Hogy miféle államtitok lehet a Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatában, azt nem tudjuk. Az biztos, hogy öt évre titkosították az anyagot, és vele együtt a szakmai bizottság javaslatát is. Lapértesülések szerint öten pályáztak a vezetői posztra, köztük Horváth Ádám és Harangozó Gyula. Az előbbi a dalszínház miniszteri biztosa volt az elmúlt időszakban, az utóbbi pedig majdnem az lett. A kormányváltás után – mint már többször is megírtunk – még arról lehetett hallani, hogy Szőcs Géza kulturális államtitkár Harangozó Gyulát nevezi ki az Operaház biztosának. De amikor a nemzetközi mezőnyben jól teljesítő balettművész-koreográfus első munkanapján – korrupció gyanújára okot adó szerződésre hivatkozva – felmentette a munkavégzés alól korábbi riválisát, a balettigazgató Keveházi Gábort, másnap már nem ő volt a befutó. Az operaénekes Horváth Ádámot bízta meg a dalszínház vezetésével Réthelyi Miklós miniszter.

Úgy tudjuk, változatlanul hasonló a felállás: Szőcs Harangozót, Réthelyi Horváthot preferálja, és most az a nagy kérdés, hogy a presztízsharcot melyikük nyeri. Az utóbbi időben ugyanis elterjedt: billeg a nemzeti erőforrás miniszter széke, ugyanakkor továbbra is élvezi Orbán Viktor miniszterelnök bizalmát a heves támadásokat viszonylag jól álló Szőcs Géza. Mindemellett a döntés egyértelműen Réthelyi miniszter kezében van, aki korábban kijelentette: azt nevezi ki, akit a szakmai bizottság javasol.

Az elmúlt hét sajtónyilatkozatai, cikkei jól mutatják azt is, hogy két lobbi harcol egymással, ráadásul két, egyformán a jobboldalhoz kötődő érdekcsoport. A helyzet kísértetiesen hasonlít ahhoz a pályázati ütközethez, amely a Győri Nemzeti Színház vezetői posztjáért zajlik Forgács Péter és Eperjes Károly között. Az ügy kimenetele épp ugyanazért kérdéses, mint az Operaház esetében. Mert bár a győriek bizonyára szívesebben látnák a poszton a korábban is a városban bizonyító Forgácsot, Eperjes politikai támogatottsága közismerten jóval erősebb.

De térjünk vissza az Andrássy úti dalszínházhoz, amelynek vezetése az elmúlt évtizedben gyakrabban változott, mint bármelyik másik magyar kulturális intézményé. Nyugalom közel sincs az Operaházban, állítólag közel sem a művészetről szólnak a mindennapok. (Nem mintha a kultúra más területein kizárólag azzal foglalkozhatnának.) Félelem, szétesés, fenyegetés, zsarolás – a bennfentesek szerint most ezek a kulcsszavak a Magyar Állami Viperaházként csúfolt intézményben.

Nincs egyértelmű válasz arra, hogy a társulat kit is látna szívesen a direktori székben. Nyilván nemcsak azért, mert a pályázat titkosítása miatt nem ismerhették meg a dolgozók, ki milyen koncepciót adott be. Betűkkel ellátott dolgozatok zanzásított változatairól számolt be a közalkalmazotti tanács delegáltja. Azt se tudták, a nagy A és B kinek az elképzeléseit fedi. Ki az, aki az Operaházat együttműködtetné az Erkellel, és ki az, aki önálló intézményként gondolja el, egyfajta versenyhelyzetet teremtve.

Úgy tudjuk, a pályázati kiírásból kihagyták az úgynevezett nyilvánossági nyilatkozatot, mivel ezt senki sem írta alá: ezért őrzik lakat alatt a pályaműveket. Az erőforrás tárca sajtóosztályától azt az információt kaptuk, hogy ezt a titkosítást a miniszter írásban feloldhatja. Azt már mi tesszük hozzá: ezt feltehetően csak az eredményhirdetés után teszi majd meg Réthelyi Miklós.

Hogy mikor várható a döntés, azt nem tudni. A legtöbben úgy saccolják, hogy még a héten, kedden vagy szerdán felszáll a fehér füst. Elképzelhető olyan döntés is, amilyenről a Népszava hétfőn beszámolt, azaz hogy a pályázat eredménytelen lesz – de ez nem tenne túl jót az intézménynek. Mert akkor az kérdés, hogy az újabb pályázat eredményéig ki vezeti majd a színházat. Az eddigi miniszteri biztos, vagy keresnek egy újabb vezetőt?

Horváth Ádám állítólag a miniszter jelöltje