Vödörnyi szóból nem lesz jó film

2011-05-10

A felszínen nem történt sok a mostani, rendkívüli filmszemlén. A rendezvény 42. kiadása azonban mégis emlékezetes a felszín alatt zajló csatározások, spekulációk, a már-már tapintható feszültség miatt. A szemlezáró gála például olyan volt, mint egy rekviem: mindenki szomorkás beszédet tartott, a szervezőbizottság nevében Durst György reménykedett, hogy esetleg lesz még ilyen rendezvény, és hasonlókat mondtak a díjazottak is. A mustra fődíját elnyerő és a közönségszavazáson is taroló Pál Adrienn című film rendezője, Kocsis Ágnes például megjegyezte: örül mindkét elismerésnek, ugyanis mostanában az a nézet kerekedett fölül, hogy a magyar rendezők nem a közönségnek készítik a filmjeiket, és a jövőben a fesztivál- és közönségsikert egyaránt elvárják. A Pál Adrienn most elvárás nélkül is hozta mindkettőt.

De nem csak Kocsis Ágnes szállt vitába Andy Vajna kormánybiztos korábbi szavaival. Váratlanul a ceremónia vége felé fölszólaló Szőcs Géza kulturális államtitkár is. Szerinte nem „magyar filmdíjakra” van szükség (ahogy Vajna akarja), hanem szemlére, hovatovább „legmagasabb szintű” nemzetközi fesztiválra, Budapesten. Az államtitkár azt is mondta: tévednek, akik a régi finanszírozási rendszer megszűnésében a magyar ﬁ lm halálhörgését vélik fölfedezni. Mert ugye, az a rendszer rossz volt, sok pénzt szórt el kevés nézőre. Statisztikailag ez igaz lehet, de a legnagyobb baj nem a szerzői, hanem a közönségﬁlmes vonallal volt. Tavaly például csak egyetlen film tudta megugorni a magasabb nézettségi szintet a mozikban, Rudolf Pétertől az Üvegtigris 3.

A 42. filmszemle játékfilmes mezőnye alapján akár azt is mondhatjuk, ezt a meccset Vajna nyerte: a mindössze két elismerésre méltó produkció (a már említett Pál Adrienn és a Mundruczó Kornél rendezte Szelíd teremtés – A Frankestein-terv) díjazásáért nem kellett volna csaknem százmillió forintért szemlét rendezni. Bőven megtette volna egy színvonalas díjkiosztó. Ezt alátámasztja a szekció zsűrielnöke, a színész Cserhalmi György visszafogott értékelése. Még a gála előtt kérdeztük véleményét, és elmondta, jó operatőri munkákat látott, előbbre léptünk vágástechnikában és filmhangban – de csak két filmet tudott egészében dicsérni. A díjazottakat.

Mi úgy láttuk, a nagyjátékfilmek zöme már a kezdet kezdetén elvérzett. Vödörnyi szóból aligha lehet jó filmet forgatni ugyanis. Ráadásul alig találunk szavakat az olyan totális tévedésekre, mint például a Diamond Club, A föld szeretője vagy Az ügynökök a paradicsomba mennek című opusra, kivált, mert ezeknél a technikai megvalósítás is teljes szellemi zűrzavarról árulkodik. Az Utolér, A halálba táncoltatott leány vagy A zöld sárkány gyermekei technikai szinten jól elkészített mozgóképek, „csupán” a forgatókönyv problémái okán – az első kettő túlbonyolítottsága és zavarossága miatt – lettek gyengék. (A zöld sárkány... legalább szelíd, kedves történet.)

Az indirekt Szőcs–Vajna-csörte részeként elhangzott az államtitkár beszédében: a magyar film a jövőben végre megszerezheti azt a renomét, amelyet „virtuálisan” már birtokol. (Ez vajon mit jelent?) Másfél év múlva számon lehet rajta kérni, mondta. És bedobott pár nevet, akikkel ez majd megvalósul: jövő év végéig forgatni fog Gothár Péter, Szász János, Fliegauf Benedek. Hatásszünet után jött még Bereményi Géza, Hajdu Szabolcs, Csupó Gábor, Antal Nimród és „Koltai” neve. De nem tudni, melyik „Koltaié”: Koltay Gáboré, a „nemzeti” művek iparosáé-e; netán Koltai Róberté, a népnevettetőé; vagy a Sorstalanság óta rendezőként is dolgozó operatőré, Koltai Lajosé. Ezekhez képest Vajna csupán arról beszélt még egy nappal korábban is a szemle fórumán, hogy júniusban elkezdi értékelni a beadott forgatókönyveket a filmfinanszírozás új központi szervezete, a Nemzeti Filmalap kuratóriuma… Előbb-utóbb csak eldől, hogy a két ﬁlmpolitikai elképzelés közül melyik válhat valóra. Esetleg egy harmadik?

