Mit tud, amit a többiek nem?

Nem vagyok egyik kormányzat kedvence sem, mindegyiknek kérdéseket teszek fel, hol durvábbakat, hol szelídebbeket. Rengeteget dolgozom a színházban és a fesztiválok előkészítésén, ezek kapcsán a kultúrpolitikába is beleástam magam, és részt vettem a fővárosi színházigazgatók egyesületének újraalakításában, valamint aMagyar Fesztivál Szövetség létrehozásában. Nem elsősorban magamért, az általam vezetett eseményekért, intézményeimért állok ki, hanem azért, hogy a minőséget támogassák, ne a gagyit. Ezért dolgoztuk ki a Fesztivál Regisztrációs és Minősítési Programot. Kapolcs az elmúlt években kimondottan rossz helyzetben volt, három éve például meg sem rendezhettük a fesztivált forráshiány miatt. Most jobban állunk, soha ilyen korán nem tudtam, mennyi lesz az állami résztámogatásunk. A miniszteri keretből ugyanis néhány programsorozat kiemelt támogatást kapott, mi is.

Mit kellett ehhez tenni, hogy bekerülhessen ebbe egy fesztivál?

Lehet, hogy esetünkben a húsz éve számított, amiben bizonyítottunk. Amúgy Réthelyi Miklós miniszterrel életemben nem találkoztam.

Szőcs Géza államtitkárral nyilván.

Vele többször is, legutóbb az Erdő című bemutatónk kapcsán. Az előadást ugyanis a szerb Egon Savin rendezte, és a barátja, a szintén színházrendező montenegrói kulturális miniszter bejelentkezett a premierre. Szerveztünk nekik egy találkozót. Különben is fontosaknak tartom a nemzetközi együttműködéseket. AMarosvásárhelyi Színiakadémiával most kötöttünk megállapodást, szakmai gyakorlatra látjuk őket vendégül, ők meg fizetik a diákok költségeit. Szeretnék a lengyel Teater Bagetellel is kapcsolatot teremteni, tervezünk koprodukciót komáromi, lengyel és horvát színházakkal, így is lehet EU-s pénzekre pályázni.

Szép „pályázati beszéd”.

Jövőre lejár a szerződésem, szeretem a színházat, a társulatot, vannak álmaim, elképzeléseim, de elsősorban nem a pozíció, a pozíciók érdekelnek.

Ezt nehéz elhinni ezzel a rengeteg poszttal. A Budapesti Fesztiválközpontnak azért nem lett az ügyvezetője, mert visszalépett. Mi történt a fesztiválközpontban pár nap alatt?

Az elképzeléseim túl nagyszabásúak voltak, azt gondoltam, pár éven belül nemzetközi fesztiválváros lehetne Budapestből. Mindehhez a finanszírozást, a struktúrát gyökeresen át kellett volna alakítani. Aztán kiderült, ennek a változásnak nem jött el az ideje.

Nem vált komolytalanná? Azt mondják, úgy fogadta el a felkérést, hogy azt sem tudta, mennyiből gazdálkodhatna, és mikor kiderült, kihátrált.

Nem érdekel, hogy mit mondanak.

A POSZT-nál már megfontoltabb volt? Úgy hírlik, több embert felkértek ön előtt.

A fesztivál tulajdonosai, a Magyar Színházi Társaság és Pécs városa Jordán Tamás lemondása után egy arcot keresett. Nem akartam arc lenni, és más sem. Aztán megkért Páva Zsolt polgármester, vállaljam el a művészeti vezetői posztot, mert már Kapolcscsal bizonyítottam. Két feltételem volt: a szakma fogadjon el, és meg kell újítani a POSZT-ot… Igazság szerint, már Jordán Tamás utódjának nevezett meg a tavalyi fesztivál alatt. Kimondottan szeretem a várost, kevés rendezéseimből kettő Pécshez fűződik: a Kabaré és a Hegedűs a háztetőn. Ráadásul Tevjém az a Stenczer Béla volt, aki a fesztivál ügyvezető igazgatója lett. A POSZT-on amúgy többször részt vett az Új Színház is.

