A két, háromszáz négyzetméteres terem egyikében, tizenkét monitoron Moholy-Nagy filmfelvételeit láthatjuk, a másik terem a művész grafikáit, montázsait, fotóit fogadja be.

A kiállítás elsődleges célja az utóbbi években fellelt, eddig ismeretlen fotók, valamint a Moholy-Nagy hónapokig tartó, észak fényeit kereső skandináviai utazásának bemutatása. A Bauhaus magyar mesterének tárlata azért is csemege, mert Svédországban ez az irányzat évtizedekig képtelen volt igazán átütő sikert elérni, hogy aztán – jókora késéssel – az 1950-es években mindent felforgasson. Próbálkozások persze történtek. A Gunnar Asplund, Sven Markelius, Erik Chambert és Axel Larsson nevével fémjelzett, 1930-as stockholmi kiállítás kísérletet tett a Bauhaus egy úgymond „felpuhított” svéd variánsának meghonosítására, azonban néhány szériában gyártott széktípus forgalmazásán túl nem jutottak különösebb eredményre, mivel legfőbb ellenlábasuk, a rendkívül népszerű Carl Malmsten –a hagyományos skandináv kézművesség atyamestere – minden kísérletüket lesöpörte az asztalról.

A földinduláshoz hasonló változás politikai, gazdasági alapjait az 1946-ban hatalomra került és folyamatosan 1969-ig kormányzó Tage Erlander szocialista kormánya teremtette meg, meghirdetvén a „svenska folkhemmet” (a svéd nép otthona) politikáját. Az országszerte gigantikus méretekben megkezdett fejlesztések, a földből néhány év alatt kinövő félmillió lakóház építészeti stílusa –mintegy varázsütésre – a Bauhaus elveit és formavilágát követte. Az országot népotthonnak deklaráló baloldali politikusok a Bauhausban találták meg azt a művészi mondandót, amely összecsengett országépítő szándékaikkal. De nemcsak az építészek követték ezt az irányzatot, hanem a bútorgyártók, sőt a használati cikkek készítői is. A jelszó az embereket körülvevő tárgyak „demokratizálása” volt, ami a svéd kézműves hagyományokon alapuló, de sorozatban gyártható, olcsó, mégis minőségi berendezést jelentett.

A Bauhaus-láz a hetvenes években ugyan alábbhagyott, és teret adott a „minőségi modernizmusnak”, de mind a mai napig hat, mind a mai napig tükrözi a svéd jóléti társadalom szándékait. A Moholy-Nagy-kiállításnak is ez az általános elismerés és nosztalgia ad különös keretet. „A magyar, aki megálmodta a modern svéd művészi tipográfia alapjait” – olvasható a terem falán lévő egyik ismertetőn, amihez már csak a szekéren, csónakon, gyalog végigvitt, több mint féléves svédországi körútját kell hozzátenni, hogy a közönség máris magáénak érezze Moholy-Nagy Lászlót.