A nagyjátékfilmes mezőnnyel ellentétben, ahol aligha tudtunk volna más díjazottakat elképzelni, a dokumentum kategóriában már van okunk vitatkozni a zsűrivel. (A kisfilmekről már korábban írtunk, az animációk terén pedig nincs mint hozzátennünk a zsűri döntéséhez.) Nem tagadva a dokumentum fődíjat kapó, muzsikus Pusker nővérekről készült HBO-produkció érdemeit (rendezte: Sós Ágnes), sokalltuk benne a melodrámát és a nővérek közötti érzelmi konfliktus homályát, föltáratlanságát. Viszont üdítően friss szemléletű, ritmusú munkákat láttunk abban a tematikában (is), amelyet a zsűri értékelésén a grémium elnöke, Lányi András író úgy nevezett: „hogyan változtatja meg a művészi tevékenység az ember életét”. Az első filmes Győrffy Szabolcs Kodály generációk című filmjében például az első kecskeméti Kodály-osztály három nemzedékének tagjai beszélnek a zenéhez fűződő kapcsolatukról, és ennek kapcsán életfelfogásukról, szüleikkel kialakult viszonyukról, ellentéteikről. Amellett, hogy ritkán hallható, fontos gondolatok fogalmazódnak meg, remek karakterek szerepelnek a filmben, a rendező azon kevesek közé tartozik, aki elkerüli a hazai dokufilmezés számos csapdáját. Ugyanezt mondhatjuk a Krétakör együttes és a Káva Kulturális Alapítvány falusi szociodráma-akcióját bemutató, Németh Gábor Péter rendezte munkáról (Ásó, kapa, nagyharang – Ároktő), amelyet Borsodban forgattak. Figyelembe véve, hogy a dokumentumfilmes mezőny egyharmadát cigány témájú, többnyire sötét tónusú művek tették ki, jó volt látni végre konstruktív megközelítést is az ország ez idő szerint talán legégetőbb problémájáról. Kár, hogy a szokásostól eltérő filmes magatartás ezúttal nem kapott visszaigazolást.

Magyarok Cannes-ban

Noha a holnap kezdődő 64. cannes-i filmfesztivál hivatalos szelekciójában idén nincs magyar film, jelentős eredmény, hogy Till Attila Csicska című etűdjét meghívták a Rendezők Kéthete elnevezésű párhuzamos programba. Továbbá, ugyanez a válogatás egy másik, magyar részvételű koprodukció világpremierjének is otthont ad:

Pusztai Ferenc producer részvételével készült Rebecca Daly ír rendezőnő első játékfilmje, a The Other Side of Sleep (Az álom másik oldala), melyben még Varga Zsuzsa színésznő, Flesch Andrea jelmeztervező és Molnár László fővilágosító is közreműködött. Kimagasló szakmai elismerés, hogy Vezér Éva, a Filmunió igazgatója helyet kapott „Caméra d’Or” zsűrijében: ez a fesztivál legjobb első játékfilmjét illető Arany Kamera díj sorsáról dönt.

Kenyeres Bálint Hier (Tegnap) című játékfilmtervével a rendezvény hivatalos programjaként megrendezendő „L’Atelier” elnevezésű rangos filmtervfejlesztő fórumon vesz részt, Csáky Attila producer pedig a fesztiválhoz kapcsolódó „Producers on the Move” szakmai program résztvevőjeként érkezik a franciaországi rendezvényre. Május 18-án Cannes-ban adják át a forgatókönyvek fejlesztésére létrehozott ScriptEast workshop Krzysztof Kieslowski-díját. A varsói székhelyű ScriptEast egész éven át tart, és utolsó állomása a cannes-i filmfesztivál, ahol a forgatókönyvírók a nemzetközi filmszakma elitjét képviselő mentorokkal találkoznak. A Krzysztof Kieslowski-díjért Divinyi Réka-Herendi Gábor Ten Commandments és Miklauzic Bence-Lengyel Ferenc Car Park című forgatókönyve versenyez.