Nehezen olvasható gépirat: „Jegyzőköny, amely felvétetett a néprajzi hanglemezfelvételét megbeszélő tanácskozásról.

Jelen voltak: Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Bartucz Lajos, Bartha Dénes és Ortutay Gyula. Az összejövetel célja: azoknak az alapelveknek és kívánalmaknak leszögezése volt, amelyek követendők a néprajzi hanglemezfelvételek alkalmával.

1. Minden népzenei felvételnél az egyik lemezoldalon legalább rajt legyen az „a” síp. Ajánlatos lenne a prózai hanglemezfelvételeknél is. ...

4. Ha valaki csak egyetlen strófát tud, azt kétszer kell vele elénekeltetni minden esetben.

...

11. Elsősorban, ha erre csak egy mód is van, az elszakított területek anyagát kell felvételeznünk.”

1937-ből származik a dokumentum. Akkoriban sem volt könnyű gyorsan megvalósítani a legzseniálisabb terveket sem. Román példára Bartók Béla 1914-től szorgalmazta a népdalfelvételek elkészítését. Már létezett a Vikár Béla-féle zenei és nyelvészeti célú fonogramgyűjtemény. Mégiscsak 1936-ban jelent meg az első négy gramofonlemez, amely nagy visszhangra talált értelmiségi körökben.

El is határozták, hogymegjelentetik az úgynevezett Patria-lemezeket. A szervezés Ortutay Gyula nérajzkutatónak, a Magyar Rádió munkatársának érdeme, de a munka oroszlánrészét Bartók vállalta magára. Ragaszkodott ahhoz, hogy csak teljes dokumentációval és a hozzájukmellékelt kottával lehessen kiadni a lemezeket. Csakhogy a munkát egyedül ő végezte kellő lelkiismeretességgel, és végül a kiadó a zeneszerző nagy felháborodására „meztelenül” adta közre a felvételeket.

De mi ez ahhoz képest, hogy a magyar folklór e hihetetlenül tartalmas gyűjteménye azóta sem volt hozzáférhető modern kiadásban! Nem lehet mást mondani, minthogy a Magyar néprajzi felvételek két kötete az eredeti népzenei és prózai felvételeket tartalmazó egy-egy DVD-vel az utóbbi időszak legnagyobb kulturális jótéteménye.

INFÓ

PATRIA. MAGYAR NÉPRAJZI FELVÉTELEK Hagyományok Háza. 1. kötet 174 oldal. 2. kötet (szöveg- és kottagyűjtemény) 200 oldal. DVD-mellékletekkel.