– Boldog vagyok, hogy ez után a hideg, havas tél után a kellemesen meleg Budapestre mehetek. Igazi „szívem csücske” város, sok szép emléket őrzök róla. Remek lesz találkozni a sok íróval, ahogy ez lenni szokott a könyvfesztiválok forgatagában. A Budapest Nagydíjnak is nagyon örülök, hiszen nincs olyan művész, akit ne tenne boldoggá az elismerés – vallja be Enquist, akinek eddigi munkásságát huszonkét nemzetközi és svéd díjjal ismerték el. Műveit eddig huszonnyolc nyelvre fordították le. Több kötete magyarul is megjelent, így a svédországi pünkösdista mozgalomról szóló Lewi útja, a náciszimpátizáns svéd Nobel-díjas író belső mozgatórugóit kutató Hamsun című munkája, Az udvari orvos látogatása című – a dán felvilágosodást bemutató – történelmi regény, a Blanche és Marie könyve (amely az előző századforduló Párizsába röpíti az olvasót), valamint a Három Barlang Hegye című meseregény, amely a könyvfesztiválra most ismét megjelenik.

– A magyar nyelvű kiadás és az, hogy egyes színdarabjaimat magyarul is játsszák (Phaedra, A földi giliszta élete – a szerk.) különös örömet jelent: nagy élmény a világ egyik „legegzotikusabb” nyelvén hallani, látni az írásaimat. De nagyra becsülöm Magyarország irodalmi értékeit is. A maiak közül Kertész Imre, Esterházy Péter az európai és a világirodalom igazi nagy bölénye, nem is beszélve Konrád Györgyről, akihez személyes barátság is fűz.

Per Olov Enquistet kis csodálkozásra készteti, hogy Magyarországon most érdeklődést ébreszt szinte minden, ami skandináv. Tud róla, hogy a svéd krimik, a svéd bútorok, a svéd autók kelendő cikkek. – Nem igazán értem az okát, hiszen annyira különböző tendenciák vezérlik a két országot. Lehet, hogy a humánus politikánk, lehet, hogy a jólétünk, de az is lehet, hogy az imitt-amott megjelenő euroszkepticizmusunk tesz vonzóvá minket? Nem tudom. De Európának ma már több centruma van, és az egyik az északi.

– Furcsa világban élünk – fűzi tovább, hozzátéve: ez nem utolsósorban az illúziók világa is, mert például a fiatalok meg vannak arról győződve, hogy rengeteg barátjuk van, amikor „chatelnek”, holott erről szó sincs. Ez például illúzió. Amire ő azt feleli: nagyon is a valóság világát éljük, csak ez a valóság már teljesen más, mint a régi. Rengeteg a történés, és mindenről tudomást is szerzünk. A médiatársadalom valósága ez, ahol a jelenlét nem mindig fizikai, de ettől még valós. Azt mondják, ő magányos volt gyerekként, egyedül a zúgó fenyvesek közt. Szerinte viszont egy írónak remek gyakorlat a természettel kettesben maradni. Mélyen vallásos családban nőtt fel, ma is hiszi, hogy a hit, bármilyen hit is az, az ember fontos fegyvere az élet háborújában. Manapság sokan „hagyományosan” hisznek, de nő a szabadon gondolkodók tábora is. Azt azonban szerencsétlen dolognak tartja, ha a hitet és a politikát összekeverik. Az irodalom viszont sokat segíthet.

– Ha az ember sokat olvas, rájön, hogy alapjaiban mindnyájan egyformák vagyunk. Ez a tudat pedig szolidaritást, egyensúlyt és toleranciát szül. Erre van a legnagyobb szüksége a világnak – állítja Per Olov Enquist.