menni, mert a szlovákoknál, a cseheknél, a szerbeknél, a románoknál egyaránt érdeklődnek a sorozat iránt, mi több, egy arab fesztiválon is tetszést arattak a magyar csigafiú és katicalány kalandjai. Kínai tévésekkel tárgyalnak a film eladásáról. A Bogyó és Babóca ősbemutatója mégis itthon lesz: május 29-én, a Gyermeknapi Rajzfilmünnepen 6 budapesti és 24 vidéki mozi vetíti a sorozatot. AKEDD stúdió szervezésében olyan régi, népszerű animációk is szerepelnek a programban, mint a Pom-pom mesék, A kockásfülű nyúl, a Mézga család vagy a Vuk. A rajzfilmünneppel próbálják újrateremteni a megszakadt hagyományt.

Évtizedekkel ezelőtt, amikor még a világ animációs élvonalába tartozott a magyar, az új gyerekfilmek premierje gyereknapon volt. Csakhogy az utóbbi 10-20 évben alig születtek új művek. Az idén azonban két jelentős hazai animációt mutatnak be a rajzfilmünnep gyerek és felnőtt közönségének: a Bogyó és Babóca mellett (az ugyancsak régi Oscar-jelölt) Jankovics Marcell Madách-földolgozását, Az ember tragédiáját is. A kisebb-nagyobb megszakításokkal több mint két évtizede készülő két és fél órás Tragédia munkálataiba mintegy 80 milliót tett bele saját vagyonából a rendező (az állami támogatás összesen több százmillióra tehető), ám a befejezéshez most még húszmilliót adott a nemzeti erőforrás tárca. A művet a magyar uniós elnökség záróünnepére szánják, ajándékként. A gesztus szép lenne, ha nem volna ellentmondásos. Hiszen épp az után támogatja meg a kormányzat Jankovics munkáját, hogy az általa elnökölt Nemzeti Kulturális Alap büdzséjét idén már kétszer is megnyirbálta, és fiókban hevernek a benyújtott rajzfilmes pályázatok. Az animáció másik támogató intézményét, a mozgókép közalapítványt pedig lenullázták.

A rendkívül válságos helyzetre a májusi filmszemle egyik vitája is fölhívta a figyelmet. Elhangzott, az utóbbi húsz évben is csak a rövid rajzfilmeket tartotta életben az állami mecénás, elvétve készültek (olykor megkérdőjelezhető minőségben) animációs nagyfilmek, sorozatok. A műfaj fiatal tehetségei külföldre mennek, mert itthon nem jutnak munkához. A vitában Fülöp József, a MOME animációs szakágának vezetője, Mikulás Ferenc, a Kecskemétfilm igazgatója és Patrovits Tamás, a Manifeszt elnöke egyebek között kifejtette: félő, túl szűk körben fognak megszületni a döntések az animációs gyártásról a még csak körvonalazódó új állami finanszírozási rendszerben. Ulrich Gábor, a filmművészszövetség animációs tagozatának képviselője hozzátette, a központi állami médiaszervezethez delegált filmes keretösszegből (720 millió forint) 100 milliót szánnának évente a műfajra. A szakmai tagozat ezt kevésnek tartja.

M. Tóth Géza viszont tud néhány fontos telefonszámot. Ezeken esetleg támogatást kérhetne, ahogy mások is próbálkoznak. Ám ő nem hív föl senkit, mondja; megvárja, amíg szabályosan pályázhat. Addig pedig úgy tesz, mintha „minden normálisan működne” a magyar kultúrában.