Fonott Zene a projekt ideiglenes neve, baráti szálakon szövődött, élvonalbeli muzsikusokból áll, s nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint hogy a Kárpát-medence archaikus népzenéjét a chicagói elektromos blueszal házasítsa. Mindezt nem vásári mutatványként vagy crossover illusztrációként teszi, hanem a közös lelkületet megragadva, azokat életszerűen egymásba olvasztva. A nagyközönség először csütörtök este – a Budapest Folk Fest keretében – a Fonóban hallhatja. A projekt megálmodója és mentora Kelemen László, akit az utóbbi időben főként népzenekutatóként (Utolsó Óra) és a Hagyományok Háza vezetőjeként ismerhetünk, de évtizedek óta aktív muzsikus, többek között az Ökrös együttesben húzta. Nem mellesleg zeneszerző, akinek klasszikus kompozícióit a Fiatal Zeneszerzők Csoportja koncertjein mutatták be.

A Gyergyóditróból származó Kelemen László ötven éve gyakorlatilag beleszületett a népzenébe, a bluest pedig zeneakadémista korában fedezte fel magának. Társaival ronggyá hallgatta Muddy Waters varsói koncertfelvételét és a többkötetes Living Chicago Blues antológiát, és ezek a zenék éppúgy beleégtek a lelkébe, ahogy Neti Sanyi bácsi játéka. Nem csoda, hogy amikor évekkel később a Magyar Állami Népi Együttes amerikai turnéján érintették Chicagót, hamar az egyik blues-klubban kötöttek ki, ahol aztán hajnalig örömzenéltek az éppen aktuális csapat tagjaival.

A Fonott Zene tehát Kelemen régi álma. Mégsem rohant a megvalósításával. „Lassú víz vagyok, szeretem kiérlelni a gondolatokat – hangsúlyozza. – Annyi mindennel foglalkozom, hogy nem is baj, ha közben a különböző forrásokban felgyülemlik a víz. Időnként legalább lehet meríteni onnan. A blues is ilyen forrás számomra. Mostanra állt össze az a csapat, amelynek jelenléte, játéka, energiája legalább annyira lényegi, mint az, hogy tavaly végre nekiálltam komponálni. Rengeteg múlik rajtuk, hisz egyformán kell hitelesen muzsikálni amerikai bluest és magyar népzenét. Nem beszélve az improvizációs készségről. Így lesz minden alkalom egyedi és megismételhetetlen.”

Kelemen László az évtizedek során megtanulta, egy produkció akkor működik a legjobban, ha a benne lévő muzsikusok között a köznapi életben is pozitív a kapcsolat. A mostani csapat jórészt a baráti körből állt össze. A cimbalmos Balogh Kálmánnal és a bőgős Doór Róberttel évtizedeket játszott együtt az Ökrösben, a gitáros-énekes Both Miklós régóta jár be a Magyar Állami Népi Együtteshez, Enyedi Ágnesnek nemrég készítették el népzenei szólólemezét, a hegedűs Pál István Szalonnával pedig szinte naponta együtt dolgoznak. A projektben jómaga – a zeneszerzés mellett –brácsázik. Fontos, hogy a Fonott Zene nem lemezalapú, hanem az anyagot előbb hosszasan koncerteztetik, s csak azt követően veszik CD-re.

Szonikus horizontjuk meglehetősen széles, a magyar és cigány népzenétől egészen Tom Waitsig tart. Benne Kelemenék több mindent igyekeznek összehozni, a Janis Joplin-féle Mercedes Benzt például mezőségi akasztóssal párosítják, a kalotaszegi cigány hajnalit meg Muddy Watersszel. De sosem a meghökkentés vagy a zenei bravúr vezeti őket, hanem az élményszerűség és a közös lelkület. Amikor a magyarszováti asszony arról énekel, hogy „ha meghalok, meghagyom a babámnak / ne sirasson szombaton, csak vasárnap / akkor is csak fél szemével sirasson / a másikkal a babájára kacsintson” – számos blues ugyanerről a keserédes élethelyzetről szól. S bennük sokszor ugyanúgy magunkra ismerhetünk, mint valamely magyar népdalban. Vagy akár a kettő Kelemen-féle keresztezésében.