Bár Havasi Bálint, a múzeum igazgatója emlékeztet arra, hogymár 1986-ban elkészült az első jelentősebbnek mondható Balaton-tárlat Keszthelyen, nem vitatja: az messze nem volt teljes, ráadásul hamar „megkopott”, talánmár tíz éve is ideje lett volna az újításnak, bővítésnek. Mindemellett – emeli ki az igazgató – időszerű volt a szemléletváltás is: az Aranyhíd – Fejezetek a Balaton történetéből című kiállítás tervezésekor a tudományos alaposság megőrzése mellett kifejezetten törekedtek arra, hogy a kisgyermekes családok számára is vonzóvá tegyék a tárlatot.

Az elmúlt száz évben durván fél négyzetméterrel csökkent a fürdőruhák felülete

Ezt az igyekezetet már – a tó múltját hét nagyobb témakör szerint feldolgozó – kiállítás első részén tetten lehet érni. A természettudományi részlegen kiemelték a múltat a vitrinekből, kézbe fogható őskövületek, filmek, élethű dio rámák, látványos elektronikus tablók kalauzolják végig a látogatókat a Balaton kialakulásának történetén a jégkorszaktól kezdve, és ismertetnek meg a vidék sokszínű élővilágával. Hasonlóképp mozgalmasak a Balaton partjainak benépesülését bemutató termek, ahol tárgyi emlékek sokasága mellett egy különleges terepasztalon a sorra felgyulladó fénypontok szemléltetik, hol, miként lakták be évezredek alatt a tó vidékét. Kuriózumokat tartogat a híres balatoni várak szekciója is. Kiderül itt például az, hogy a legendákkal ellentétben a Rezi várat soha nem ostromolta a török. Ez egyébként már csak azért is örvendetes, mert a szerénynek számító erődítményt birtokló elszegényedett család csupán az egyetlen emberből álló személyzetet, a Kálmán Márton nevű kapuőrt tudta volna csatasorba állítani. A kiállítás egyik legizgalmasabb része a balatoni halászat múltját bemutató terem. Diorámák idézik fel a XIX. század végi nagy téli lékhalászatot és a lápi horgászemberek mindennapjait, de látható az utolsó bödönhajók egyike is: az egyetlen fatörzsből kivájt lélekvesztőket az 1800-as évek közepéig használták nagy számban a tavon. Mindemellett fény derült itt arra is, hogy a század elején halászók nyelvi leleménynek sem voltak híján. Télen a jeget buffogtatóval ütögetve terelték a halrajokat a háló felé, jégpatkónak hívták a lékhalászatnál a csizmára szerelt csúszásgátló vaspántot, és terítsfának mondták a hálók szárítására használt tartóbotokat.

A közelebbi múltat idézik a kiállítás második felében feldolgozott témakörök.Például a harmincas évekbeli nagyszabású parcellázások idejét, amikor is „bársonyos, homokos strandjával” a „Gyermekek eldorádójaként” hirdették a balatonszárszói telkeket, s „Napfény-Derű-Egészség” szlogennel buzdítottak siófoki parcellák vásárlására. Míg a parcellázásokra vagy épp a kiállítóteremben felépített vízicserkésztáborra egyre kevesebben emlékezhetnek, a balatoni úttörőtábort idéző installáció még sokakban kelthet nosztalgiát. Hát még a táborokból küldött, mára kiállítási tárggyá előlépett ákombákombetűs, korabeli gyermeklapok. Egy bizonyos Kriszta nevű lány pél dául azt tartotta fontosnak papírra vetni valamikor évtizedekkel ezelőtt: „Kedves szüleim, szerencsére megérkeztem Zamarádiba. A koszt finom. A Magyar Edmund mindig piszkál. De különben jól érzem magam.”

Nem hiányozhat a kiállításról a Zimmer Frei-es hangulat sem, amiről kempingasztalos, Videoton rádiós, üveges sörös, neonzöld szúnyoghálós víkendházterasz-részlet gondoskodik, de a tárlat alkotói szerencsére mértékkel adagolták a retrót. Persze előkerül a tradicionális olajos lángos is, de csak a balatoni „büfétörténet” mellékszereplőjeként: egy monitoron majd száz év étlapjait böngészve tájékozódhatunk arról, hogy mikor, mit és mennyiért kínáltak a vendéglátósok. Hason lóan ötletes – a szőlő- és borkultúra, a tavi sportélet ismertetése után következő – századfordulós fürdőház, s az abban látható fürdőruha-történeti bemutató. Rögzíthetjük is nyomban: az elmúlt száz évben számításaink szerint durván fél négyzetméterrel csökkent a Balatonban megmártózó hölgyek és urak fürdőruhájának felülete.

A tárlatot a balatoni hajózás történetének összefoglalója zárja – legalábbis egyelőre. Rövid keszthelyi séta után ugyanis arra jutunk: már most bőven lenne alapanyag a bővítéshez, például a XXI. századi Balaton rémségeinek helyt adó terem kialakításához. Lenne miből meríteni. Hogy mást ne is említsünk, itt vanmindjárt Keszthelyen a tradicionális balatoni szexpanoptikum.