József Attila még perfekt volt
Ez az információ megannyi mutáció után úgy landolt a napokban a hazai médiában, hogy ez a cég volt az „utolsó mohikán”, a világon már senki sem készít mechanikus írógépet. De ez szerencsére nem így van, Indiában is akad még működő manufaktúra, meg Kínában, Indonéziában és Japánban is. Sőt a Gondrej és Boyce sem szűnt meg, mindöszsze átállt a hűtőszekrények gyártására – teszi helyre a tényeket Fekete Zsolt, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum muzeológusa.
Az ország legteljesebb, bő háromszáz különféle eszközt őrző írógépgyűjteményének minden egyes darabján le lehetne egy hasonló hírlapi kacsát pötyögni, de nekünk nem ez a célunk, hanem hogy végigkövessük ennek a korábban szinte minden háztartásban fellelhető adatközlőnek a történetét. A világon elsőként Henry Mill (1683–1771) tervezett látássérülteknek íróeszközt – szabadalmi leírás bizonyítja az elképzelést, de arra nincs bizonyíték, hogy az ötletből írógép is lett. Néhány évtizeddel később Kempelen Farkas (1734–1804) egy vak lány számára készített íróeszközt. Az első használható írógépet 1867-ben egy Milwaukke-i nyomda három munkatársa állította elő, amely ugyan csak nagybetűkkel, de folyamatos írásra volt képes.
A szerkezetet szabadalmaztatták, de pénzük nem volt a gyártásra, ezért tizenkétezer dollárért eladták azt a Remington & Sons fegyvergyárnak. A Remington néven futó írógép első szériájából 1877-ig négyezer darabot adtak el. 1891-ben már 73 ezer írógépet gyártottak. Az írást forradalmasító eszközön a billentyűváltó beépítésével a nagy- és a kisbetűket tetszés szerint üthették le. A betűkiosztás viszont már akkor a mai számítógépekről jól ismert QWERTY-rendszerű volt. A derék amerikaiak úgy osztották el a betűket, hogy tíz ujjas gépelés esetén nagyjából azonos megterhelést kapjanak az ujjak, illetve arra is figyeltek, hogy a leggyakrabban előforduló betűk ne egymás mellé kerüljenek, mert gyors gépelés esetén a betűket a hengerre tett papírra ütő karok könnyedén összeakadhattak volna.
Fekete Zsolttól tudjuk, hogy az első gépek fedett írásúak voltak: ez azt jelentette, hogy a gépíró sohasem lehetett biztos benne, valóban azt pötyögte-e le, amit eredetileg be akart írni.
A látható írású betűkaros írógépet a német származású műszerész, Franz Xaver Wagner alkotta meg. További újdonság volt, hogy gépét csengővel szerelték fel, így már nem kellett a gépírónak folyamatosan a sorváltásra figyelnie.
Ahogy az eddigiekből kiderült, az írógéppiacot kezdetben az amerikai gyártók uralták, majd gyorsan felzárkóztak melléjük a németek. Az Osztrák-Magyar Monarchiában is próbálkoztak, sőt mi, magyarok is előálltunk egy prototípussal, de nem rólunk szólt ez a piac.
Különleges írógépek is bőven akadtak, így 1910-ig nyolcszáz alaptípus négyezer változata készült el. Különlegesen eredeti a német Mignon.
Ez az eszköz billentyűk helyett egy ívelt betűmezőből állt, amely felett egy betűkart kellett mozgatni. Ez a kar egy betűhengert mozgatott, amit egy karral lehetett papírhengerre nyomni. Ez így bonyolultnak hangzik, de a műszaki múzeum tanulmánytárában látható eredeti Mignon készülék megszemlélése segít a megértésben.
Az elektromos írógépek megjelenésével csökkent a mechanikus írógépek iránti kereslet, a számítógépek elterjedése pedig a minimálisra apasztotta az igényt. Ennek ellenére ma is sokan használnak mechanikus írógépet, a kalandregényt szakmányban gyártó Lőrincz L. László például máig kopott Erika írógépén alkot. Messze már az az idő, amikor az állást kereső József Attila a Curriculum vitaeben még szükségesnek tartotta megemlíteni, hogy ő „perfekt gépíró”. Fekete Zsolt szerint a régi írógépekhez ma is lehet írógépszalagot szerezni – a régi szalagokat igény szerint újra befestékezik –, műszerészek helyrerakják a megkopott szerkezeteket.
Az írógép ennek ellenére közelmúltunk levetett technikája. Besorol a képcsöves tévék, tranzisztoros rádiók, fotófi lmes fényképezők mosolyogtató világába.
