A z irodalom Lady Gagájának nevezett, Finnországban élő, észt-finn Sofi Oksanen harmadik regénye, a 2008-as Tisztogatás nyerte el tavaly a legjobb európai könyv díját (Europe Book Prize) – is. Az önéletrajzi ihletettségű, 2003-as Sztálin tehenei a dramaturg, színházi szerző szépírói debütálása. A több mint félszáz esztendőt felölelő (1941–2002), háromgenerációs családregény rokon vonásokat mutat az erőszakba torkolló leszboszi héjanászt megörökítő, táplálkozási zavarokkal, pánikbetegséggel megspékelt 2005-ös autofikcióval, a Baby Jane-nel, és a szerkezetében-alapmotívumaiban is hasonló Tisztogatással. Az egyes szám első és harmadik személyben narrált munka legfőbb elbeszélője a (siker)szerzővel egyidős, 1977-ben született, bulimarexiás („anorexiával ejtettem foltot magamon, bulimiával szaggattam belső szerveimet,…”), gyógyszer- és alkoholfüggő Anna. Akinek tizennégy esztendeje (azaz, tizenegy éves korától) a tökéletes testért vívott, rögeszmés küzdelem, a mértéktelenség, a szégyen, a félelem, az elfojtás, s a rejtőzködés határozza meg egydimenziós életét.

A krízisnaplóként is értelmezhető mű saroktétele – csakúgy, mint az általam e lapokon méltatott, kivételes Tisztogatás esetében – az egyéni, kollektív és nemzeti identitásválság. Az észt építésvezető-mérnök anya (Katariina), és a sosem nevesített, elemi iskolát végzett „finn férfi”gyermekének finné kellett (volna) válnia – anyja követelésének engedelmeskedve. A narrátor famíliájában a kiszolgáltatottság-kirekesztettség, az idegenség, önkéntes elszigeteltség, a mezsgyére szorultság létélménye több nemzedéken át öröklődik – amint a családon belüli árulás, megcsalatás, kapcsolati kudarc, szervezett hazugság is.

Oksanen nőalakjai (Sofia, Katariina, Anna) mind megbélyegzett páriák. Az anyai nagymama, Sofia hazája a nácik és a szovjet-oroszok által megszállt, majd 1941-ben törvénytelenül elfoglalt, és a Szovjetunióhoz csatolt Észtország; melynek függetlensége kikiáltása (1991) után két hónappal meghal. Lánya, az 1977-ben Finnországba költöző, élelmes, labilis, kiszámíthatatlan Katariina „politikailag megbízhatatlan”, gyanús elem az őt rendszeresen ellenőrző finn államvédelmi rendőrség (Supo), az utána szaglászó KGB, sőt testvére, Linda számára is. Az önazonosságát elvesztő-kereső, egyke Annát már kizárólag önpusztító paszsziója, az evési szesszió mozgatja. Démonizált titkos szenvedélyét úgy nevezi: „Uram, szeretőm”, „Uram, Teremtőm”; szentháromsága a koplalás-ételorgia-hányás, imáiban kilóhoz és kalóriához fohászkodik. Élelmiszer-fölvásárló zarándoklatai célpontja Észtország, a hazai ízek kegyhelye.

A Sztálin tehenei (a cím a szegények tehenére, a kecskére utal) legjobb részeiben az éhség-kiéhezettség és az addiktív lét igen elmés, metafizikai állapotrajza. Amely annak a folyamatnak a stációit mutatja meg, amikor a létezésből eltűnik az emberi minőség; eleinte csak a test van, majd ahogyan elsatnyul a lélek, eltörpül a szellem, úgy lesz pusztán hús a testből. A Szovjetunióban szex- és vodkaturistaként duhajkodó finn férfi aknak is (köztük Anna apjának) fogyasztásra kínált hús az orosz, főképp a prostituáltnak tekintett észt fehérnép. A „hánynivalót” fölhalmozó, intimitástól rettegő, agyonsanyargatott testű Anna részegen kavar le kielégülést nem nyújtó, egyéjszakás kóbor numerákat, és szerelem, társ helyett odaadó megmentőre-terapeutára van igénye – ideig-óráig.

Egy kalmár rafináltságával kifundált, agyafúrt munkás lektűr szerzője a bulvár által kedvelt civilizációs betegségekkel, s a Nyugatra gyártott, balkáni spleenben ázó SZU-dekadenciával vigéckedik. A sokkolóra hangolt, néhol kommerszbe hajló, szlávos melodrámábanSofia és férje, valamint Szibériábadeportálthozzátartozóik és Katariina jelleme-sorsa vázlatosan fölskiccelt, míg Anna önös-egomán világának és a bulimarexia tünetegyüttesének aprólékos bemutatása az ugyanahhoz az ablakhoz csapódó légyre emlékeztet: idővel roppant ingerlő. Csüggesztő továbbá, hogy az alkotó valamiféle (túlkoros) Lolitába ojtott, egyszerre frigid és fehérmájú, széllelbélelt csudapóknak festi le gyakorta paró diába illő alteregóját. Sofi

Oksanen tudja, mert bizonyította, hogy mellbevágóra komponált portréja nem mentális problémái, gótikus divatstílus iránti (komikus) rajongása vagy biszexualitása miatt került be a literatúra nemzetközi arcképcsarnokába.