Nem túl sokszor.

Vidnyánszky Attila minden nálunk készült rendezése ott volt, díjakat is nyertünk. Egyébként bajom is volt az eddigi POSZT-tal: kissé belterjes lett. Szeretném, ha ezentúl minden színház úgy érezné, esélyes lehet a versenyben.

Teljesen nonszensz az is, hogy még azelőtt bejelentik a versenybe hívott előadásokat,mielőtt technikailag és financiálisan egyeztettek volna a társulatokkal. Mérhetetlen pénzek úsznak el így pár produkció miatt. Azt is nehezen értem,miért kell egy színházból több előadást hívni.

Talán mert azok a legjobb előadások. Szerintem az országban van legalább 30–35 versenyképes produkció, szeretném, ha egy színháztól egy előadás jönne. Ha van még egy észveszejtően zseniális, akkor legyen kettő.

Így nem a legjobb előadásokat hívják egybe, hanem a fesztiválba illő jókat. Nagy különbség. De ez is szempont lehet, de akkor így kell meghirdetni.

Nincs kidolgozott kritériumrendszere a válogatásnak.Nem teljesen tisztázottak a szempontok, alapelvek. Sok ötletem van… Példáula jól át gondolt versenyprogram mellett EU-s pályázati pénzből meghívhatnánk 10-12 külföldi színházi embert, fesztiváligazgatót, aki szemezgetne a produkciókból. Azt is fontosnak tartom, hogy egyeztessük a fesztiválidőpontokat, most ugyanis egyszerre rendezik a Kecskeméti Országos Zenés Színházi Találkozót, a miskolci Bartók+-t és a Wagnernapokat a Művészetek Palotájában. A változások átbeszélésére rendezőket, kritikusokat, szakújságírókat szeretnék összehívni május 13-ra, egy kiskonferenciára.

Részt vesz az előadó-művészeti törvény módosításában is.Maga nagyon univerzális.

Az előadó-művészeti tanács tagja vagyok a fővárosi színigazgatók delegáltjaként. A szakma részvételével már túl vagyunk két egyeztetésen L. Simon Lászlóval, a parlament kulturális és sajtó bizottságának elnökével.

Kicsit gyorsan akarnak túl lenni ezen a módosításon, mi ilyen sürgető?

A tempóval nincs baj, ha szakmai, társadalmi konszenzus születik. Probléma akkor lesz, ha elvesztjük a társaságiadó-jóváírást lehetővé tevő támogatást. Ezt ugyanis az Európai Unió úgy engedélyezte, ha a jogszabály filozófiája a transzparencia, és nem változik alapjaiban a törvény. Egyébként a módosítás szerint megszűnne a hat kategóriába sorolás, és csak három lenne helyette, a nemzeti, a kiemelt előadóművészeti és a pályázati úton támogatáshoz jutó szervezet.

És kiemelt lenne minden kőszínház, ami nem nemzeti? A zenekarokat, énekkarokat, táncegyütteseket mi alapján csoportosítanák?

A kritériumokat még nem tudom. Talán három bizottság lenne: színházi, zenei, tánc, és ezek tanácsokat adnának a huszonkét tagú, érdekképviseletek által delegált tagokból álló Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanácsnak, amely váltaná a mostani Előadó-művészeti Tanácsot. Ez döntene a pénzekről, és ellenőrizné is a színházakat, hogy megfelelnek-e az államit támogatáshoz szükséges kritériumoknak, és aminőségbiztosítás rendszert is kidolgozná. Az igazán működő függetlenek ismegnyugodhatnak, nem veszik el a pénzük, hanem pályázaton akár évekre előre rögzíthető lenne a finanszírozásuk. Ha minden jól megy, júniusra a parlament elé kerülhet az egyéni módosító indítvány, illetve Brüsszellel kell egyeztetni, hogy megmaradhat-e az adományozási lehetőség. Ezek után kezdődik az igazi munka, a részletes jogszabályok kidolgozása. Remélem, hogy erős szakmai egyeztetésekkel.

„Elsősorban nem a pozíció érdekel”