Az idén 250 éve elhunyt utolsó rodostói bujdosó után személyes tárgyak sem maradtak, csak – csodával határos módon – műveinek kéziratai, amelyek közül az Egyetemi Könyvtár csupán eggyel rendelkezik, Az ifjak kalauza című fordításkötettel. Ez a kiállítás főtárgya. Belső borítólapján Mikes „szőrözte” ki a maga rajzolta kapitális címbetűket, ami olyan emberre vall, akinek sok az ideje. Az N-eknek épp fordítva húzta meg az összekötő szárát, mint kellett volna, de épp az ilyen apróságok miatt tudunk érzelmileg közelebb férkőzni egy klasszikushoz. Látjuk, hogy az 1724-es dátumot is átírta ’44-re, ami arra utal, hogy legalább húsz év munkája fekszik ebben a fordításban. Sőt állítólag még egyszer lefordította e franciából átültetett erkölcsnevelő művét 1751-ben, s az a kézirat viszont az Országos Széchényi Könyvtárba került.

– Legtöbb műve egyébként francia munkák átdolgozása volt – mondja Knapp Éva kurátor. Mikes összesen tizenkét művet ültetett át gyönyörű, rokokó magyar nyelvre, ezek közt novelláskönyvtől erkölcsnevelő, vallásos prózáig sokféle korabeli műfaj megtalálható. Az irodalomtudósok (elsősorban Hopp Lajos) kimutatták, hogy még a teljesen eredeti alkotásának és Mikes irodalmi csúcsteljesítményének számító Törökországi levelek 43 százaléka is olvasmányélményekből származik. Hogy milyen forrásokból, azt is igyekszik szemléltetni a kiállítás, de hiá ba is sorolnánk itt az irodalmi levélműfaj latin, francia szerzőit és kiállított köteteiket, komoly filoszoknak kellene lennünk ahhoz, hogy e nevek valamiféle üzenetet hordozzanak számunkra. Kivéve Cicero, Pascal, Montesquieu és talán Madame Sévigné vagy a gáláns leveleket író Merville nevét. E szerzők művei részben megvoltak a fejedelem rodostói könyvtárában, melyről tudjuk, hogy 112 művet tartalmazott. Sorsuk ismeretlen.

Mikes kéziratai is tisztázatlan körülmények között kerültek haza, az Egyetemi Könyvtárban lévő kéziratról sem tudják, hogyan jutott oda. A Törökországi levelek kézirata 1867 óta Egerben, az érseki könyvtárban található. Ott is rendeznek egyébként Mikes-kiállítást, a pestivel párhuzamosan. No de hogy kerültek a levelek Egerbe? Bartakovics Béla egri érsek egyebek mellett ezek fejében engedte el Toldy Ferenc irodalomtudós adósságait. Tudható, hogy e levélkéziratok Mikes 1761-ben bekövetkezett halála után, Bécsen keresztül Kultsár István szerkesztőhöz kerültek, aki 1794-ben, cenzúrázva adta ki őket. Ekkor jelent meg Mikes először nyomtatásban.

Azóta kiadtak tőle mindent: 1966 és 1988 között kritikai kiadása is megjelent. – Mégis vannak fehér foltok – mondja Knapp Éva. Például kutatják, hogy milyen tudásanyaga volt a fiatal

Mikesnek, amikor 16 évesen Rákóczi szolgálatába szegődött.Már akkor tudta-e a levélműfajt, amelyet később oly szépmagyar nyelvenmívelt? A kiállítás és Knapp erre igennel felel. Legalábbis Mikes már diák korában forgatta a levélírási tankönyveket. Dilemma tárgya az is, hogy fiktív személy volt-e a „P. E.” monogramú nagynéni. A válasz erre is igen. Egyrészt a leírt események gyakran nem valós időpontja miatt, másrészt pedig abból is sejthető, hogy amikor élete utolsó három évében már valós leveleket is írhatott otthoni rokonainak, akkor egészen másképp írt.

Sokáig szeretett volna maga is hazatérni, de amikor megtehette volna, inkább hűséges maradt a bujdosó fejedelemhez. Amikor pedig élete végén egyedül maradt, szinte teljesen megvakulva, már nem látta értelmét. Így maradt a hűség és a magyar kultúra távoli lámpása, s mint ilyen kerülhetett 1908-ban a Nyugat folyóirat címlapplakettjére.