Épp útjában állt a ház az épülő Madách-sétány nyomvonalának. Akkor még szó sem volt Óvás Egyesületről, javában zajlott a Belső-Erzsébetváros régi házainak eladása és lebontása. Ez várt volna a Mika Tivadar-házra is, de 2005-ben műemlékké nyilvánították, így most mint a zsidó negyed változásainak pozitív példájáról írhatunk róla. A házat ugyanis felújították (ez a munka még részben zajlik). Földszintjén már meg is nyílt a Mika Tivadar Mulató, a negyed új szellemű, hangulatos vendéglátóhelyeinek egyike. Régi tonettbútorokkal és sok rézszínű kiegészítővel: tekintve, hogy Mika Tivadar rézárugyáros volt, s az ő szellemét igyekezett visszaidézni ide a lokál arculattervezője, Langer Vera. Mika Tivadar leszármazottja, egy meteorológusprofesszor is eljött nemrég, mesélik a mulatóban, s örömmel vette, hogy a nagyapa emlékét ilymódon megőrizte a ház.

A világörökségi védőzónának minősített zsidó negyed változásainak pozitívumai közt említhetjük tehát a Mika-ház megújulását. Az olyan kompromisszumokkal együtt is, mint az udvari hátsó épületre való szintráépítés, a liftek beépítése, vagy a földszinti terek egybenyitása. Nem véletlenül tartotta legutóbbi sajtótájékoztatóját az Óvás éppen itt: no nem mintha pozitívumokról akart volna beszámolni. Sőt. Mint Perczel Anna, az egyesület vezetője kifejtette, nem történt pozitív fordulat a városrész hagyományos arculatának megmentése ügyé ben. Továbbra is érvényben van néhány 2008 előtt (a régebbi szabályozási terv alapján) kiadott bontási-építési engedély, például a Dohány utcai zsinagóga mellett két ház lebontásával megvalósuló Herzl Passzázsé. Nyolc ilyen, 2008 előttről még élő engedélyt ismernek a védelmi vonalon belül. De 2008 után is kiadtak részleges bontással együtt járó és túlzott beépítésre szóló engedélyeket: a világörökségi területen belül kilencet, annak határán pedig további tizenkettőt. Sajnos a 2008-as, új szabályozási terv is kétszer akkora mértékű beépítést engedélyez a telkeken, mint a századfordulón kialakult, hagyományos. Az újabb gyakorlat az, hogy a régi, egy-két emeletes hátsó traktusok helyére öt-hat emeletes új szárnyak épülhetnek.

Nem került be a 2008-as szabályozásba mellékletként a KÖH által készített értékleltár sem (amely házanként tárta fel, milyen értékek megőrzendők), sőt a műemlékhivatal titkosította azt. Mi több: a 2008-as szabályozási tervet törvénysértő módon fogadták el (ezt a Közigazgatási Hivatal is kimondta, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa pedig alkotmányossági kifogásokat fogalmazott meg vele kapcsolatban), ezért az ez alapján kiadott engedélyek sem lehetnek törvényesek – állítja az Óvás, amely új szabályozási tervet szorgalmaz, s annak megszületéséig változtatási tilalmat javasol.

Perczel Anna szerint, bár a hátsó traktusok átalakításának engedélyezése az előző KÖH-vezetésre volt jellemző, tavaly decemberben is adott ki a KÖH engedélyeket szárnybontásokra és emeletráépítésekre: a Dob utca 19. és 21. számú műemlékházak esetében. Az ilyen döntések nyomán lépésről-lépésre egész utcaszakaszok alakulnak át. Az Óvás szerint már elvesztette karakterét a Holló utca, a Király utca eleje, a Dob utca középső része, a Klauzál utca és a Kazinczy utca egy-egy szakasza. (Pozitív viszont, hogy egy kultúrnegyedprojekt részeként épp most újul meg a Kazinczy utcai ortodox zsinagóga környéke.)

Még emlékezhetünk rá: 2008-ban Michel Polge jelentése nyomán az UNESCO bizonyos feltételeket fogalmazott meg a zsidó negyeddel, mint világörökségi védőterülettel kapcsolatban: például hogy a bontások ne folytatódjanak, a már kiadott bontási engedélyeket tárgyalják újra, vezessenek be gazdasági ösztönzőrendszert a műemlékek megőrző felújítására, tárják fel a gettófal nyomait. Ebből egyedül a gettófal nyomvonalának feltárása valósult meg, de az sem lett védett, állítja az Óvás vezetője, aki semmitmondónak tartja az UNESCO-elvek megvalósulásáról szóló, idén januárban Párizsba küldött, hivatalos magyar világörökségi állapotjelentést.

A kerület főépítészi irodája szerint mivel a zsidó negyed teljes területe műemléki jelentőségű, így ott egyetlen építési engedély sem adható ki műemléki szakhatósági hozzájárulás nélkül. Ezért önkormányzati rendelettel nem szükséges felülírni a KÖH hatáskörét a műemlékvédelmi jelentőségű ügyek elbírálásában. A korábban kiadott bontási-építési engedélyek újratárgyalása pedig csak a beruházók kártérítésével volna lehetséges, amire a kerületnek nincs fedezete.

Hogy látja egy befektető?

A Mika Tivadar-ház tulajdonosa egy magyar származású amerikai hölgy, Georgette Avruch, aki elmondta, hogy a házat a ’90-es években bontásra ítélt épületként vásárolták a mellette álló üres telekkel, valamint a másik oldalán álló szomszéd épülettel együtt, és szállodát szerettek volna építeni a helyükön. A műemlékké nyilvánítással ez meghiúsult, de nem bánták. A Mika-féle épület felújítása sok szépséget és meglepetést tartogatott: helyreálltak a régi belmagasságok, megőrizték a kapualj domborművét, sőt üveg alatt a régi sín egy darabját is, és találtak egy elfalazott pincelejárót, amelyet szintén megtartottak, ahogy a régi ajtó- és ablakkereteket is. A hátsó udvari épületet azonban megtoldották egy szinttel. Georgette Avruch szerint a hátsó traktusok nagyobb emeletszámú beépítésével éri csak meg a befektetőknek a belső-erzsébetvárosi házak felújítása. Erre törekedett a tulajdonában lévő Akácfa utca 47–49–51. számú épület esetében is, amit az Óvás Egyesület megfellebbezett, így ez a három ház most is üresen áll – pontosabban az egyikben működik a Fogasház kultúrközpont –, és sorsára vár. Se átépíteni, se eladni nem tudják. Pedig hajlandó volt kompromisszumokra is, a tervezett udvari beépítést hajlandó lett volna két szinttel alacsonyabbra venni.