Amikor a hatvanas évek végén belekezdtek Bud Spencer és Terence Hill főszereplésével Az ördög jobb és bal keze című film forgatásába, a humoros western fogalma képtelen elképzelésnek tűnt. Pedig 1964-től a hetvenes évek elejéig az olasz filmipar 440 cowboyfilmet gyártott. Az első makaróniwestern az Egy maréknyi dollárért című film volt, amelyben egyetlen amerikai szerepelt: az addig ismeretlen karakterszínész, Clint Eastwood. Az olasz–német–spanyol koprodukciós film rendezője Bob Robertson, akit ma csak Sergio Leone néven ismer a világ, zeneszerzője pedig Don Savio, aki Ennio Morricone néven vált ismertté. Tanmesékbe illő párbeszédek, irónia, képregényekbe illő brutalitás és a végső párbaj képeinek elnyújtása volt sikerük receptje. De hogy vígjátékot faragjanak a veszélyt vállaló, törvényen kívüli cowboy életérzésből, arra még senki sem mert gondolni.

A bohózati elemek előtérbe helyezése a jól ismert párosnak köszönhető, akik a kövér és sovány, a ravasz és az ostoba, az ész és a kar, a szeretet és a gyűlölet örök kettősségét vitték a kamera elé. Sokat segített a köztük meglévő fizikai különbség. A titok abban rejlett, hogy gyilkos revolvergolyók helyett óriási bunyót rendeztek egészséges pofonokkal és csattanókkal. Egyetlen gonosz holtteste sem látszott a vásznon, legfeljebb elbambultak a fejükre mért ütésektől. A filmet 1970. december 15-én mutatták be, és karácsonyi szórakozásként fogadta a közönség.

Bár a közvélekedés a komikus western műfajának megteremtését a Bud Spencer–Terence Hill páros nevéhez köti, a harminc évvel korábban született Rejtő-westerneket olvasva világos, hogy az elsőség Rejtő Jenőt illeti. Forrásaik közösek: a némafilmekből és színpadi bohózatokból merítenek.

Rejtő már légiós történeteiben is alkalmazta azt a komikai alaphelyzetet, hogy hősei szerepet cserélnek, némi haszonért elvállalnak egy nem mindennapi megbízatást. Száz szivarért ezredesnek öltöznek, húsz pengőért a bíróságra mennek mint megbízható hamis tanúk, harminc pengőért felbérelhetők előkelő vendégnek, kétszáz pengőért szakszerűen követnek el önbetörést, vagy ha kell, Napóleonnak öltöznek. Jobb-rosszabb színészek is feltűnnek ezen szerepcserék során, ami beláthatatlan bonyodalmak sorát indíthatja be. Nincs ez másként a Tigrisvérben sem: de itt az elcserélt szereplő képtelen megfelelni szerepének.

A negyvenes évek elején született regény vérbeli bosszútörténetként indul. Egy jóravaló, ám kissé neurotikus fiút a helyi cowboyok kiközösítenek, mert nem eléggé férfias. Robin vadnyugati mércével mérve valóban gyáván viselkedik. Nem kezeli jól a pisztolyt, nem áll ki bunyózni akkor sem, ha megsértik. Homályos gyerekkori trauma kísérti. Ha valaki revolvert fog rá, ha megfenyegetik, sikoltásokat hall, lőporszag fojtogatja és fegyverdörrenés jut az eszébe. Végigfut rajta valami hűvös zsibbadás és lebénul. A nem éppen lélekbúvár cowboyok nem tudják mire vélni teszetoszaságát. Számukra csak annak az embernek van tekintélye, aki gyorsan és halálbiztosan kezeli a hatlövetűt.

Rövidesen kiderül azonban, hogy a gyávának tartott Robin a legendás rablóvezérnek, Tigrisnek a fia, és ennek hatására sosem tapasztalt merészség költözik belé. Rádöbben a végzetére, feltámad benne a Tigris-vér, és elindul, hogy bosszút álljon a családját ért sérelmeken. Útját félelem és néma döbbenet övezi a Közép-Nyugaton. Igazi westernhez méltóan vonatrablást túszejtés követ, majd a számkivetett hős nekivág a hegyeknek és a megközelíthetetlen Öreg Szélszakadék felé veszi az irányt. A hegy keleti oldalán a vasút mentén húzódó helységek sorakoznak, nyugatra a terméketlen lapály, a Bölények földje terül el, a valamikori komancsok és sziúk területe. A zord hegyek között romantikus lányregényekbe illő fordulat következik be. Az elrabolt leány reménytelenül beleszeret elrablójába.

A nagy leszámolást elnapolják, mert a megátalkodott Rowerről kiderül, hogy valójában merész újító, aki dacolva a legelőiket féltő cowboyokkal, élethivatásának érzi, hogy az isten háta mögötti Folkston városkába elhozza a civilizációt. Zsilipet épít, hogy áramot fejlesszen. Érdemes a családfájára némi figyelmet szentelni. Nagyapja a nagy aranyláz idején Alaszkába, Klondike-ba ment aranyat ásni és bár koldusszegényen halt meg, ő valósította meg az első kompot a Yukon-folyón. Az egyik nagybátyja Buffaló Billel szervezett lovascsapatokat, hogy az első Pacificvasút előtt vágtatva biztosítsák a közlekedést. Rowert pedig gyerekkora óta izgatja a zsilip, hogy Folkston bekapcsolódjék a nagy keleti ütőér vérkeringésébe. Ennek ugyan ellenállnak a cowboyok, még a peon indiánokkal is szövetkeznek inkább, de a haladásnak mégsem állhatják útját. Váratlan fordulatok, a bosszúálló fiú többszöri felbukkanása után a Rower-birtokon a rejtői szóviccek ugyan kissé kifáradnak, a vérben gázoló gyilkos kilétéről és az igazságról azonban így is fellebben a fátyol.

GIBSON LAVERY ÍRNI KEZD

A western filmek fénykora a XX. század harmincas és ötvenes évei közé tehető, amikor évente félszáz vadnyugati történet készült Hollywood stúdióiban. Köztük olyan klasszikusok, mint az Apacserőd vagy a Rio Grande, a legnagyobb westernsztárral, John Wayne-nel a főszerepben.

Müller úr, a Nova Kiadó vezetője, látva a műfaj sikerét, cowboytörténetek írására ösztönzi Rejtőt. A már ismert légiósregény-író ezúttal a Gibson Lavery álnevet választja. Első története A Nevada szelleme (2010. december 12.), amelyet másik négypengős regény követ. Sorrendben a Nincs kegyelem, a Pokol a hegyek között (2011. január 15.), a Tigrisvér (április 13.) és a Texas Bill, a fenegyerek (március 16.). (Zárójelben a sorozatunkban való megjelenés dátuma.)