A viharvert hiéna egy roncs Volga motorházán ücsörög. Kalapja homlokába húzva, cigizik, hunyorogva nézi a napot. Egy kakas lép oda hozzá. (Ki más? Hiszen egy szemétdombon vagyunk.) A hiéna és a kakas szóváltásba keveredik. Balhészag száll a levegőben. Az ember azt várná, mindjárt előkerülnek a botok, a bicskák, a bokszerek. De nem. Még csak ökölharc sem lesz. A hiéna torkánál fogva ragadja meg a kakast, majd egy üveg piát vesz elő, és teleönti alkohollal szegény tarajost. Miután ezzel végzett, öngyújtójával lángra lobbantja állattársa csőrét. Lángnyelvek, belső robbanás, az égő félbársony és a kormos bélés bűze.

A kegyetlen hiénát Bataille-nak hívják, egykor tehetséges költő volt, később részeges szeméttelepi takarítóvá növi ki magát. Faját tekintve plüssállat, éppúgy, mint A Halállista (Amberville, 2009) című krimi többi szereplője. Mint Medve Erik, aki ötvenévesen kiegyensúlyozott családi életét él, szép karriert épít egy menő reklámcégnél, ám ifjúkorát a Bűn legmélyebb bugyraiban töltötte: szerencsejáték, drog, maffia. Vagy mint Galamb Miklós, a város zord maffiafőnöke. És persze Nyúl Emma, a démoni szépségű festőművésznő, Erik imádott felesége is plüssnyuszi.

Erik és Emma szerelme látszólag felhőtlen: nyugalomban és megértésben élnek csinos otthonukban. Erik leszámolt sötét múltjával, Emmát tökéletesen kielégíti a festészet. Ebbe a idilli képbe köp bele Galamb Miklós. Egy nap beállít egykori alkalmazottjához, a medvéhez, és a gorillái szétverik a berendezést. A madár közli a macival, ha nem húzza ki záros határidőn belül a nevét a Halállistáról, akkor az emberszabású majmok kinyírják a nyuszikát.

Tiszta beszéd. Csakhogy a Halállista egy legenda. Talán nem is létezik.

Az emberi lét szülőszobától koporsóig, Mollisan város plüssállatainak élete viszont a zöld kisteherautótól a piros kisteherautóig ér. A szülőkhöz a csepp plüssöket a Kézbesítők szállítják ki (a Kölyöklista alapján) zöld furgonnal, a halálra ítélt egyedeket pedig (a Halállista alapján) a Sofőrök szedik össze piros furgonnal.

Eriknek mindössze pár napja van, hogy megfejtse a nemlét titkát, a Halállista rejtélyét, és megmentse feleségét. Egyrészt egy hamisítatlan hard-boiled krimit olvasunk, másrészt viszont egyfolytában a lét kapuin dörömbölünk. Nem kevés filozofikus betét szerepel a könyvben, főként Medve Ede (Erik megkattant ikertestvére) monológjainak köszönhetően. A Halállista érdekes vegyüléke a kemény és a metafizikai krimiknek (utóbbiakról Bényei Tamás kiváló könyvében ezt olvassuk: „a krimisémából kölcsönzött elemeket általános bölcseleti jellegű kérdésfeltevések szolgálatába állítják”, vagy ahogy Lem írja: „a rejtély nem annyira bűnügyi, mint ismeretelméleti”).

Mi a Jó és mi a Gonosz? Erről elmélkedik a Tóparti Házban (vagyis az elmegyógyintézetben) Ede. Testvére, Erik folyamatosan az után kutat, ki dönt Életről és Halálról. Van-e Halállista? És ha igen, ki állítja öszsze? A lét végső csomójának bogozása közben pedig egy eléggé szerethető akciófilm pereg le az olvasó előtt. Erik összetrombitálja régi bandáját. A nagy csapat tagjai: Mollisan város Aczél Györgye: Kígyó Márk. Egy drogos, homoszexuális, prostituált, szado-mazo gazella: Lali. És egy ostoba, kegyetlen és komplexusos varjú: Tom-Tom. A mackó vezetésével indulnak harcba.

Olyan ez a könyv, mintha a szerző irodalmi turmixgépébe dobálta volna Chandler regényeit, Orwell Állatfarmját, A rózsa nevét, a Keresztapa III. részét, Rejtőtől a Piszkos Fredet és Kormos piszén pisze kölyökmackóját, Vackort. Nem állítanám, hogy Tim Davys A Halállistával kiforgatja négy sarkából a bűnügyi regények világát, de az biztos, hogy élvezetes, ütős és felettébb bizarr krimikoktélt lötybölt.