– Kedves történet, kár, hogy egy szó sem igaz belőle –mondja Németh Andrásné, a nyirádi általános iskola igazgató-helyettese. – Erzsébet királyné ugyanis soha nem járt Nyirádon. Még csak Veszprém megyében sem. Épp ez izgatott már kisiskolásként is: hogyan születhetett meg a szoborállítás helyi legendája alig néhány emberöltő alatt, és mi állt a nyirádi Erzsébet-kultusz hátterében.

A múlt század első felében még nagyon is élő falusi emlékezetből ugyanis a második világháború után egyszerűen kikopott az 1899-es szoborállítás. A rendszerváltozás előtti évtizedekben az egykori osztrák császár feleségének szobrát elhanyagolták, a környékén építési törmeléket helyeztek el, de az is előfordult, hogy a helyi tűzoltók – akiknek a szertára közvetlenül a szobor mellett áll – alkalmanként a fecskendőjükkel lőttek célba Sisire.

A most 37 éves, tősgyökeres nyirádi Németh Andrásné, a helyi általános iskola igazgatóhelyettese bő egy évtizeddel ezelőtt mélyült el a nyirádi Sisi-kultusz kutatásában.

– A szoborállítás centenáriuma 1999-ben megmozgatta a falut, fiatal tanárként pedig nekem jutott a feladat, hogy felderítsem az egy évszázaddal korábbi szoborállítás körülményeit – mondja a háromgyerekes matematika–informatika szakos pedagógus. –Elkezdtem gyűjteni és olvasni az Erzsébetről szóló könyveket. Akkor döbbentem rá, hogy a szépirodalmi alkotások és történeti munkák mellett komoly tanulmányok születtek magáról a Sisi-kultuszról is.

Többéves kutatómunkával végül 2002-ben a helyi általános iskola gondozásában megjelent a Magyarország első Erzsébet szobra Nyirádon című helytörténeti kiadvány. A könyvből kiderül, hogy a királyné 1898-as meggyilkolása után a történelmi Magyarország területén a nyirádiak voltak a legfürgébbek: nekik már a következő év pünkösdjén sikerült felavatniuk Sisi legelső köztéri szobrát.

A könyvnek – és Németh Andrásnénak – komoly szerepe volt abban, hogy az elmúlt évtizedben Nyirádon újraéledt az Erzsébet-kultusz. Az iskola felvette a királyné nevét, Sisi bekerült a község címerébe, május 22-én minden évben Erzsébet-napi ünnepséget tartanak a szoborállítás emlékére, sőt évek óta Erzsébet királyné olvasópályázatot is szerveznek.

– Informatikatanárként hamar rátaláltam arra a sokszínű internetes közösségre, amelynek tagjai rajonganak Sisiért – mondja Németh Andrásné.

– Néhány tucat aktív fórumozóról és több száz passzív olvasóról van szó. E virtuális közösségen belül mindenkinek megvan a saját „szakterülete”. Van, aki történészként kutatja Erzsébet életét, illetve a kultuszának történetét, mások a róla készült festményeket, fotókat, játékfilmeket, irodalmi alkotásokat gyűjtik, de akad olyan rajongó is, aki a Sisi által viselt ruhákat próbálja rekonstruál ni. Az én szakterületem a történelmi Magyarország területén található Erzsébet-szobrok és emlékhelyek felkutatása, feldolgozása lett.

Németh Andrásné weboldala, a www.erzsebetszobor.eoldal.hu napról napra bővül. Jelenleg 160 szobor és emlékpark szerepel az oldalon, többségük történeti leírással, összesen 1600 fotóval. A nyirádi anyuka eddig 20 olyan emlékszobrot talált, amelyek mára elpusztultak. A gyűjtőmunka során kiderült az is, hogy akadtak alkotók – például Zala György és Stróbl Alajos –, akik annak idején valóságos nagyüzemben gyártották a Sisi-szobrokat. Az „Erzsébet királyné szobrai, emlékhelyei” weboldalon külön linkek szólnak azokról az alkotásokról, amelyek ma már nem az eredeti helyükön állnak, továbbá az egykori Erzsébet Királyné Emlékmúzeumról, valamint arról a viszontagságos emlékszobor-pályázatról, amely csak hatodjára lett sikeres, és közel harminc évig húzódott.

– Az egyes szobrokról szóló anyagok úgy készülnek, akár egy puzzle, mivel sokféle forrásból dolgozom – mondja Németh Andrásné. – Az elmúlt években felgyorsult a kutatómunka: a könyvtárak és a levéltárak anyagának egyre nagyobb része kerül föl a világhálóra, folyamatosan bővülnek a kistelepülések honlapjai is, ráadásul ma már közvetlenül is sokan megkeresnek az ország legkülönbözőbb pontjairól. Ha egyszer végére érek a virtuális szoborgyűjtésnek, az Erzsébet nevét őrző közterületek és intézmények kutatásával folytatom majd a munkát. Ami azt jelenti, hogy nyugdíjaskoromig megvan az elfoglaltságom.

Németh Andrásnét a falujában álló szobor inspirálta