Az egyik az Apolló mozi. A csaknem száz éve emelt, szecessziós épület 1999 végén a multiplex megjelenése miatt bezárt, merthogy nem akadt rá üzemeltető. Aztán pár évvel később egy vállalkozás megvette az üresen álló mozit, és belül teljesen átépítette. A házban lakásokat alakítottak ki, az utcafronton étterem és játszóház nyílt, az épület mélyén viszont kialakítottak egy 100 és egy 40 üléses vetítőtermet. Az átalakított Apollót 2004 óta művészmoziként üzemelteti a Cirko Film – Másképp Alapítvány. A két vetítőterem jól indult, a legtöbb jegyet – 31 ezret – 2007-ben adták el, ami azt jelentette, hogy a székek harmadán ültek egy-egy vetítésen. A jegybevétel, valamint az artmoziknak járó állami és európai támogatás biztosította az Apolló pénzügyi hátterét.

Az elmúlt három évben viszont visszaesett az Apolló látogatottsága, tavaly már csak 22 ezer jegy fogyott. Ráadásul a mozi nem jutott hozzá a korábbi években megkapott évi 5 milliós állami támogatáshoz sem. (Ez – mint arról írtunk – valamennyi hazai artmozi közös gondja, melynek oka az, hogy a dotációt szétosztó Magyar Mozgókép Közalapítvány a tavalyi kormányváltás után egy évig haldoklott, majd a közelmúltban megszűnt.) Az Apolló így veszteségessé vált, s a Cirko más forrásból – főképp filmforgalmazásból – származó bevételéből tartja életben pécsi moziját.

VargaGabriella, azApolló üzemvezetője szerint a filmek internetről történő letöltése miatt csökken a nézőszám. Ez világjelenség, s egyelőre sehol sem találtak megoldást arra, hogy a mozikat – s különösen az artmozikat – összeomlással fenyegető folyamat ellen miképp vegyék fel a harcot. Hogy a Cirko meddig képes finanszírozni az Apollót, azt Varga Gabriella nem tudja megmondani.

A másik hagyományos, pécsi filmszínház, az Uránia: ez a mozi is bezárt 1999 utolsó napjaiban, ám alig két héttel később újra megnyitott. A pécsi önkormányzat által fenntartott városi tévé üzemeltette tovább az 1936-ban épített, egy termében 400 nézőt befogadni képes filmszínházat. Utóbb a város fel is újította a Bauhaus-épületet. A napi két-három előadást tartó Urániában 2002-ben összesen 100 ezer jegy kelt el, s a mozi, illetve annak kissé szakadt, retró stílusú büféje az értelmiség és az egyetemisták kedvenc helyévé vált. Ám lassanként megkopott az Uránia varázsa (vagy divatja) is, s tavaly már csak 30 ezer jegyet adtak el, így a publikum a székek 6-7 százalékát melegítette. Az alacsony bevétel és az elmaradt állami támogatás okán a városnak 13 milliót kellett áldoznia az Urániára 2010-ben. A köztudottan eladósodott Pécs vezetői megunták ezt, és júniustól az önkormányzat 10 évre bérbe adja amozit egy vendéglátással foglalkozó a kft.-nek. Zengő József, a kft. vezetője elmondta, hogy többcélú, kulturális és vendéglátóhellyé akarják átgyúrni a házat, ahol továbbra is lesz mozi, de a művészfilmek kisebbségben maradnak (ha maradnak egyáltalán). A kópiás vetítésről átállnak digitálisra, s akkortól arra is lesz mód, hogy ne csak filmet vetítsenek, hanem mondjuk operát közvetítsenek a Scalából, vagy focimeccset a Wembley-ből. A tervekben még sok a „ha” és a titok, az viszont biztos, hogy az Uránia artmozikorszakának vége. Fél évvel azután, hogy Pécs volt Európa kulturális fővárosa.

540ARTMOZISZÉK

VOLT EDDIG PÉCSEN, de a városban most mindkét, hagyományos vetítőhely fennmaradása veszélybe került. Ennek oka az állami források hiánya mellett a város eladósodása. Tény: Pécs már nem kultúrfőváros.