A magyarhangya mozgalom azonban nem adja fel: hat film megtekintésére jogosító bérletrendszert dolgozott ki. A hangyaPASS névre hallgató találmány ráadásul teljesen új tartalmat kínál a hetedik művészet rajongóinak: aki áldoz rá, hat, viszonylag új, fesztiválokon elismert, Magyarországon korábban még nem vetített, egész estés produkciót láthat moziban, vászonra vetítve – ahogy illik. További különlegesség, hogy minden egyes címet csak egyszer lehet majd látni, az ország több vetítőjében párhuzamosan, egy időben.

Ismerős a struktúra? Nem véletlen. Tavaly novemberben a magyarhangyások ugyanígy terjesztették a Kispál és a Borz szigetes búcsúfellépéséről készült koncertfilmet, mely „mesés” eredményeket hozott: az ország huszonhárom mozitermében 4359 nézőt regisztráltak, a bevételek pedigmeghaladták a tizenhárommillió forintot. Donát Péter, a magyarhangya mozgalom vezetője szerint az a siker kulcsa, hogy rendszerük gazdaságilag fenntartható. Azzal, hogy csupán egy alkalommal mutatnak be egy-egy művet, a moziknak garantálják az átlagosnál jóval magasabb kihasználtságot. Tény: ez igazolható jelenség. Ha például mondjuk Fassbinder-fesztivált szervez valaki Budapesten, rendszerint „tömegek” jelennek meg a retro spektív vetítéseken, de ha egyenként tűzik műsorra a műveket, csak úgy gondolomformán, a szokásos néhány fős kemény mag mozdul csak meg.

Donát szerint továbbá még azzal is biztosra mennek, hogy ők maguk gründolják a közönséget, méghozzá főleg online, mivel a fiatal generációkat csak így lehet elérni. Tulajdonképpen ez az egyik lényege a Bognár Péter forgalmazási szakember által megálmodott filmforgalmazás 2.0-nak: a terjesztő nem várja ölbe tett kézzel, hogy filmje megbukik-e vagy sem, hanem alulról építkezve megszervezi a közönségét. Ennek érdeké ben olyan fajsúlyos műveket választottak be az első bérletbe, melyek elsősorban huszonéveseknek szólnak, de elképzeléseik szerint a konkrét célközönség a 20–35 éves korosztály. A következő lépés pedig már a közönségen múlik: minden vetítés során a jelenlévők előzetesek alapján szavazhatnak, hogy a következő bérletbe milyen filmeket vegyenek meg. A szórás értelemszerűen elég nagy lesz, hiszen mintegy tizennyolc trailerre lehet majd voksolni. Lesz persze egyéb szavazási mód is, például a magyarhangya Facebook-oldalán, de a mozis szavazók voksa duplán számít majd.

A terv remek, ám felvet néhány kérdést. Egyrészt hogy tényleg megmozdul-e annyi (fiatal) ember hat művészfilmért, mint a kispálos moziért? A magyarhangya biztos a dolgában, a mozik viszont nem annyira: úgy tudjuk, hogy többen szkeptikusak, hiszen első körben csupán tizennyolc, az e-cinema rendszerbe bekötött teremre hirdették meg az első hangyaPASS-t. Ez körülbelül 3500 férőhelyet jelent, a fiatalok viszont legalább 4500–5000 férőhellyel számolnak. A magyarhangyák a passkampányt május 3-án kezdik. Este kilenckor a Corvin közben, a mozi falára fénnyel festik fel a műsorukat – bármit jelentsen is ez, az ígéretek szerint látványos lesz.

Innentől kezdik árusítani a bérleteket, és bíznak abban is: a hype akkora lesz, hogy végül majd a távol maradt mozik is csatlakoznak hozzájuk.

Felvetődik a jogos kérdés, hogy mennyibe kerül majd a hatfilmes pass az érdeklődőknek. Az eredeti terv szerint kétezer forint lett volna, de az állami támogatás átmeneti (?) eltűnése miatt a rendszernek önellátónak kell lennie, így az irányár 3600 forint. A szervezők mindenesetre abban is bíznak, hogy helyi támogatók tűnnek fel a színen (Szombathelyen már jelentkezett egy szponzor), mert így közvetlenül a nézőket tudják majd támogatni, és a bérlet ára egyes helyeken akár kétezer forintra is leeshet. Arra a kérdésre pedig, hogy nem luxus-e egyegy kvalitásos művészfilmet csupán egyszer levetíteni, Donát Péter kérdéssel felelt: „Az nem luxus, hogy remekműveket pár száz ember néz meg hagyományos forgalmazásban, több vetítés alatt?” De, tulajdonképpen az. A kultúra, így vagy úgy, mindenképp luxus.