A bankok nem szeretik a bohémeket
Ledényi Attila, az Edge Communications igazgatója szerint az se baj, ha csupán ez a motiváció, mert már eleve jó, ha valami egyáltalán arra ösztönöz egy vállalatot, hogy fektessen a képzőművészetbe. Irodájuk 2007-ben kiadott egy kis katalógust Vállalati gyűjtemények címmel, amelyben már tizennyolc jelentősebb vállalati kollekciót mutattak be. Ahhoz képest, hogy a vállalati műgyűjtés nálunk igazából a rendszerváltás után terjedt el, ez a szám nem kevés. Vállalati gyűjtemény ennél jóval több van: kisebb cégeknél például, ahol ez gyakran összemosódik a tulajdonos vagy a cégvezető saját anyagával.
A jelentős kollekciókat létrehozó cégek legalább fele bank vagy pénzügyi tanácsadó. Olyanok, mint az OTP, a Raiffeisen, az MKB, a Deutsche Bank, az UniCredit, a K & H, a Fundamenta, a Deloitte, a KPMG vagy az Equilor. Mellettük olyan kommunikációs cégek mint az Ericsson, a Magyar Telekom, vagy a reklámos Mediacontact, az építőiparból a Strabag, s a szereléstechnikával foglalkozó Würth dicsekedhetnek jelentős anyaggal. Előfordul, hogy az idetelepülő nemzetközi cég folytatja az anyacég hagyományát azzal, hogy itteni leányvállalata is gyűjteményt épít. Jellegzetes példája ennek a Deutsche Bank, amelynek anyacégéé a világ egyik legnagyobb vállalati kollekciója, 50 ezer darabból áll (pedig csak 1979-ben alapították), vagy az UniCredit Bank, melynek anyacége 35 ezer tételt birtokol.
Nálunk a legnagyobb kollekció talán az OTP-é, mintegy 6-700 darabosra tehető, de a leginkább klasszikus (s egyben legrégebben, az 1950-es évek óta épülő) az MKB-é, a legmodernebb pedig talán a K & H-é, amely 2007 után esett át profiltisztításon: eladták régebbi darabjait, s egészen fiatal alkotóktól vásároltak újakat. Olyanoktól, mint például Sándor Krisztián, Födő Gábor, aki zuhanyfüggönyökre, iskolai fatáblákra alkot vagy a street artból jött Budha Tamás . A K &H a válság idején vásárolt, épp akkor, amikor a többi cég gyűjteményépítése lelassult.
A beszerzés általában felkért kurátorok segítségével történik, akik tisztában vannak a művészek és művek aktuális árfolyamával. A felkért tanácsadók köre azonban elég szűk, s így nyilván a gyűjtemények profilja is eléggé egyirányú (legalább is, ami a kortárs befektetéseket illeti). A tanácsadók közt gyakran találkozunk Bagyó Anna, Jerger Krisztina, Virág Judit vagy Pinczehelyi Sándor nevével. A vásárolt művek közt pedig szinte kötelezőek az élő klasszikusok művei: Fehér László, Maurer Dóra, Nádler István, Bak Imre, Klimó Károly, Konok Tamás, Konkoly Gyula, Hencze Tamás, Szurcsik József és mások darabjai. Márpedig a vállalati gyűjtemények jelentős része kortársakra épül. Trend ellen menő gyűjtemény nem létezik.
A gyűjtés sok helyen kiegészül ösztöndíjprogramokkal, s a gyűjteményépítés rendszerint erre épül rá, vagyis a támogatott, fiatal művészektől vásárolnak. Ösztöndíjt tart fenn a K & H, a Fundamenta Lakáskassza (amely még egy alkotóházat is üzemeltet), az E.On és évente díjat ad a Strabag. A támogatás egy másik formája a kiállítási lehetőség biztosítása. Néhány cégnek külön galériája is van: legismertebb közülük a Raiffeisené az Akadémia utcában, ahol évente öt művésznek rendeznek tárlatot. De a saját aulájában rendszeresen rendez kiállításokat az OTP, a Magyar Telekom, és már majdnem két évtizede az Ericsson is.
