A régen Győrben, az utóbbi időben Szombathelyen megrendezett, június eleji Mediawave nem kifejezetten zenei fesztivál, mégis erős a hangzó szekció. A számos filmbemutató, kiállítás és workshop mellett zenei ínyencségeket is elkaphat, akinek kedves ez a vonal. Melyik vonal? Az a vonal, amely nem követi, nem is akarja követni a nemzetközi trendeket, nem lohol a divat után, nem a lemezeladási listák éléről verbuválja fellépőit. (Tegyük hozzá: ha akarná, akkor se menne neki. A nagy fesztek költségvetésének töredékéből gazdálkodik ugyanis.) Bízvást nevezhető underground fesztiválnak a Mediawave, amely nem minden pillanatunkat kihasználó dömpinggel, inkább finomságokkal operál. Lesz internacionális Mediawave Jazz Reggae Project, lesz Isza & Busa Pista koncert, Ferenczi Györgyék is odatesznek, a Shukar Collective nemkülönben, jön Andreya Triana is, hogy csak néhány nevet említsünk.

Van persze, aki biztosra megy: az igazán nagy nyári könnyűzenei fesztiválokon legfeljebb a kisebb sátrakba férnek be a (többiekhez képest legalábbis) alternatív előadók. A június végi, Sopronban zajló VOLT Fesztivál sem tud nagyon mellélőni, mikor mondjuk a My Chemical Romance-t, Paul Kalkbrennert, a Pendulumot vagy éppen Mobyt hívja meg. Dub FX invitálása is biztonsági játék. A House of Pain koncertjének viszont remélhetőleg nemcsak a rapfixáltak örülnek majd, és a Primus sem csak rajongók kedvéért jön. A magyar vonalon is kevés meglepetés kevés várható: a Quimby vagy a Tankcsapda üzembiztosan hozza majd a tele réteket. Ahogy kell. Népfesztivál, többnyire magyaroknak talán.

Igazi rétegfesztivál viszont a júliusi Balaton Sound, amely elsősorban az elektronikus zene híveit várja Zamárdiba. Állítólag ilyenkor ilyentájt a Balaton Soundra esik négyzetméterenként a legtöbb kivagyi partiarc –ezt nem tudom, mindenesetre a Tiesto-, John Digweed-, David Guetta-féle univerzum fixre begerjeszti a jobbrosszabb diszkók népét országszerte. De az is biztos, hogy a nem annyira szigorú négynegyed kedvelői is megtalálják, ami nekik kell – bár talán nem a legadekvátabb fesztiválon, de legalább fellép nálunk a Portishead, füstös triphopot varázsolva a fülledt nyári éjszakába. Csak azt mondja meg valaki, tőrőlmetszett gengszterrapper létéremit keres a Balaton Soundon Snoop Dogg, akit magunk legutóbbi, az Arénában adott koncertje kapcsán a „leglazább, legcsíkszeműbb” jelzőkkel illettünk? Színfoltnak mondjuk nem rossz.

A júliusi közepi Hegyalja is többé-kevésbé népfesztivál – bár talán a fémesebb hangzás játssza a főszerepet, azért találunk itt magyar underground rappet, indie popot és ósdi technoszerű dolgokat is. Nagyon nem tudunk belekötni a line upba, de miért is akarnánk: az Airborune-nak remek helye van Rakamaz-Tokajban, miként a Deicide-nak is nyilván örülnek a banda hívei, a Mastodon, a Pennywise és a Park way Drive ugyancsak nagy figyelemre számíthat, ahogy a Slayer idei magyar duplázásának szintén lesznek tanúi szép számmal bizonyosan.

Mindenképpen az ország egyik legkülönlegesebb fesztiválja az augusztus legelején rendezendő Ozora, amely afféle „pszichedelikus törzsi összejövetel”. Kicsit sem popfesztivál, már abban az értelemben, ahogy mondjuk a Balaton Sound mégiscsak az. Itt nem a mainstream elektronikus DJ-k lépnek fel, és a live acteket sem a nagy nemzetközi popvérkeringésben leginkább résztvevő előadók nyomják. Másfelől például a goa, a progresszív trance, a psytrance és sok egyéb elektronikus műfaj irányából közelítik a közönséget. Azt mondják, nagyon is friss, mai és jó, a szcénát minőségi zenével kiszolgáló fesztivál zajlik nyaranta Ozorán, és mi elhisszük.

A Sziget legalább annyira idegenforgalmi, mint amennyire zenei vállalkozás – ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az idei óbudai együttlét külön színpadot szentel azoknak a külföldieknek, akik Budapesten is otthoni kedvenceiket szeretnék látni. Lokális szuperhősöket kínálnak, hátha közülük néhányat a hazai közönség is megkedvel. A Sziget különben igazi népfesztivál, de legalábbis semmiképpen nem műfaji. A legnagyobb hazai programkoncentrátum esetében nyilván szóba sem jöhet a direkt profil. Amúgy nemcsak meggyőződéses szigetjárók szeretik a rendezvényt: a The Independent munkatársa az öt legjobb európai rendezvény között látja a fesztivált, a Financial Times pedig európai fesztbemutatójában, amelybe összesen hét programsorozat fért be, tekintélyes felületet szentel a Szigetnek is. Ahol különben Amy Winehouse mellett remekül elfér a Flogging Molly, a Kasabian vagy mondjuk a Pulp, a Rise Against, esetleg a Chemical Brothers a nagyszínpadon, a világzenei és az elektronikai helyszín sem lohol a nemzetközi színvonal után. A Deftones, a Motörhead, valamint a Judas Priest a metálszínpadon rokkol – ínyencek szerint itt azért lehetne up to date-ebb a lista. A zsáner finomságaira kíváncsiakat a kisebb színpadok programja elégíti majd ki minden bizonnyal.

A nyár persze az említetteken túl is kínál kisebb-nagyobb, hagyományosabb és újszerűbb fesztiválokat szép számmal. Hatalmas robbanás nem várható, a jelenleg tudható fellépők terén legalábbis. Az meg, hogy hogyan érezzük magunkat, leghamarabb úgyis csak a helyszínen derül ki.

A soproni VOLT tavaly a Massive Attackkel kerülte a meglepetéseket