A leköszönő Szempont múlt vasárnapi adása ilyen volt. Ha az m1 eltökélt szándéka az volt, hogy a hét utolsó napján, főműsoridőben száműzze nézőit, akkor ez sikerült. Még akkor is, ha a vendégként meghívott szelíd és okos Lackfi János író-költő-műfordító-szerkesztő önmagában garantálna egyfajta minőséget – szellemi színvonalat –, ám arról nem tehet, hogy a rezzenéstelen arcú műsorvezető, Gulyás István inkább kvaterkázik, semmint beszélget vele.

Így csevejük mind össze arra szolgál, hogy két unalmas riport között kitöltse azt a néhány percet, amíg a néző megropogtatja elfáradt derekát, s azon gondolkodik, átkapcsoljon-e a Való-Világra, vagy inkább kenjen egy medvehagymás vajas kenyeret, amitől legalább némi vértisztulást remélhet. Ha már a műsor maga meglehetősen vérszegény.

Nem volt ez mindig így. Korábban M. Kiss Csaba és stábja izgalmas, pergős, színvonalas Szempontokat gyártott, ahol a „több szempont és több vélemény” nem azt jelentette, hogy egy szempont és egy vélemény hangzik el többféle tálalásban, a látvány sem merült ki abban, hogy az operatőrök lelkesen „zummolnak” és „svenkelnek”, ideoda mozgatják a kamerát, s a riportokba beraknak némi fekete-fehér dokumentarista betétet, hogy érezzük: ez itt a kőkemény valóság.

Merthogy a rezzenéstelen arcú Gulyás István, a Szempont egyéves szünet után tavaly ősszel újraindított adásának Echo tévéből átstartolt műsorvezetője nem kevesebbet, mint a kőkemény valóságot ígérte nekünk a beharangozóban, mondván: „követjük a modern közéleti televíziózás által támasztott igényeket, és a kőkemény témákat közérthetően, fogyaszthatóan, sok képpel, helyszíni interjúkkal tálaljuk, a stúdióban pedig problémaérzékeny, szükség esetén konfrontatív, de élvezetes, és színes beszélgetésekkel igyekszünk szolgálni a nézőknek”.

Apropó, negyvenéves vagy, izgalmas kis történeteket dolgozol fel. Szerinted mennyire gazdag ez az irodalom ahhoz, hogy az emberek ráismerjenek önmagukra? Nagyjából ezt a problémaérzékeny és konfrontatív kérdést tette fel például a műsorvezető Lackfi János költőnek mindjárt azután, hogy negyedórán keresztül jogász, parlamenti képviselő, egyetemi docens, kriminálpszichológus fejtegette, joguk van-e az embereknek megvédeni magukat és uborkájukat, s enyhébbek legyenek-e a fegyvertartási szabályok.

Mindjárt ezután a ferihegyi Sky Court bemutatása jött: ebben nagyjából annyi volt a feszültség, mint kétnaponta Brüsszelbe járó politikusainkban a repülőgép felszállása előtt, ráadásul az a már-már bájos következtetés is elhangzott, hogy az új terminál azért számít hungarikumnak, mert magyar építőanyagokból épült. Majd következett egy összeállítás arról, milyen lenne Budapest, ha nem ilyen lenne, s láthattuk, hogy Tornanádaskán mindenki rendben tartja a portáját.Megtudtuk még, hogy Lackfi szereti a feleségét, s azért költözött Zsámbékra, mert ott nyugalom van. Tíz éve már-már turistaként közlekedik Budapesten, és a lánya a napokban otthon felejtette a mobiltelefonját.

A Szempont a hírek szerint megszűnik, nézettsége az újrakezdés óta zuhant, a végére mélyrepülésbe váltott. Műsorvezetője esti híradósnak áll az m1-en.

Kőkemény lesz, annyi szent.