Az Ericsson 1992 óta százhúsz kiállítást szervezett fiatal művészeknek és mestereiknek, s a századikat külön művészeti héttel ünnepelték. E fiatal művészek alkotásai adják az Ericsson-gyűjtemény bázisát. Zsenia Bozukova, iski Kocsis Tibor, Radák Eszter, hogy csak néhány nevet említsünk. A képek kiválasztásában jelentős szerepe volt a munkatársak véleményének. A befektetés pedig sosem volt szempont, mondja Jakab Roland marketing és kommunikációs igazgató, annál inkább az, hogy a racionális munkakörnyezetbe becsempésszék a humán világot. Már a harmadik székházukba költöznek, most épp a Népliget Centerbe, de a hagyományt itt is folytatják, már csak fiatalokra koncentrálva.
Érdekes a Libra Szoftver Kft. gyűjteményépítése. Mint Faur Kálmán igazgató-tulajdonos elmeséli, a kilencvenes évek elején egy művészhajlamú munkatársa vetette fel, hogy rendezzenek kiállításokat, s (mivel nyomdájuk is volt) nyomtassanak a kiállító művészeknek katalógusokat. Cserébe mindig választhattak egy-egy képet, vagy kedvezményesen megvásárolhatták. Faur úr azt mondja: André Kosztolány tanácsát tartotta szem előtt, aki azt ajánlotta, vagyonod egyharmadát fektesd műkincsbe, egyharmadát ingatlanba, egyharmadát pedig értékpapírokba. Magángyűjteménye számára ugyan XIX–XX. századi klasszikusokat vásárol inkább, a vállalat folyosóit kortársak művei díszítik. Sőt a cég támogatásával létrejött a Ráday Galéria, amely immár Faur Zsófi–Ráday Galéria néven a Bartók Béla úton rendez kiállításokat, s kiadja a hiánypótló Mai Magyar Képzőművészet, Mai Magyar Fotóművészet és Mai Magyar Iparművészet című könyvsorozatokat.
Nemcsak Kosztolány tanácsolta, hogy fektessünk műkincsbe, hanem ezt teszi például az Equilor Befektetési Zrt. is, amely létrehozott ügyfelei számára egy külön erre a vonalra szakosodott leányvállalatot, az Equilor Fine Art Kft.-t. Ügyvezetője, Gereben Katalin szerint XX. század eleji vagy XIX. századi klasszikusokat ritkán vásárolnak vállalatok, mert túl drágák, és nem nagyon kerülnek már elő ritkaságok. Az élő klasszikusok, a befutott művészek értéknövekedése is jóval kisebb mint a fiataloké. Érdemesebb tehát fiatalokban gondolkodni. Köztük is olyanokban, akiknél látják a tehetség mellett a tudatos karrierépítést. Romantikus bohémekre nehéz befektetést alapozni – mondja. Szerinte egyébként a legszebb vállalati gyűjtemények a Raiffeisené, a Fundamentáé és a Strabagé.
BAH-sorozat
A Klementz nővérek által vezetett BAH – Bring the Art Home kiállítássorozaton idén kilenc fiatal képzőművész, Balázs Imre Barna, Felsmann István, Koralevics Rita, Navratil Judit, Korcsmár Eszter, Réthelyi-Prikkel Tamás, Dömölky Dániel, Bácsi Róbert László és Szurcsik Erika állíthatja ki műveit különböző nagyvállalatoknál. A résztvevőket 53 jelentkezőből választották ki. Az önerőből finanszírozott kezdeményezés célja, hogy fiatal művészek meg tudják mutatni tehetségüket olyan közönségnek, amelyből potenciális vásárlókra számíthatnak.
