De örömmel cipelte mindenki, aki hozzájutott: elég volt feltenni a bárpultra (és mindig feltették, a bőröndmobilt soha senki nem tartotta lábnál), többet mutatott, mint egy metálkék bajor meg egy skandináv szőke. Eleinte Motorola és Ericsson volt a választék, és az indított hívásért is fizetni kellett, méghozzá vastagon. A „megadom a mobilomat” akkoriban azt jelentette, hogy „sikeres vagyok és kőgazdag”. Az első ember, akinél ilyen készüléket láttam, luxus kocsik vámmentes importjával foglalkozott – két-három készülék ára volt a profit autónként, nem okozott neki gondot a számla. A súlyra sem panaszkodott: „még mindig könnyebb, mint egy telefonfülke”.

Húsz éve az ősmobilok még a 450 megahertzes frekvencián, analóg üzemmódban kommunikáltak (Westel 06 60 – emlékszik még rá valaki?), az úgynevezett lefedettség pedig Budapest néhány forgalmas pontjára korlátozódott –, de ettőlmég a terméket vidéken is el lehetett adni, mert a presztízs többet ért, mint a praktikum (aki nem hiszi, gondoljon arra, hogy a 90-es évek második feléig a Magyarországon ellopott mobilok döntő többsége Albániában talált gazdára – tehát egy olyan országban, ahol akkoriban semmilyen mobilhálózat nem üzemelt).

Ha van technológia, amely alapvetően alakította át a mindennapokat, akkor a rádiótelefon garantáltan ebbe a körbe tartozik. A távolságokat lerövidítette, a munkaidőt kiterjesztette, az életet lényegesen zsúfoltabbá és intenzívebbé tette. Mi itt a fejlett világban tulajdonképpen jól ellennénk nélküle (hiszen van internet, Skype meg vezetékes telefon), de például Afrikában vagy Indiában ma már a gazdasági létezés alapfeltétele. És még megtippelni sem tudjuk, hogy merre tart: húsz év múlva talán a bőrünk alá ültetett, gondolatvezérelt csipekkel telefonálunk majd, és a karórába épített projektor 3D-ben vetíti elénk a hívó felet. Ha így lesz, az semmivel sem lesz nagyobb forradalom, mint ami az elmúlt két évtizedben lezajlott.

Aki Szegeden jár ezekben a hónapokban, és van némi ráérő ideje, keresse fel a Móra Ferenc Múzeumot, ahol augusztus 28-ig a mobil húszéves történetét tekinthetimeg aMobilkor Közhasznú Alapítvány csaknem hatszáz darabos kollekciójának tükrében:mindenféle márka és fajta, az aktatáskától a miniatűr, illetve érintőképernyős maroktelefonokig.

Ősrégi darabok