Mi volt a vezérelv az új filmtámogatási rendszer kidolgozásánál?

Tiszta, átlátható struktúrát szeretnénk létrehozni, hogy ellenőrizni tudjuk, mire költjük el az állam pénzét: mi az, amit ebből gyártunk, és végül az készüljön el, amire a támogatást adtuk.

Ezt értsük úgy, hogy ezen ellenőrzési mechanizmusok hiánya okozta a régi modell problémáit?

Többek között. Ha átláttak volna a rendszeren, akkor nem halmoztak volna fel csaknem tízmilliárd forint hiányt.

A új nemzeti filmalap mikor áll fel?

Egy hónap múlva már tudunk személyi kérdésekről beszélni.

A programjában igen hangsúlyos szerepet kapott a forgatókönyv. Rajta múlnak majd a pályázatok, megreformálják az oktatást is. Több kritikus viszont úgy vélekedik, hogy a magyar filmeknek éppen ez a gyenge pontja.

Én ezt nem tudhatom, mert nem olvastam az eddig elkészült filmek forgatókönyveit. Viszont olvastam már számos megvalósítás előtt álló filmét: úgy ötven-hatvan érkezett be hozzánk – ezeken teszteltük a leendő readereket (forgatókönyv-olvasókat) –, és ezek mind problémásak. Mintha itt soha senkinek nem lett volna arra ideje, hogy fejlessze a forgatókönyveket. De az is lehet, hogy az akarat sem volt meg. Az volt a lényeg, hogy „beadunk egy könyvet, és majd csinálunk egy filmet”. Valószínűleg mindegyik magyarázat igaz valamennyire.

Mit gondol, van Magyarországon egyáltalán jó forgatókönyvíró?

Biztosan van. De nem sok.

Aki reader lehet a filmalapnál, az, gondolom, elég jó.

Téved. A reader és az író két teljesen különböző feladat. Az előbbi analizál, ám nem biztos, hogy tud írni. És fordítva.

Városi legendaként keringett hónapokig, hogy rengeteg magyar filmet nézett meg az utóbbi időben.

Igaz, szerettem volna „érezni a szagát” a magyar filmeknek, megismerni a szereplőit, megtudni, hogy én hogyan érzek irántuk. Nem gondolom, hogy művészeti válságról kellene most beszélni, hisz nagyon sok tehetséget látok, főleg fiatalokat. Ha elkezdünk együtt dolgozni, megismerjük majd egymás szenvedélyeit. Kíváncsian várom a jövőt.

A magyar mozgókép képviselői között manapság eléggé sok a szerzői filmes, akik most az önkormányzatiság felszámolása miatt tiltakoznak. Adódik a kérdés: az ilyen alkotóknak lesz helyük az új rendszerben?

Ha azt akarják, hogy az állam pénzt fektessen a tehetségükbe, akkor meg kell majd tenniük azokat a minimális lépéseket, hogy az állami döntéshozók nagyjából képesek legyenek értékelni, mi van a fejükben. A filmek világszerte fegyelmezetten készülnek, még a legnagyobb művészeknek is be kell adniuk forgatókönyveket, ez nem újdonság. Ha valaki több százmillió forintból készíthet el egy filmet, azzal jár némi felelősség, és ezt észre kell venni. El kell indulnunk nekünk is ebbe az irányba.

Sokan attól félnek, hogy ön kommerszben gondolkodik.

Csak Magyarországon létezik a „művészfilm” és a „közönségfilm” közti szakadék, a világ már régen túllépett ezen, mindenki igyekszik közös nevezőre hozni a két irányt. Manapság a filmalkotók célja a siker, legyen az jegyárbevételben mérhető vagy egy fesztiváldíj. Egy történetet elmondani művészet, több száz millió nézőt bevonzani a mozikba, mint például James Cameron tette az Avatarral, pláne az. A művészet csúcsa a tisztelet és a pénzkeresés együttes megvalósulása.

