A „Nem pusztán üzletképpen tartatott” című, pompás kiállítású könyvecske Köleséri Sámuelnek, az 1663-ban született természettudósnak a megjegyzését idézi. Az említett férfiú száz évvel a debreceni nyomda megalapítása után jött a világra, így lehetett némi rálátása a cívis nyomdászat történéseire – ám azon feltehetően nagyon elcsodálkozott volna, hogy az Úr 2011. évében „az böcsületes, Isteni félelemmel, bölcsességgel és igazsággal tündöklő Debreczeni Tanácsnak” lehetősége leend részt venni az Alföldi Nyomda ünnepségsorozatán.

Nem tévedés: az Alföldi Nyomda valóban 1561-től számítja a létrejöttét, attól az esztendőtől kezdve, amikor egy Huszár Gál nevű protestáns nyomdász az őt üldöző katolikusok elől a református cívisvárosba menekült, s a sebtében berendezett műhelyében újra dolgozni kezdett. Az ő betűkészleteivel ekkor nyomtatták ki az első olyan könyvet, amely az első munkafolyamattól kezdve a szedésen és a tördelésen át a kötésig Debrecenben készült. Az egykori műhely a valamikori Nyomtató utcában állt, valahol a mai Rákóczi és Vár utca tájékán.

Sajnos Huszár Gál nem sokáig tartózkodott a cívisek között, egy évvel később ismeretlen okok miatt sietősen továbbállt, ám becses ólombetűinek egy részét Melius Juhász Péter debreceni püspök ráhatására – máig tisztázatlan körülmények közepette – a kereskedővárosban hagyta. Akár önszántából tette ezt, akár kénytelenségből, ma már elmondható, hogy az évszázadokon át a református egyház által felügyelt nyomdaművelődéstörténeti jelentőségű vállalkozássá nőtte kimagát.A tizenhetedik században az összes magyarországi nyomtatóműhely könyvtermése közül is kiemelkedett a Debrecenben gyártott könyvek száma. Elsősorban természetesen vallási tárgyú és iskolai tankönyveket nyomtak, de a szakirodalom számon tartja a „Részegesek jajos pohara” és a „Bádgyadt lelkeket élesztgető tsendes musika” című kiadványokat is. A már említett „Nem pusztán üzletképpen tartatott” című kiadványból kiderül: a tizenhatodik–tizenhetedik században 200-400, a tizennyolcadik században pedig 3000 körül volt az egyes könyvek átlagos példányszáma. Habár a Rákóczi-féle szabadságharc küzdelmei miatt a nyomda tevékenysége átmenetileg szünetelt – tekintettel arra, hogy a háborúskodásban a várost kifosztották és fölgyújtották –, a tizennyolcadik század végére a debreceni nyomdában az ábécéskönyveket százezres, a katekizmusokat pedig több tízezres példányszámban gyártották.

A 450. évforduló kapcsán György Géza, az Alföldi Nyomda Zrt. vezérigazgatója érdeklődésemre azt mondta: a nyomda történetének egyes fehér foltjai ellenére a vállalkozás büszkén vállalja a folytonosságot a református egyház által alapított és föllendített nyomdával, amely így az ország legrégibb folyamatosan működő könyvműhelye. A csaknem fél évezredes múlt megünneplésére többek között nyomdatörténeti szimpóziumot rendeztek –ennek előadásait már kötetbe rendezték, s kiadták –, könyvtörténeti tárlatot állítottak össze a Kölcsey Kongresszusi Központban, s múzeumpedagógiai foglalkozásokat szerveztek. A Gáborjáni Szabó Botond által összeállított könyvtörténeti tárlaton megtekinthető a már említett, 1561-ben itt készült első kiadvány – Szent Pál leveleinek magyar nyelvű magyarázata – egyetlen ránk maradt példánya, amelyet jelenleg Kolozsváron őriznek. Az ünnepségsorozat idejére kölcsönadott kötetnek az Alföldi Nyomda az évfordulóra megjelentette a hasonmás kiadását. A kiállításon további érdekességek is vannak: vitrinbe tettek több régi plakátot és újsághirdetést. Van egy csaknem százéves hirdetmény, amely e szlogennel reklámoz egy légyfogó papírt: Halál a legyekre. Nem lehet kétségünk felőle, hogy ha szorult némi üzleti érzék a debreceni nyomda akkori vezetőibe, akkor nemcsak a plakátot, de a herkulesi erejű légyfogó papírt is ők gyártották le.

Felemás emlék

A debreceni nyomda alapításának 450. évfordulója alkalmából az egykori nyomtatóműhely feltételezett helyszínének közelében a napokban emléktáblát avattak a debreceni Vár utcában. Az emléktábla a városi zeneiskola homlokzatán látható, bár az Alföldi Nyomda Zrt. vezetése eredetileg az új Fórum bevásárlóközpont egyik bejáratánál szeretett volna egy nagyobb kompozíciót elhelyeztetni. Ebben azonban nem tudtak megegyezésre jutni a létesítmény működtetőivel. A Fórum képviseletében érdeklődésünkre Tutor Lóránt vállalkozó azt mondta: az épület eredeti terveiben a kért kompozíció nem szerepel, és a jogilag védett, engedélyezett terveket utólagos munkálatokkal nem lehet fölülírni.