A rebellisnek tekintett bohém csapatba olyan romantikus, bársonyba öltözött dendik tartoztak, mint Dante Gabriel Rossetti, William Morris, Frederic Leighton, OscarWilde és Edward Burne-Jones, de idesorolható a különcnek számító James McNeill Whistler is. A V & A nyomon követi az 1860-as években létrejött avantgárd kör valóságos kulturális jelenséggé való fejlődését egészen addig, amikor a századforduló utáni években dekadenciába süllyedt. Virágzásának négy évtizede alatt a közösség alkotói forradalmat teremtett, mely túlzás nélkül megváltoztatta a viktoriánus Nagy-Britannia képét.

Az Esztétikai Mozgalom elsődleges jelentőséget tulajdonított a művészeteknek és a szépségnek. Sir Mark Jones, a múzeum búcsúzó igazgatója szerint a l’art pour l’art és az öncélú szépség mára ismét divatba jött, így a tárlat aligha lehetne aktuálisabb. A mintegy kétszázötven darabot tartalmazó bemutató nagyjából kronológiai sorrendet követ, és néhány kulcsfontosságú művet először egyesít azóta, hogy 1877-ben a Grosvenor Galériában „találkoztak”. A pre-rafaelitákkal kezdődő és az Art Nouveau-ba torkolló tárlat versektől festményekig, fotóktól bútorokig, szobroktól szerelvényekig a szépség hajhászásának legkülönbözőbb megnyilvánulásait tartalmazza. Nincs hiány színházi kosztümre emlékeztető kelmékbe öltözött vörös hajú dámákban, mint amilyen Lord Leighton Pavonia című, 1858–59-ben keletkezett bájos portréján tűnik fel.

A szépséges modellről, az olasz Nanna Risiről készült számos vázlat közül ez a leghatásosabb. A néző nem könnyen veszi le tekintetét a szépasszonyról, aki buggyos ujjú fehér blúzt és zöld pruszlikot visel, kezében pedig extravagáns pávatollat tart. A pávatoll láthatólag egyik kedvenc motívuma volt az Esztétikus Mozgalomnak. A kiállítás egy másik attrakciója Arthur Silver 1887-es, pávatollmintás anyaga, a hengernyomott technika egyik első, kereskedelmi célokat szolgáló remeke, melyet más függönyökkel és kárpitokkal együtt árusítottak a Regent Street-i új Liberty áruházban. Ez a dizájn az ikonikus üzlet egyik legismertebb és legnépszerűbb mintájává vált. Fő helyet foglal el a V & A pazar termeiben a kiváló iparművész, William Morris, akinek munkái nemcsak funkcionálisak voltak, hanem művészi rangra emelkedtek.

Az Esztétikai Mozgalom értékeit felvillantó tárlat legizgalmasabb pillanatait nem is a festmények, hanem az enteriőrök kínálják. A látogatók egy lyukon keresztül bekukucskálhatnak Rosetti szobájába, benne egy kínai székkel, melynek érdekessége, hogy egymást követően három pre-rafaelita nagyság tulajdonában volt: Rosetti után John Everett Millais, majd William Holman Hunt „trónolt” rajta. A kurátorok újjáélesztették az eredeti Grosvenor Galleryt is, falain George Watts és Edward Burne-Jones 1877-ben nagy vihart kavart festményeivel. Stephen Calloway, a kiállítás rendezője abban látja az esemény üzenetét, hogy nincs új a nap alatt. „Ma természetesnek vesszük, hogy mindennek szépnek kell lennie és minden kreatív vállalkozásnak számít: az, hogy hogyan éled az életed, hogyan teszed lakhatóvá, csinossá az otthonodat.” A mozgalom tagjainak korukat meghazudtoló képességük volt a manipulációra, saját imázsuk eladására – hasonlóan a mai píárosokhoz.

Lord Leighton Pavoniája