Nem túl értékes, de érdekes: 80 vagy 100 éve ilyen lehetett egy bolt belső tere, teteje. Vonalak s más cirádák, cifrázások... Jó lenne, ha a Spar a régi bolt plafonját állítaná helyre. De legalább ne verjék le a megmaradt díszeket, hátha 50 év múlva ez kell valakinek.” Szívemből szólt a levél írója. S szerencsés volt, hogy ő még látta ezeket a díszeket. Mire én arra sétáltam, már sima gipszkarton lapok borították a mennyezetet, s alattuk le volt verve minden.

A Rákóczi út 19.-ben, a Szentkirályi utca sarkán kávéház működött a múlt századfordulón: a Mátyás király. Vélhetőleg ennek volt emléke a most elpusztított díszítmény. Igaz, ez a kávéház nem lett olyan híres, mint a szomszédban, a 17.-ben a Balaton, de arról azért nevezetes volt, hogy politikusok szívesen látogatták. Például Polónyi Géza, Kaas Ivor, Justh Gyula vagy Hock János. A közelben, a Bródy Sándor utcában volt akkoriban a parlament. „Rendesen külön asztaloknál foglaltak helyet a szabadelvűek, a függetlenségiek s az ellenzékiek. A legideálisabb egyetértésben megfértek egymással a különböző pártok oszloposai (nyáron ingujjban az udvari kertben)” – idézi Balla Vilmost a vendéglátás krónikása, Gundel Imre. A kávéházra (s a még korábban a helyén állt híres Mátyás király fogadóra) emlékeztet a sarok fölött, az első emelet magasában a máig meglévő pléh Mátyás-szobor is (1902-ből). Néhány régi képeslapról tudjuk, milyen volt ez a hely kívülről, de a belsejéről fényképünk sem maradt. Ezért is lett volna érdekes például az előkerült mennyezetdíszítés. S amúgy is megérdemelte volna talán ez a régi kávéház, hogy maradjon belőle egy plafonnyi vagy legalább egy plafondarabnyi. Ha már eddig megmaradt. Nyilván a korábbi átépítések alkalmával is ezért hagyták meg az álmennyezet alatt.

Hogy a Spar miért döntött másképp? Kérdésünkre az üzletlánc kommunikációs osztályától ezt a választ kaptuk: „Tekintve, hogy az üzlettér felett lakóterek vannak, az előírások szerint a meglévő helyett új tűzgátló burkolatot kellett építeni a födémre. Az eredeti stukkó maradékai nádfonatba ágyazva, nagyon rossz és jelentős mértékben hiányos állapotban voltak. Azt nagyrészt vélhetően még a 90-es évek előtt szüntették meg, a maradékot pedig a szintén régi, belógatott födém felfüggesztésével tették tönkre. Bár erre semmilyen hatósági megkötés nem kötelezett minket, a maradékok előkerülésekor a bontást felfüggesztettük, megvizsgálva, hogy azokból valami az új födém körül elhelyezhető legyen, de a tagozatok nem voltak bonthatók, mert darabokra estek szét. A maradványok minden igyekezetünk ellenére sem voltak megmenthetők és az üzlettérbe integrálhatók.”

Erre szokták mondani, hogy mostanra már a holdraszállást is meg tudták oldani valahogy. Annál is inkább mondhatni ezt, mert a régi kávéházi plafonok megőrzésére az utóbbi időben több jó példát is láttunk Budapesten. Az egyiket a Batthyány-örökmécsesnél lévő Szabadság kávéházban, ahol az előkerült, elkormozódott mennyezetből érintetlenül (megsárgultan és kormosan) meghagytak egy részt, a felület többi részét pedig az eredeti alapján állították helyre. Hasonlót látunk az Andrássy úti Írók Boltjában, az egykori Japán kávéházban, ahol az eredeti stukkókból is látszik egy darab, s azok alapján a galérián egy rekonstrukció. Vagy említhetnénk a Ferenczy utcai Csendes étterem, az egykori Fiume kávéház hasonló korú plafonját, melyet előkerülése után szintén érintetlenül hagytak. Reménykedtünk, hogy a Mátyás király kávéház elpusztított mennyezetdíszeiről legalább valamilyen dokumentáció, fotó készült a leverése előtt. De sajnos nem. Legalábbis a Spar kommunikációs osztályán nem tudtak róla.

A Szabadság kávéházban megtartották a díszítőfestést