„Tematizált”, ez valami olyasmit jelentene, mint zene mellé az irodalmi, vagy festmény mellé a mitológiai mankó. Amikor a könnyebb érthetőség kedvéért egy másik világból importált nyelven próbálunk valamit el- vagy befogadhatóbbá tenni. Amikor az építészetben, mondjuk, valami mamut alakúan lesz Mammut, vagy bohócszínektől játszótér – vagyis akkor, amikor a beszélt szakmai nyelv nem elég erős, használói pedig úgy érzik, külső segítségre is szükségük van. Nem állítom, hogy mindez parasztvakítás lenne, csupán gyanút ébreszt bennem, hogy használ-e az építészetnek az ilyen mankó, és nem a könnyebb ellenállás irányába haladunk-e éppen?

Gyerekrajz-egyszerűségű alaprajzra frappáns központ épült

Az első percben ugyan nem derül ki, de a másodikban már igen, hogy bizony a Kárpát utcai lakótelep mögött álló újlipótvárosi Radnóti Miklós Művelődési Központ (továbbiakban RAM) lényegében egy virágot formáz. A kissé baljóslatú felvezetés után azonban nem az jön, ami szokott, mert a RAM már a harmadik percben képes közel férkőzni az ember szívéhez.

A túlzott leegyszerűsítés ellenére is, mert a gyerekrajz-egyszerűségű alaprajzra frappáns és sokféle meglepetést tartogató központ épült – és egyelőre legyen elég annyi: a virágforma maximum csak hab a tortán.

Ahogy az lenni szokott, könyvtártól nyugdíjasklubig, élményszínháztól étteremig sokféle funkciónak és eltérő minőségnek kellett egy új művelődési központ fedele alatt helyet találni. Korábban egy paneliskolát bontottak le itt (a szomszédban viszont bővítve újították fel a Pannónia utcai általánost), a lakóteleppel volt egyidős, ahogy a fái is. És ami először feltűnik, az a nyárfasor, tovább a szerény, de a strapát jól viselő városi fák, amelyek megmaradtak, és amelyekhez alkalmazkodtak is az új épületszárnyak. A vezető tervező Vadász György és a Vadász és Társai Építőművész Kft. nemcsak a fákhoz (és a nagy fákban megtestesülő, de költségvetési tételekben kimutathatatlan múlt-értékhez), de a környezethez is alkalmazkodott. A magas házak között megtartotta a – viszonylag laposan – szétterülő tömbarányokat. (Ahogy néhány utcányira a Révész utcai pavilonos egészségház is.)

Mivel a RAM több utcából is megközelíthető, nincs főfrontja sem vagy archomlokzata, inkább jellegzetes oldal- vagy még sajátosabb felső képei. Oldalról nett fehér falak, függőleges lőrésablakokkal, a gömbölyű és szögletes formák váltakozásával (külön piros pont jár az étteremterasz sallangmentes hangulatáért), de a ház felfelé, a szomszédos ablakoknak is „beszél”, ahonnan már látszanak a zöld tetők lassan életre kapó növénybeültetései is. Nincsenek exkluzív anyagok és különösebb formai zsonglőrködés sem egyetlen emblematikusan uralkodó motívummal, ami néhány évtizede még járt a kultúrának. A különböző szárnyak mellérendelődnek, és inkább ebből a soktételes egészből áramlik a plebejus, közszolgálati mozgalmasság.

Mert közben azért mégis mozgatja egy ötlet ezt az egészet: a többtételes épület ugyanis centrális elrendezésű, középső kis belsőkertje az abszolút origó, köré pedig körkörösen fűződnek fel közlekedők, közös majd elkülönült terek. A kert sokat tűrő növényeivel egyelőre még kissé szegényesen idézi meg azt a bizonyos virágot, ez a könynyed át- és körbejárhatóság viszont sok más közösségi tér ideális szervezője is lehetne. Az épület ugyan légkondicionált, de a bejárati üvegtetős kalickahasábokban már most banánt lehetne érlelni, és a kert Kárpát utca felé eső része alá telepített, fizetős mélygarázst sem sikerült igazán eldugni. Szellőzőoszlopai mintha Nemo kapitány mélytengeri búvársisakját idéznék ide, a könnyed RAM és a híresMercedes-garázs mellé. De az egészet mégsem lehet nem szeretni: célszerűség és valami kreatív szabálytalanság árad belőle meg a 78 éves Vadász György rakoncátlanul fiatalos szelleme is.