Nélküle sokkal kevesebbet tudnánk a magyar középkorról, főleg a középkori Magyarország szívének mondható, s az oklevelekben „medium regni”-nek nevezett, Esztergom, Székesfehérvár és Buda (Óbuda) háromszögé ben fekvő központi területről.

Az egykor általa igazgatott Budapesti Történeti Múzeumban most a Paloták, kolostorok, falvak című kamarakiállítással emlékeznek meg századik születésnapjáról, s ez alkalomból elővették a raktárakból, vidéki múzeumokból azokat a középkori leleteket, melyek az ő ásatásai révén kerültek napvilágra. Például a pilisszentkereszti apátság gyönyörű, mintás padlótégláit, köztük azt a piskótamintájút, mely bizonyítja, hogy 1220 körül Magyarországon, Pilisszentkereszten is járhatott Villard de Honnecourt mester, a középkori művészet egyik kiemelkedő alakja, aki ezeket amintákat albumában ismegörökítette. Gerevich szentkereszti ásatása némileg átértékelte a magyar gótikáról való tudásunkat. Nagy eredménye volt például Gertrudis királyné szarkofágjának, illetve szarkofágdarabjainak a megtalálása.

A síremlékről való gótikus töredékek, mérműrészletek, királyfigurák alapján sikerült legalább rajzban rekonstruálni a Bánk bánból mindenki által ismert tragikus sorsú királyné díszes nyughelyét. S hogy a szentkereszti monostort a ciszterciek építették a XII. század végén, azt szintén Gerevich egyértelműsítette az előkerült kőfaragványok és a templomszerkezet alapján. Tévesnek látszik tehát az a manapság újraéledő nézet, mely a pálosoknak tulajdonítja a szentkereszti apátságot.

Gerevich a BTM igazgatójaként 1948 és 1961 között irányította a budavári régészeti kutatásokat. A háború utáni helyreállításkor lehetőséget kaptak a régészek, hogy ásatásokat végezzenek a királyi palota területén, s feltárják azoknak a középkori épületeknek az alapfalait, amelyeket kizárólag több száz éves metszetekről ismerhettünk addig. Így kerülhetett elő többek közt a középkori királyi kápolna, az Anjou-lovagterem, az Öregtorony vagy az István-torony alapja. A Gerevich vezette ásatások nyomán már meg lehetett rajzolni a középkori királyi palota különböző korszakbeli épületei nek elhelyezkedését. Tulajdonképpen ma is az akkor készült látványrajzokat használjuk. De nemcsak a palota, hanem a budai polgárváros gótikus részleteinek kibontása is Gerevich munkásságának (és a háborúnak) köszönhető, mondja a kiállítás egyik rendezője, Benkő Elek.

A háború előtti polgárváros egy barokkos hangulatú negyed volt. A Gerevich vezette csapat tárta fel a falakban rejlő középkori részleteket, gótikus kapukereteket, ülőfülkéket, ablakokat, középkori festésrészleteket. S a felújítás után ezeket látszani is hagyták. A budavári ásatásoknál munkatársa volt Zolnay László is, aki később, a hetvenes években átvette a budai ásatások irányítását. És bizony Gerevich óriási munkáját el is homályosította Zolnay régészszerencséje, a budavári gótikus szoborlelet megtalálása (no meg népszerű könyvei), amit Gerevich állítólag nehezen tudott megemészteni. A két szakember között történelmi kérdésekben is akadt véleménykülönbség: Zolnay szerint például az első budai királyi rezidencia nem a palota területén, hanem a mai Táncsics utcában lehetett, s ebben a szakma jelenleg neki ad igazat. Abban viszont Gerevichnek, hogy a tatárjárás előtt nem volt településszerű beépítés a budai várhegyen.

Gerevich visszafogottságot mutatott a Budavári Palota rekonstrukciós munkáiban: a kiállításon látható publikálatlan rajzai megmutatják, álmai sokkal merészebbek voltak annál, mint amit józan ésszel rekonstrukcióra javasolt. A középkori Budából csak annyit hagyott visszaállítani, amennyit a régészet bizonyítékai megengedtek. A többit csupán a rajztáblán keltette életre.

Ma is az ő látványterveit használják