Egy kézbe került, ami hangban-képben magyar
És akkor még nem beszéltünk a külföldön fellelhető, de magyar vonatkozású kulturális javakról, vagy mondjuk a bátran páratlannak nevezhető hazai folyóirat-kultúra termékeiről.
Nem lehet mondani, hogy az audio vizuális javakhoz való hozzáférés mértéke nulla: az internetezők elmerülhetnek a régi magyar filmhíradók egy részében, hallgathatnak régi gramofonlemezeket a Neumann János Digitális Könyvtár ésMultimédia Központ Nonprofit Kft. jóvoltából, amely afféle publikus közgyűjteményeket hozott létre ezekből; a távirati iroda kincseiből is szemezgethetünk, híreket is olvashatunk, az idén ötödik születésnapját ünneplő Nemzeti Audio vizuális Archívum (NAVA) oldalán pedig bepillanthatunk a magyar televízió-műsorokba. Szó szerint csak pillanthatunk: egyetlen perc erejéig.
A nemrég létrehozott Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Archívum és Filmbeszerzési Igazgatóságának vezetői tegnap tájékoztatták a sajtó munkatársait a közmédiarendszer közös archívumának létrejöttéről. Az MT-VA egyik legfontosabb feladatának tekinti ugyanis, hogy a közszolgálati médiumok birtokában levő anyagok egyetlen nagy archívumot alkossanak. Vagyis, hogy a Magyar Televízió, a Duna Televízió, aMagyar Rádió, az MTI és a NAVA (hivatalos nevén: magyar nemzeti műsor-szolgáltatói kötelespéldány-archívum) eddig külön kezelt adatbankjai egyesüljenek, átlátható rendszerbe foglalódjanak, s nem utolsósorban ezek az adatok célirányosan elérhetők legyenek. A sajtótájékoztatón Kálomista Zsuzsanna, az Archívum és Filmbeszerzési Igazgatóság vezetője és Csillag Manó helyettes elmondása szerint megszűnik a szétaprózottság azzal, hogy az intézményi archívumok ezentúl tematikai gyűjteményekként funkcionálnak. Eszerint az eddig több archívumban is fellelhető fotók egyelen kollekcióban egyesülnek (jellemzően az MTI gyűjtené őket), a hangzóanyagok a rádióhoz kerülnek, a videogyűjtemény pedig a televízió archívumában lesz fellelhető. A létrejövő Közszolgálati Archívum feladatának tekinti a közmédiavagyon őrzését, állagmegóvását, gondozását, restaurálását, valamint a tájékoztatás és aműsorszolgáltatás támogatását is. Az összevonás: egyszerűsítés. Például ha az egyik állami televízió a másik csatorna anyagát szeretné leadni, ezentúl könnyű dolga lesz, mivel egy kézben összpontosul minden – derült ki.
Megkérdeztük Kálomista Zsuzsannát, mennyibe került az összevonás. A válasz szerint ez nem igényelt extra költségeket, hiszen az archívumok eddig is működtek, a mostanáig a négy archívumra fordított összeg a továbbiakban a közös gyűjteményre költhető. Pluszforrásokat majd a jövőben kell kiharcolniuk. A vezetők jó ötletnek tartanák, ha a Magyar Nemzeti Filmarchívum (MNFA) is a közös gyűjtemény része lenne, eddig azonban konkrét lépés nem történt ez ügyben. A meghívó tanúsága szerint egyébként a NAVA is az együttműködő felek között található, a tájékoztatón viszont kiderült, egyelőre még a tárgyalási szakaszban tart a kötelespéldány-archívum csatlakozása. Kálomista szerint amúgy a megfelelő biztonsági, technikai fejlesztés után a NAVA-pontokat fel lehetne váltani akár otthoni online rendszerrel is: idejétmúltnak nevezte a szisztémát, amely szerint könyvtárba kell mennünk, hogy a NAVA anyagát elérjük. Kérdésünkre, hogy a NAVA esetleges csatlakozása után mi lehet a szervezet által ugyancsak gyűjtött, de nem közszolgálati műsorokkal, vagyis a kereskedelmi adók programjaival, egyelőre nem kaptunk választ.
Szerdán elhangzott: a közszolgálati archívum, amellett, hogy a megfelelő körülmények mellett teljes körűen kutatható, adott esetben ismeretterjesztési, oktatási célra is használható lesz, a gyűjtemény egy része nyilvánossá is válik az interneten. Mikor ennek a résznek a nagyságáról, arányairól kérdeztünk, Kálomista Zsuzsanna úgy felelt: elképzelhetőnek tartja, hogy mondjuk az MTI teljes, több mint 13 millió negatívból álló gyűjteménye (kis felbontásban) hozzáférhetővé váljon, ez a digitalizálás gyorsaságától függ. A jelenlegi televízió-műsorokmármost is elérhetők az interneten, s ahogy az időben visszafelé haladnak a digitalizálással, a weben nézhető (szerzői jog által nem védett) tartalmak száma is növekszik majd.
NAVA-pont otthon?
NAVA-pontból ma több mint ezer található az országban, a valóságban azonban jóval több elérési pont létezik –tudtuk meg Kollarik Tamástól, a NAVA-t kezelő Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság alá tartozó Neumann K . ügyvezetőjétől, hiszen pél dául az országos könyvtárak, egyetemek egy-egy intézményként szerepelnek a lajstromban, de több terminálon biztosítják a hozzáférést a földfelszíni terjesztésű televíziók (m1, m2, RTL Klub, TV2), a Duna és a Magyar Rádió magyar gyártmányú vagy magyar vonatkozású műsoraihoz. Időről időre felvetődik viszont a kérdés: tervezik-e a korlátlan, nyilvános online hozzáférés lehetővé tételét? Hiszen a NAVA-pontokon kívül, vagyis otthoni gépeinken mindössze a műsorok egyegy percét nézhetjük meg, a teljes programokat nem. Ez pedig az azonnali, korlátlan hozzáféréshez szokott magyar felhasználókat inkább eltéríti az intézménytől, mintsem hogy könyvtárlátogatásra ösztönözné. A Neumann előző vezetője, Kitzinger Dávid 2009-ben úgy nyilatkozott a Népszabadságnak: a NAVA csakis úgy növelheti felhasználóinak számát, ha a gyűjteményt teljesen nyilvánossá teszi. Erre különben akkor az Állami Számvevőszék is „biztatta” az üzemeltetőt egyik jelentésében. „A hozzáférés kiterjesztése évek óta napirenden lévő kérdés, melynek megoldása nagy részben szabályozási kérdés, elég itt megemlíteni a szerzői jogi törvényt”, felelt kérdésünkre Kollarik, majd hozzátette: a már fentebb említett publikus közgyűjteményekkel, vagyis a böngészhető filmhíradók és a gramofonfelvételek elérhetővé tételével elkezdett munkát a jövőben is folytatni szeretnék. Konkrét megvalósítási tervekkel rendelkeznek, amelyek mind tudományos, mind módszertani szempontból világújdonságnak tekinthetők. Az MNFA-val is vannak közös terveik – ezek publikálását a vezető későbbre ígérte.
