Ő gondozza azt a spanyol nyelvű, magyar irodalmat népszerűsítő világhálós portált, amely a végnapjait élő Magyar Könyv Alapítvány (MKA) égisze alatt működik. Alaposan feldolgozta a hazai irodalom régebbi és mai spanyolországi jelenlétét, befogadását. Innen tudható például, hogy 2000 és 2007 között mintegy 120magyar mű fordítása jelent meg, és ezzel huszadikak voltunk a külföldi szerzők listáján – régiónkból csak Lengyelország előzött meg minket. Kertész és Esterházy munkái mellett a mai spanyol bolti kínálatban szerepel a többi között Krasznahorkai László, Bodor Ádám és Nádas Péter jó néhány könyve, Dragomán György vagy Darvasi László több írása, nem beszélve a már klasszikusnak számító Szabó Magda, Krúdy,Kosztolányi és mások munkáiról. A műfordító sajátos „trükköket” árult el, amelyekkel magyar szerzőket lehet bevezetni a spanyol piacra. Például már jól ismert magyar szerzőre kell hivatkozni, Kertészt Máraival lehetett párosítani. E sajátos „árukapcsolás” mellett meg kell találni azokat a „hívószavakat”, amelyekkel Magyarország megjeleníthető a spanyol olvasó számára. Ilyen „hívószó” lehet a Monarchia vagy a kommunista korszak, illetve az 1956-os felkelés. Bizonyára az utóbbiakkal is összefügg, hogy nem sokkal itthoni premier je után már megjelenik egy spanyol kiadónál Spiró György 1957-ben játszódó kisregénye, a Tavaszi tárlat.

A beszélgetésben ugyancsak résztvevő Csordás Gábor, a Jelenkor kiadó vezetője azt hangsúlyozta: nem a nyelvi megformálás bravúrossága, hanem elsősorban a történetmesélés, az olvasmányosság dönti el egy-egy prózakötet sorsát külföldön. A nyugat-európai olvasók ugyanis nem a magyar művek fordításaiból akarnak értesülni az új irodalmi stílusdivatokról. Így aztán Esterházy nemzetközi rangja alapján mindenütt jelen van ugyan, de könyvei ritkán tartoznak a legnagyobb sikerek közé. Csordás az itthoni kiadók közül az elsők között kezdte el saját kötetei külföldi megjelenésének ajánlását. Most azonban felhagyni készül vele, mert nem bírja pénzzel. A külső segítség pedig egyre fogy.

Az MKA fordítástámogatási kerete például már csak jelképes 20 millió forint (tavaly még 50 millió volt), amelyet külföldi kiadók, illetve műfordítók pályázhatnak meg. Károlyi Dóra, az MKA igazgatója csupán azt a jó hírt mondhatta el, hogy májustól a PIM könyv- és fordítástámogatási irodájaként működhetnek tovább, és eddigi székházukban maradhatnak. Hogy mennyi pénzt fordíthatnak a jövőben fordítástámogatásra, egyelőre nem tudja senki. És hiába látszott új lehetőségnek a könyves Márai-program idei beindítása, amelyben a fordítástámogatás is szerepelne, a januárban még egymillió forintos éves keret mostanra – a kormány kétlépcsős pénzügyi megvonása miatt – alig több mint 400 millióra apadt. Ebből jó, ha egyfordulós könyvtári beszerzés támogatásra futja. De az uniós támogatások bőségszaruja sem látszik már olyan gazdagnak, mint korábban. Jóllehet, a hazai kiadók tavaly 350 ezer eurós támogatást nyerhettek külföldi nyelvről magyarra fordításra – tudtuk meg Kovács Imrétől, a KultúrPont iroda képviselőjétől –, a fordítástámogatás igen kis részét teszi ki az EU kulturális programjának. Megszüntették az európai fordítóházak közötti együttműködés segítését, amely fontos hozzájárulás volt a balatonfüredi fordítóház működtetéséhez – panaszolta Rácz Péter, az intézmény vezetője. Ez arra utal, hogy az irodalom és az irodalmi kapcsolatok, akárcsak itthon, az európai politikában sincsenek most előtérben – állapították meg a résztvevők.