A kormány meglékelte, mégsem süllyedt el
Persze mindig van némi öröm az ürömben, a legatyásodás előnyei a zárógálán mutatkoztak meg: ezúttal nem kellett végighallgatni kevésbé ismert politikusok, épp nagyon ráérő osztályvezetők általában papírból felolvasott, ám annál kimerítőbb beszédeit.
A helyzet persze nem meglepő. Miután az Orbán-kormány tavaly májusban zárolt a Magyar Mozgókép Közalapítvány akkor még létező büdzséjéből másfél milliárd forintot, ma már költségvetés sincs, nemsokára pedig a közalapítványt is felszámolják. Mivel ennek a szervezetnek a feladata többek közt a fesztiválok, mozgóképes kulturális nagyrendezvények és a forgalmazás támogatása, így a Titanic is minden évben számíthatott innen némi dotációra. Idén viszont már nem, ezért Horváth György beadott egy pályázatot a Nefmihez 25 millió forintra, amelyre válaszul egy elutasító telefonhívás érkezett. A fővárosi önkormányzat már korábban megüzente, hogy nem kívánja támogatni a rendezvényt. A titanicosoknak így állami részről maradt az NKA által odaítélt hatmillió forint, de ahhoz se jutnak egyhamar hozzá. Csak összehasonlításképpen: a májusban megrendezendő pótfilmszemlére mintegy 70 millió forintot szánt a Nefmi, a csehországi Karlovy Vary fesztiválja pedig mintegy másfél milliárdos kerettel rendelkezik. Igaz, az utóbbi valódi, minden szempontból nemzetközi fesztivál. És nem Magyarországon van.
A tervezettnél így két nappal rövidebb lett a fesztivál. Ahogy Horváth György lapunknak fogalmazott, így tudtak igazán spórolni, mert a mozik hamarabb visszakapják tereiket, a tolmácsberendezéseket sem kell tovább kölcsönözni. De tizenhárom lekötött filmet is vissza kellett mondaniuk, a versenyben lévő hétnek pedig a jogtulajdonosaival kellett megegyezniük, hogy akkor is vállalják a szereplést, ha a fődíjjal korábban együtt járó tízezer euróról kénytelenek lemondani. Arra a kérdésre, hogy miként lehetett a legminimálisabb veszteséggel lebonyolítani a mustrát, az igazgató azt mondta: tizennyolc magánember és két cég adakozott a rendezvény javára, egyes bedolgozók – például a tolmácsok – pedig a piaci ár feléért vállalták a munkát. S bár a teljes PR-kampányt is le kellett fújniuk, a szájhagyomány megmentette a rendezvényt. Az első két nap tragikus volt, a korábbi években tapasztalt forgalom elmaradt, de a harmadik naptól már beindult a verkli. Ekkortól még telt házak is előfordultak a kisebb mozikban, az Uránia azonban megszenvedte a propaganda hiányát.
A direktor szerint az idei Titanic megszervezése heroikus tett volt, még egyszer így, pénz nélkül biztos nem lehet tető alá hozni.
– Összefoglaljuk, hogy mi történt a fesztiválon, és a számszerű tények birtokában újra megkérem a döntéshozókat, hogy gondolják át az álláspontjukat, és segítsenek – mondta Horváth György a hogyan továbbot firtató kérdésre. Hozzátéve: noha még nem tudni, milyen finanszírozási struktúrák állnak fel, ő nem tudja elfogadni, ha nem lesz mód a filmműveltség terjesztésére, az oktatásra, az artmozikra és a fesztiválokra. A szakember készen áll, hogy bárhol, bárkivel megvitassa a kérdést. Csak épp jelentkezőből van manapság hiány.
Svéd győzelem
A Hullámtörők-díjat a svéd Vadember (Odjuret) kapta a háromtagú nemzetközi zsűritől. A Martin Jern és Emil Larsson rendezte mozi egy börtönből frissen szabadult, az életét megváltoztatni igyekvő, de végül visszaeső férfi drámája. A közönségszavazáson a legjobb eredményt a dán Submarino című mű érte el, a diákzsűri díját pedig A ház című szlovák alkotás kapta „a film egyszerre realista és szimbolikus ábrázolásmódjáért, kiemelkedő, hiteles és átérezhető színészi játékáért, valamint az egyetemes problémák jellegzetesen kelet-európai ízű megközelítéséért”.
