Székes egy ház
Először a Madách Kamarában (a mai Örkény Színházban) hódított – állítólag egy elrontott székrekonstrukció után.
Erről persze már csak emlékfoszlányok élnek a színházban. Úgy mesélik, hogy a nyolcvanas évek derekán, mikor felújították az épületet, a székek rosszul sikerültek. Akkor jött a díszlettervező Götz Béla ötlete: a kedves közönség adományaiból módosítsák a baklövést. A törzsközönség adakozó volt, a társulat színésznői pedig kisorsolták, melyik székre kinek a réztáblája kerüljön. Az előcsarnokban álló összesítő táblán a mai napig látható: ki melyik széket „nyerte” el.
Hogy mennyi időre szólnak a réztáblák, azt gyakorlatilag senki nem tudja – meséli a Madách Színház produkciós igazgatója, Hőnig Zsuzsa. A papírok már nincsenek meg erről, de Hőnig szerint bármikor lecserélhetők lennének, ha a Madáchról azóta levált Örkény megismételné ezt az akciót.
– Fel fogjuk újítani a székeket, gyűjtjük a pénzt, és készülnek a tervek – mondja az Örkény igazgatója, Mácsai Pál. Az a baj, hogy a közönségforgalmi terek rekonstrukciójára, állagmegóvásra nincs kerete a fővárosnak. Mácsai szerint pártolandó minden ilyen akció, amellyel a nézők remekül kifejezhetik ragaszkodásukat.
A színházak „generál”-felújítása egyébként több vezetőnek adott tippet arra, hogy a székfoglalóból némi extra pénzt juttasson a nagy munkákra. Az egyik legsikeresebb a Kerényi Imre vezette nagy Madáché volt. Rekonstrukciójának utolsó fél évében az Operettszínházban is indult efféle program. Akkor vette át a teátrum vezetését Kerényi Miklós Gábor. Első körben a több mint kilencszáz ülésből körülbelül 150-nek találtak gazdát. Az Operett pontosan egy évadra adta oda ülőhelyeit, és a programot minden évben (változó sikerrel) azóta is megismétlik – mondja a direktor. Ezek a bevételek töredékei a felújítási keretüknek – hiszen a nézőteret folyamatosan karban kell tartani, a megrongálódott székeket ki kell cserélni –, mégis sokat jelentenek. Leginkább a páholyok népszerűek, ezért ott szükséges leggyakrabban a felújítás.
Valószínűleg a vidéki színházak közönsége a leghűségesebb. A lokálpatrióták ugyanis sokkal jobban kötődnek egyetlen színházukhoz, mint a budapestiek a tucatnál is többhöz. Legutóbb a szombathelyi Weöres Sándor Színház felújított épületében lehetett „székhez jutni”, 50 ezer forintért. A nézőtér több mint fele el is kelt – mondta Jordán Tamás igazgató. Cserébe nemcsak a nézőtéri térképen, hanem a műsorfüzetben is szerepel az adakozók neve. A jelenlegi program másfél évre szól, hiszen a teátrum januárban költözött az új épületébe, de utána évadonként újraindítják az akciót.
Ami a Radnóti Színházat illeti, ott Kováts Adél és Csányi Sándor invitálja a plakáton a nézőket, hogy segítsék kedvenc teátrumuk várható felújítását. A magánszemélyek 60 ezer forintért, a cégek kétszer ennyiért foglalhatnak réztáblás helyet maguknak a Nagymező utcában. Bálint András igazgató, aki korábban a Madách Kamarában is élt ezzel a lehetőséggel, úgy véli: ez az összeg gyakorlatilag az új székek árát fedezi. A többit az intézmény félretett pénzéből oldják meg. Azt máris tudja, hogy a társulatból és a műszakból többen csatlakoznak az akcióhoz. Egyébként gondoltak a kispénzű nézőkre is: ők ötezer forintos csavarjegyet vehetnek tőlük.
Találékony teátrumok
Ugyancsak a figyelem felhívásának eszköze lehet, hogy az Örkény István Színház drámapályázatot ír ki névadója születésének 100. évfordulójára, mégpedig milliós díjakkal. A győztes művet akár be is mutatja a teátrum. A Picaro Társulat ugyanakkor virtuális jegyvásárlásra buzdít. Májusra meghívták ugyanis Csontbrigád című előadásukat Svédországba, de a Rejtő-jogörökösök a külföldi fellépésért ötszázezer forintos jogdíjat állapítottak meg.
