A rövid életűre tervezett Radio Bro csatorna reklámmentes, ennek ellenére bátran nevezhetjük kereskedelminek, hiszen egy italgyártó cég áll mögötte. A nem is kiugróan magas költségvetésű alternatív reklámkampány eredményeként egy hónapon át (állítólag) mindenféle kiadói érdektől mentesen szól a rádió az említett hullámsávon, ami mindenképpen unikum a magyar rádiózásban.

Ez egy olyan piac, aminek a működéséről a kívülálló nem sokat tud, és aminek a fejleményei olykor a bennfenteseket is meglepik. Például olyankor, amikor kiderül, hogy a voltaképp rétegzenét szolgáltató Petőfi ugyanúgy meglepően magas hallgatottságot tud elérni, mint korábban a – talán még szűkebb célcsoportot célba vevő – norvég hátterű klasszikus zenei adó.

A részsikerek titka gyakran csupán annyi, hogy el kell távolodni egy kicsit attól, amit az országos kereskedelmi csatornák mainstream popzeneként tálalnak. A hallgatók zenei ízlését nem kiszolgálni, hanem inkább diktálni próbáló magyar „zenerádiók” meghökkentően szűk, és egymással igen nagy átfedést mutató zenei kínálattal dolgoznak (hogy mást ne mondjunk, semmiféle összefüggés nincs a nagy adók zeneválasztéka és mondjuk a YouTube-on regisztrált zenekereslet között – márpedig a valódi rokonszenveket vélhetően az utóbbi tükrözi jobban).

Hogy egy kereskedelmi rádió milyen zenét játszik, azt számos szempont befolyásolja, de ebben a rangsorban a hallgatói elvárások nincsenek az élbolyban. A sokat emlegetett közönségtesztek sem annak kiderítésére szolgálnak, hogy mit szeret a közönség a legjobban, inkább azt vizsgálják, hogy az adott csatorna portfóliójában lévő előadók és dalok milyen keveréke az, amit a hallgatóság még elkapcsolás nélkül elvisel. A portfóliók kialakítása pedig a zenekiadókkal kötött háttéralkuk és (legalábbis a külföldi tapasztalatok szerint) nem mindig nyilvános pénzmozgások alapján történik. A rádiók zenekínálata ugyanis az egész könnyűzenei piacra nagy hatással van, hiszen a játszott szerzők műveit könnyebb eladni a CD-boltban, és – közvetlenül vagy közvetve – a zenei jogdíjak felosztását is döntően befolyásolja a rádióműsor. (Ennek alátámasztására csak egyetlen példa: a különböző csatornákon beszedett jogdíjakat az Artisjus a rádiók és a tévék játszási adatai, hangfelvétel-eladások és a fizetős, legális online tartalomszolgáltatások alapján osztja szét, de a legtöbb zene a rádiókon keresztül „talál gazdára”, vagyis annak a legnagyobb a súlya.) A sajátos zeneválogatási gyakorlat odavezet, hogy bizonyos műfajok, stílusok, szerzők és előadók teljességgel hiányoznak a fősodorbeli adók menüjéről, miközben az interneten akár népszerű sztárok is lehetnek (gondoljunk például a magyarok közül a saját kiadót üzemeltető, és a rádiók által gyakorlatilag bojkottált Aurórára, a különösen mostohán kezelt Hobóra, vagy a teljes metál- és punkfelhozatalra).

Ha gondolatban átvágjuk magunkat ezen az érdekszövevényen, könnyebb megérteni a Petőfi elleni, meg-megújuló támadásokat, és azt is, hogy miért számít izgalmas kísérletnek, ha egy adón (akár csak 30 napig) olyan zene szól, amit kizárólag a szerkesztői ízlések és a célcsoport vélelmezett preferenciái határoznak meg. A Radio Bro persze ettől még vígan belesüllyedhet a hazai rádiós mocsárba – de legalább az esély megvan rá, hogy kurta életpályája ellenére maradandót alkosson.

Időseknek Kossuth, a fiataloknak Class és Neo

Egy átlagos hétköznapon vagy egy átlagos hétvégi napon márciusban a 15 évnél idősebbek 88,7 százaléka, azaz 7 555 000 fő hallgatott rádiót.

A naponta rádiózásra fordított idő a hallgatók körében átlagosan 4 óra 26 perc volt – legalábbis ez derült ki a GfK-Ipsos legutóbbi, márciusi felméréséből. A napi hallgatottsági görbe reggel hattól délelőtt tíz óráig meredeken emelkedett, a tíz óra körüli csúcsponton több mint 30 százalékos a hallgatottság, majd fokozatosan visszaesik a rádiózók aránya. Jellemző, hogy a rádiót reggel hat óra előtt és este nyolc óra után a lakosság öt százaléka hallgatja.

A rádióhallgatók rendkívül lojálisak a választott rádiócsatornájukhoz, a márkát jellemző zenei stílushoz, a megszokott műsorvezetőkhöz, ismert és megkedvelt információtartalomhoz. A rádióhallgatók háromnegyede egy kiválasztott rádió műsorfolyamát kíséri figyelemmel a nap folyamán, míg további közel ötödük két csatornát is rendszeresen hallgat. A 15 évesnél idősebb rádióhallgatók 60 százaléka folyamatosan, megszakítás nélkül kíséri figyelemmel a rádióműsorokat. A felmérésből kiderül, hogy az MR3-Bartók Rádió műsorát tizedannyian sem hallgatják, mint a Kossuthot, a Class és a Neo FM-et.

A Kossuth döntően az idősek körében népszerű. A hirdetői piac szempontjából releváns 15–49 éves korosztály a Class és a Neo állomásokat részesíti előnyben. (Ö. Z.)