Négyszáz éven át kísérte figyelemmel a tárlat a kölcsönhatásokat. Az antwerpeni Királyi Szépművészeti Múzeum tizenöt mesterművet küldött Brüsszelbe, míg a bergamói Accademia Carrara ötvenet.

Ezt a tárlatot akarva-akaratlanul jól kiegészíti a Brüsszelhez közeli Aachen Suermondt-Ludwig Múzeumának június végéig látogatható s felfedezé sszámba menő kiállítása, amely az 1500-as évek első felében alkotó antwerpeni Joos van Cleve művészi pályafutását dolgozza fel. Európai és amerikai múzeumokból szállították a gazdag anyagot a németországi múzeumba, amely arra is vállalkozott, hogy néhány van Cleve kép restaurálásának menetét bemutassa. Fontosabb talán, hogy a flamand reneszánsz festőt Észak Leonardójaként tartják számon, mert I. Ferenc francia király udvarában, ahol az itáliai mester is hoszszabb időt töltött, megismerkedett az olasz iskolával, s annak hatása alá került. A szentek élete, a bibliai jelenetek – háttérben mindinkább a környező tájjal – és a portrék természetesen ezt a tárlatot is ugyanúgy uralják, mint a brüsszelit. Van Cleve portréinak beállítása kétségkívül emlékeztet arra, ahogy például Leonardo da Vinci instruálhatta modelljeit. A módosabb antwerpeni polgárok megörökítése mellett kiemelkedik portréi közül az I. Ferencről és VIII. Henrik angol uralkodóról készül festmény, illetve önarcképe, amely vélhetően eljegyzésekor készült, legalábbis erre utal a jobb kezében tartott szegfű. A virágmotívum több képén is feltűnik, de mindig más és más gondolatnak a jelképeként.

Bár Joos van Cleve életéről nem sokat lehet tudni, kétszáz alkotását tartják számon, sműterme a sikeresek közé tartozhatott. Ahol egyébként a tehetős polgárok megrendeléseinek kielégítésére tömegméretekben, de magas színvonalon állítottak elő bib liai jeleneteket ábrázoló festményeket, például a Szűz és a gyermek változatait. S e téma a brüsszeli flamand-velencei tárlatnak is egyik központi eleme.

Joos van Cleve önarcképe