A félórás fejezetek heti négy alkalommal kerülnek adásba főműsoridőben, de az érdeklődés jeleként még aznap késő este, majd vasárnap egy menetben megismétlik. Az alsó középosztályhoz tartozó emberekről szóló, kocsmában, kisüzletekben, közösségi házban, veteményeskertben, stb. játszódó széria legfőbb vonzereje, hogy rendszeresen és persze szándékosan beletenyerel ellentmondásos, kényes témákba. A legutóbbi országos felzúdulást és vagy négyezer tiltakozó levelet az a fordulat váltotta ki, hogy az egyik fiatal főhősnő hirtelen csecsemőkori halálban elhunyt kisfiát elcserélte egy közeli barátnője bébijére, majd súlyos viselkedészavar hatalmasodott el rajta.

A cselekménynek ezen a csavarán emberek úgy vitatkoztak egymással, mintha közeli családtagjukkal történt volnameg a valóságban. Míg egyesek sokkolónak és felelőtlennek minősítették a sztorit, a csecsemőkori halálesetek tanulmányozására felállított testület háláját fejezte ki a forgatókönyvírónak, amiért egy nagyon aktuális problémát élethűen dolgozott fel, érzékeltetve, milyen megsemmisítő hatást gyakorolhat az évi háromszáz áldozatot követelő szindróma az érintett családok életére. A legrosszabbul a RonnieMitchellt alakító színésznő, SamanthaWomack viselte a nemzet felhördülését, és bejelentette, nem kívánja meghosszabbítani szerződését.

A rivalizáló műsorszerkesztőknek köszönhetően a két vezető csatorna, a közszolgálati BBC és a legnagyobb kereskedelmi hálózat, az ITV szombat este gyakran vív egymással vetélkedőpárbajt. A BBC fegyvere a Strictly ComeDancing társastánc,míg az ITV-é az X Factor slágerénekes verseny, nézőszámot. Előbbinek az a fő érdekessége, hogy az egy-egy amatőrből és professzionális táncosból álló párok közül következetesen azokat juttatják tovább a következő fordulóba a szakzsürivel háborúzó telefonos szavazók, akik a legcsekélyebb tánctehetséggel rendelkeznek, de annál nagyobb „karakterek”, érdekes, karizmatikus személyiségek, mint a mélyen katolikus szűz vénkisasszony, Ann Widdecombe volt konzervatív képviselő és államminiszter, vagy John Sargeant, a BBC, majd az ITV volt politikai főszerkesztője. Egyikük sem külsejének köszönhette karrierjét. Az immár nemzetközi pályát befutott X Factor szülőhazájában minden alkalommal, az év utolsó negyedévében, megosztja a kedélyeket, hiszen az első díjjal járó egymillió fontos értéket képviselő lemezszerződés révén a mindig vitatott, többnyire nonkonform győztes általában megszerzi az áhított újévi slágerlista-elsőséget, és ezzel behozhatatlan szakmai kezdőlökést kap.

A nyilvánvalóan alacsonyabb nézettséggel járó, de igényesebb műsorok közül a brit televíziózás fő erősségeihez tartoznak a dokumentum- és féldokumentumfi lmek, amelyekben, többek között a Sir Winston Churchillről és Margaret Thatcherről szólóban színészek alakítják a főszerepeket, de eredeti bevágások teszik hitelessé a történetet. A kormányzati negyed, a Whitehall „titkos világát” feldolgozó háromrészes sorozat pél dául ritka archív felvételeket vegyített meglepően nyílt interjúkkal, amelyek bepillantást engedtek a választott politikusok és a köztisztviselők közötti hatalmi harcokba, a kormány mindennapos működésébe. Amikor világszerte a kiegyensúlyozott tájékoztatás példaképének nevezik a BBC-t, olyan politikai műsorokra gondolnak, mint a legaktuálisabb politikai-gazdasági-társadalmi kérdéseket feldolgozó csütörtök késő esti Question Time és This Week –Kérdések órája, illetve

A hét –, amelynek veterán, tekintélyes, zavarba hozhatatlan műsorvezetői, David Dimbleby és Andrew Neil önként jelentkezőkből kiválasztott közönség előtt, illetve két politikai nagyágyú, a konzervatív Michael Portillo és amunkáspárti Diane Abbott társaságában mélyednek el a westminsteri eseményekben. Annak, aki nem akar éjfél utánig fennmaradni, de hétköznap este 7 órakor még nem tud a tévé elé ülni, hogy megnézze a napi politikai összefoglalót, a The One Show-t, annak maradnak a nem kevésbé befolyásos vasárnapi visszatekintések, a reggeli, stúdióinterjúkra épülő Andrew Marr Show, majd a déli Politics Show, amelynek jellegzetessége, hogy nem pusztán a Downing Streetre és környékére koncentrál, hanem a műsor harmadát az egyes brit régióból jelentkező tudósítóknak engedi át.