Leporolták a Nirvánát
Elmondhatta volna ő is magáról, hogy úgy fest, ahogy a madár énekel, azaz nem intellektuális megfontolásból, hanem természeti kényszerből” – írta róla egyik monográfusa, Németh Lajos.
A megkérdőjelezhetetlen szakmai elismertség ellenére Csók István alkotásaiból évtizedek óta nem rendeztek életmű-kiállítást. Utoljára 1965-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt átfogó tárlata, így nem csoda, hogy a művész halálának ötvenedik évfordulója alkalmából a székesfehérvári Szent István Király Múzeum és a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény munkatársai elérkezettnek látták a pillanatot egy nagyszabású kiállítás megszervezésére.
Gärtner Petrától és Révész Emesétől, a tárlat két kurátorától megtudtuk, a Bálványok és démonok című, ma nyíló kiállításon két fehérvári helyszínen a festő több mint 110 alkotását, valamint számos személyes tárgyát, bútorát mutatják be. A tárlat anyagát nem kronologikusan, hanem különböző tematikus szálakra felfűzve állították össze. A művész akt- és nőábrázolásait a nevét viselő Csók István Képtárban állítják ki, míg tájképeinek és portréinak legjavát a Városi Képtárban tekinthetik meg a látogatók.
Kevesen tudják Csók Istvánról, hogy – kortársaihoz hasonlóan – szívesen vette magát körül keleti tárgyakkal, egyebek mellett kínai, japán és tibeti bútorokkal, kerámiákkal, bronztárgyakkal. Mi több, keleti gyűjteményének számos darabja megjelenik az alkotásain is. Az életmű-kiállítás egyik érdekessége, hogy a keleti műtárgyak a róluk készült festményekkel összefüggésbe hozva, egymás mellé helyezve lesznek láthatók.
Noha Csók István jó néhány műve jelenleg is látható a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán, életművének számos kiemelkedő alkotása nem hozzáférhető. A mostani életmű-kiállítás szenzációja, hogy ezúttal olyan alkotások is a nagyközönség elé kerülnek, amelyek évtizedek óta múzeumi raktárak mélyén porosodtak, vagy magángyűjtemények rejtett kincseiként léteztek.
Így például újra látható lesz a Júda gyűrűje vagy a nemrég felbukkant Tavasz ébredése, de a kiállítás szervezőinek egy angol gyűjtőnél sikerült rálelniük az 1925-ben készült Kislány portréja című alkotásra is, amelyet eddig a szakemberek is csupán fekete-fehér fotókról ismerhettek. A hozzáértők számára is újdonságot jelenthetnek majd azok a jórészt magántulajdonban lévő Csókképek, amelyek a művész kései, harmincas évekbeli, kevéssé ismert impresszionista időszakából valók. Kivételesnek tekinthető az is, hogy a tárlaton együtt látható a teljes Züzü-ciklus. (Züzü becenévre hallgató kislánya ihlette azt a gyermekportré-sorozatot, amely az egész a magyar festészetben ritkaságnak számít.) A sorozaton belül is újdonság a lányát nemzeti viseletben ábrázoló, a trianoni békediktátumra emlékeztető „Hiszekegy” 1925-ből. Különleges élményt kínál a Thámár-képek több variációja, valamint a Vámpírok vázlatai. Olyan fontos alkotások is láthatóak lesznek, mint az 1901-es Salome vagy a száz éve lappangó Magyar Madonna.
A kuriózumok közül is kiemelhető a Nirvána című Csók-kép, amelyet legutóbb a múlt század első felében állítottak ki, ám mivel az idősödő festő később többször is hozzányúlt a monumentális (316≈265 centiméteres) alkotáshoz, a végső változatát eddig még nem láthatta a nagyközönség. Az elmúlt fél évszázadban a Magyar Nemzeti Galéria raktárában őrizték, és most az életmű-kiállításra restaurálták.
– A több hónapig tartó munka nemcsak azért volt nehéz, mert katasztrofális állapotban került a műhelybe a kép, a feladatot maga a mester tette igazán bonyolulttá – mondta kérdésünkre Gippert László, a Nemzeti Galéria főrestaurátora. – Csók ugyanis nem sokat törődött az általa elvégzett folyamatos javítások minőségével, így akadtak olyan újrafestett részletek is, amelyeknek az előzményét egyszerűen lekaparta a vászonról. A most helyreállított alkotás a művész által készített legutolsó variációt mutatja.
Az október 2-ig látogatható kiállítást Székesfehérváron számos kiegészítő kulturális rendezvény, egyebek mellett egy nagyszabású szabadtéri plakátkiállítás is kíséri.
Az évforduló talán kimozdíthatja a holtpontról a cecei Csók István Emlékmúzeum ügyét is. A festő a Fejér megyei Pusztaegresen született, de a családja később Cecén telepedett le, a ház pedig a művész halála óta emlékmúzeumként működött. Jelenleg azonban nem látogatható, néhány évvel ezelőtt az épület leromlott állapota miatt be kellett zárni. Újranyitására csak akkor van esély, ha sikerül pénzt szerezni a felújítására.