Tervei szerint szeretné a magyar filmet nemzetközi szinten populárissá tenni. Ez azt jelenti, hogy angol nyelvű produkciókban kell gondolkodni?

Számos olyan filmet tudnék mondani, mely a saját nyelvén lett sikeres. De ennél sokkal fontosabb, hogy ne engedjük el a filmeket, amikor elkészülnek, ahogy eddig, hanem költsünk a hazai forgalmazásukra, hogy sikerük legyen a mozikban; de a nemzetközi fesztiváloztatás terén is erősítünk. Eddig is voltak sikereink Cannes-ban és Berlinben, de az eddigieknél sokkal markánsabb támogatást szeretnénk adni egy-egy műnek. Továbbá segíteni akarok a nemzetközi eladásban is, mivel jelenleg vannak ugyan olyan művek, melyeket egy-egy külföldi cég árul, de nagyon előnytelen szerződéseket kötöttek velük a producereink. Soha egy forintot sem láttak viszont.

2009-ben, a most megszűnő Magyar Mozgókép Közalapítvány kuratóriumi elnökválasztásakor ön is pályázott. Ha akkor megválasztják, meg tudta volna menteni a szervezetet?

Itt nem a szervezet megmentéséről van szó: a közalapítványok felszámolásáról a kormány döntött. De állítom, már akkor is meg tudtam volna szervezni egy átlátható rendszert, azaz nem azt folytattam volna, amit az előttem lévők: ha tudom, hogy óriási tartozásaim vannak, és nincs pénzügyi fedezetem, akkor nem adok ki újabb filmekre szándéknyilatkozatokat. Nem akarok most senkit sem negatív fényben feltüntetni, Grunwalsky Ferenc és Kőrösi Zoltán jóindulattal cselekedett. Azt akarták, hogy minél több film szülessen, csak hát, sajnos, ezek pénzügyi szempontból kicsit felelőtlen döntések voltak.

Mától rendkívüli Magyar Filmszemle

Több szempontból is rendkívüli a ma kezdődő és vasárnap este a díjazottakkal záruló 42. Magyar Filmszemle. A februári időpont májusra halasztása miatt, és azért is, mert – a filmes kormánybiztos bejelentése szerint – ez az utolsó. Rövidebb a szokásosnál, bár műfaji szempontból mégis gazdagabb: ezúttal a hazai animációk is versenyeznek. A versenyprogramba az előzsűrik 11 játékfilmet, 13 tévéfilmet, 24 dokut, 26 kisjátékfilmet, 11 animációt és 10 tudományos-ismeretterjesztő alkotást válogattak be. Ezeken kívül még számos mű szerepel az információs vetítéseken. A játékfilmek közül több már megjárta a legrangosabb nemzetközi fórumokat is, de öt olyan akad, amelyet még a hazai nagyközönség nem láthatott (Dézsy Zoltán, Dyga Zsombor, Hules Endre, Vécsei Márton, Vecsernyés János egy-egy filmje).

A tévéfilmek kivételével újdonságot jelent más műfajok versenyfilmjeinek túlnyomó többsége is. A vetítések 500 forintos belépődíjjal a pesti Uránia, Corvin és Puskin mozikban lesznek – az előbbi kettőben már ma délelőtt megkezdődnek –, az Erzsébet téri Gödör Klub a kísérőprogramoké, koncerteké. A hivatalos megnyitó ma este 6 órakor az Urániában ugyancsak rendkívüli: Nemes Gyula Negatív magyar filmtörténet című dokumentumfilmjét vetítik, amely a „nagy öregek” meg nem valósult filmötleteiről szól ugyan, de eszünkbe juttatja azokat az alkotásokat, amelyek a magyar filmgyártás tavalyi, kormány általi leállítása miatt nem készülhettek el. (V. Gy.)

„Csak Magyarországon létezik a »művészfilm« és a »közönségfilm« közti szakadék”