Ezt egy furcsa tekintetű nő mondta Nagy Alekosz harminckét éves érdi lakosnak, újabban görög istennek, aki Vilmos herceg ruhájában, Napóleontesttartással, Elvis-séróval és bárgyú mosollyal reflektálta, hogy igen, különleges az ajándékod.

Ez ám a fejlődés, tisztelt hölgyeim és uraim: hirtelen Brad Pittbe ojtott Bill Gates lett a Való Világ című valóságshow-ban mindenkiről mindig, minden körülmények között lepattanó biztonsági őrből. Napjaink csúcsférfijára, abrakadabra, csak úgy tapadnak a szerelmes nők, és ennek nyilván semmi köze ahhoz, hogy a főhős fél év villalét után úgy ötvenmilliót könyvelt el a bevételi oldalon.

Alekosz, hallgasd meg a szívverésemet... Alekosz, összegyűjtöttem neked a könnycseppjeimet... Alekosz, egyél velem két oldalrólmedvecukrot, s középen találkozunk... Meghatóbbnál meghatóbb pillanatok tárulnak elénk az RTL új, főműsoridős szuperprodukciójában (úgy is mint Alekosz menyasszonyt keres), s a cselekmény mélységére jellemző, hogy hajnali hat tájban egy szőke nő azért sír a kiválasztottaknak otthont adó VV-villa teraszán, mert még nem szülhetett gyermeket Alekosznak, az überelhetetlen pasinak. Micsoda test, milyen sármos bombaférfi ő, hallatszik innen-onnan, a villa zugaiból, s csak nem akar benyitni egyetlen pszichiáter sem, hogy bejelentse: köszönjük, kedves hölgyeim, a tévéadásnak álcázott kísérlet véget ért, mindenki menjen szépen haza.

Nem, most tényleg ez megy: erre a kedves, egyszerű és fölöttébb népszerű álbüfészínészre kell építeni, hiszen a lakosság jelentős részének ő meg a medvecukros jelenti a tévézést. Hogy ez a komplett hazai televíziózásra nézve kritika-e avagy sem, abba itt nem mennénk bele, mindenesetre két szomorú, ugyanakkor az elitértelmiségi műsírással legalábbis vetélkedő tényt szépen ideírnék: 1. speciel senki nem nézi a Duna TV színházi közvetíté seit vagy azMTVMindentudásEgyetemét, pedig van; 2. valamiért az Ale kosz-féle pózparádé éjszakai, Cool TV-n vetített kísérőműsora is több nézőt hoz a hírnévre vágyó hastáncosával, mint a részecskegyorsításról szóló, közérthető és érdekes okfejtés.

Nem az alternatíva hiánya miatt kényszerül hát a gondolkodó polgár Alekoszba belefutni, hanem azért, mert a világ átalakult, az irány elment az ostoba szórakoztatás felé; többségében a sörhasú pali bókjaira vagyunk kíváncsiak. Az RTL kereskedelmi csatorna, s mint ilyen, tesz a hümmögésekre; arra, hogy mit kellene csinálnia. A főirodában nézik a számokat, összegzik a bevételeket és azt mondják: most pedig azzal kaszálunk, hogy A Nagy Ő-formátum újratöltésével Alekosz – fülmikrofonnal – behozza a lakásba a dél-amerikai szappanoperákra jellemző művi érzelembombát. A lágy combtapit, az összenézésekkel bolondított meghitt kacsaetetéseket a városligeti tóban csónakázva naplementekor, majd a szelektálást a vágyakozó nők között: akarod-e te a hős Alekoszt, mert ha igen, akkor jó, holnap gerincre leszel vágva.

Közben pedig dörzsölődik a nézői tenyér a sok drámától. Az egyre kevesebben maradó lányok idővel mind idegesebbek lesznek és sikítani fognak, a szuper lakókocsijában Olivér haverjával dumáló Alekosz pedig azon tűnődik majd a sebtében átfutott forgatókönyv útmutatásait követve, hogy ki lehet az oboa, vagyis a legősibb hangszer igazi mestere. Fokozódó push-up-hatás, ordító címlapok, üres napokon izzadt szerkesztői kukázások valami jó kis múltbeli fétis-szexfilm után, s mindenki önfeledten mehet a kasszához.

Mi meg csak nézünk bambán.