Cannes: Szavak nélkül is nagyot durrant
Amikor évről évre feltesszük a szkeptikus kérdést, hogy vajon tényleg a cannes-i filmfesztiválon vannak-e a legjobb filmek, akkor rendre (és persze utólag) kiderül, hogy ez abszolúte így van – nem érdemes kételkedni. Ráadásul most már az az előfeltevés is többszörösen bebizonyosodott, hogy a franciaországi mustrát nem véletlenül tartják a világ legjelentősebb mozgóképes eseményének: egyre nagyobb űr tátong a cannes-i színvonal és a másik két fontos európai fesztivál, a berlini és a velencei között. A filmipar szemmel láthatóan koncentrálódik, méghozzá a kor legnagyobb és talán legdrágább kérdése, a disztribúció köré. Mivel egy film nemzetközi elindítása és promotálása, de még maga a bemutatása is tetemes költség, csak a világszerte készülő művek kis százalékának adatik ez meg. Ezért váltak létszükségletté a fesztiválok, de legfőképpen a cannes-i.
Ahogy a lapunknak nyilatkozó Tilda Swinton, a We Need To Talk About Kevin című pszicho producere és főszereplője elmondta, azzal, hogy a mozija bekerült a versenybe és viszonylag jó kritikákat kapott, ez konkrétan az életet jelenti a mű számára. Ezt el is hisszük neki: a Lynne Ramsey rendezte mozi Lionel Shriver 2003-ban megjelent, azonos című regényének adaptációja, mely tulajdonképpen a született gonoszról szól. Ha eltekintünk attól a ténytől, hogy Shriver sosem szült gyereket, és elhisszük neki, hogy a potenciális sorozatgyilkos már csecsemő korában megmutatkozik, agyafúrt és gonosz (Richard Donner klasszi kusának, az Ómennek a hatása igen erős), valamint azt is, hogy a rideg anya és a karikaturisztikusan jelentéktelen apa ebből semmit nem vesz észre, akkor értékelhetővé válik a mű. Hiszen a rendezés, az atmoszféra valóban egyedi. No, meg az a vakmerő dramaturgiai lépés, hogy a mű összes szereplője ellenszenves. Tilda Swinton szerint ez szükséges volt, főként ha az ember azokról a problémákról szeretne beszélni, melyeket eddig a filmekben gondosan szőnyeg alá söpörtek.
Visszatérve a fesztiválozásra: egy cannes-i szereplés ugyanannyira lehet végzetes is, mint ugródeszka. Egy cannes-i bukás például el is temethet egy filmet. Annak idején például a sajtó kifütyülte és kivégezte Sofia Coppola Marie Antoinette című produkcióját, így a tengerentúlon limitált terjesztést kapott és kisebb piacokon, mint a magyar, csak DVD-n merészkedett ki vele a jogtulajdonos. Ezért a stúdiók egyre óvatosabbak, inkább versenyen kívül, nagy sztárcsinnadrattával akarnak hozzájárulni a glamourhoz. Ez rögtön meg is magyarázza, hogyan szerepelhet a hivatalos szelekcióban A Karib tenger kalózai című Disney-szörnyeteg negyedik része: Johnny Depp, Geoffrey Rush és Penélope Cruz nem fest rosszul a vörös szőnyegen. A rajongó tömeg pedig elviselhetetlen, mind a vetítőkben, mind az utcákon. A franciák mesteriek abban, hogy hatékonyan generálják az alapüzenetet: ha valaki nincs itt, akkor lemarad valamiről – mindenről.
Azért mindig előkerül egy-egy középműfajú amerikai mű is. Idén az Un certain regard nevű, rendhagyóbbműveket gyűjtő hivatalos szelekciót nyitó Restless volt a soros. Rendezője, a markáns műveket és görcsös kismesteri iparosmunkákat is jegyzőGus Van Sant nem kisebb feladatba vágta a fejszéjét, mint hogy elmesélje egy rákos daganattól haldokló tinilány (MiaWasikowska), és egy japán kamikaze pilóta szellemével rendszeresen társalgó fiú (Henry Hooper – Denis Hopper fia élete első szerepében) szerelmét. A giccshatáron mozgó mű számos kollégát megríkatott, de egyúttal kellőképpen lila ahhoz, hogy könnyedén besoroljon Van Sant életművébe.
Amikor pedig az ember azt hinné, hogy a művészet – vagy a mainstream kicsit másképp csomagolva – ma már inkább divat a szerzői vonalon, akkor megállapíthatjuk: a verseny meghozta az idei év első bombameglepetését, a The Artist című produkciót. Michel Hazanavicius alkotása tulajdonképpen egy fekete-fehér némafilm, amely egyrészt képes dokumentálni a némafilm és a hangosfilm közötti váltást és az ezzel járók: karrierek, életek derékba törését, másrészt képes visszaadni ahollywoodi aranykor drámáinak kvalitását és erényeit egy romantikus történetbe ágyazva. A történet 1927-ben kezdődik, mikor is George Valentin (Jean Dujardin elképesztő alakításában) a legnagyobb némafilmsztár. Büszke és eléggé elszállt művész, aki nem képes felmérni a realitást, miszerint a kor és a technika elrohan mellette, így élete lassan tragikusra fordul, mint számos egykori „grimasz” sztárnak, akik nem tudtak vagy akartak a hangjukkal élni.
Billy Wilder Alkony sugárútja (1950) ugrik be, melyben Gloria Swanson és számos már elfeledett sztár alakította önmagát. De míg ott a tragédia elkerülhetetlen volt, a fiktív Valentint megmenti egy ifjú színésznő, rajongó és szerelmes lány (Berenice Bejo remek alakítása). Gyönyörű dramaturgiai ívet rajzolt Hazanavicius a filmjének, képes volt egy olyan kikacsintós művet készítenie, mely nem nosztalgiával beszél a filmművészet talán leginnovatívabb korszakáról, hanem képes visszahozni azt a történetmesélést és katarzist, amirőlmár azt hihette a filmrajongó, hogy évtizedek óta nem létezik. A The Artist olyan mozgókép, amely ritka, mint a fehér holló: tökéletes film, egyben fájó példázata mindazoknak az értékeknek, amelyeket már réges-rég elveszettnek gondoltunk.
Magyar díjazott
Zomborácz Virág Utóélet című elsőfilmterve nyerte el az EU MEDIA Programjának díját, amelyet Androulla Vassiliou, az Európai Bizottság oktatásügy, kultúra, többnyelvűség és i úságpolitikai biztosa adott át a magyar projekt alkotóinak tegnap a cannes-i fesztiválpalotában. Az ünnepélyes díjátadón részt vevő Andrew Vajna filmügyi kormánybiztos lapunknak elmondta: azért érkezett Cannes-ba, hogy a támogató szervezetekkel és a szakma prominens producereivel egyeztessen a magyar film jövőjével kapcsolatban.
Vajna reméli, hogy június 15-ével felállhat a Magyar Mozgókép Közalapítványt leváltó Magyar Nemzeti Filmalap. Arra a kérdésünkre, hogy mit gondol a rendezvény első napján a Screen International hasábjain bejelentett, a tervek szerint jövőre startoló Budapesti Nemzetközi Filmfesztiválról, a szakember azt mondta: szép álom, de most arra kell koncentrálni, hogy a filmszakma újra működőképes legyen. Hangsúlyozta: az államnak most nincs pénze fesztiválra, de nem kizárt, hogy a jövőben majd lesz.
