Idén 25 jelölés érkezett, ezt szűkítették végül tíz műre, amelyből a szakmai zsűri (irodalmi lapok vezetői, kritikusok, olyan szerzők, akiknek tavaly nem jelent meg kötetük) pontozása alapján választották ki a legjobbat. A listán többek között Aczél Géza, Bertók László, Garaczi László, Borbély Szilárd egy-egy műve szerepelt. Térey és Spiró már korábban részesült a díjban, míg Szilasi László A szentek hárfájáért tavaly a Rotary Irodalmi Díjat vihette haza. Így Esterházy elismerése nem keltett különösebb meglepetést.

A választást az is megkönnyítette, hogy a szakmai zsűri indoklása szerint az Esti a tavalyi év legizgalmasabb irodalmi vállalkozása. Ezzel nehéz is lenne vitatkozni. „A mű olvasható regényként és novellafüzérként, de olvasható úgy is, hogy miként és miért is nem lehet ma a megszokott módon regényt, novellát, tárcát, levelet, jegyzetet írni. Közben biztosít arról, hogy mégiscsak lehet.”

– Nem lehet mindent leregényezni – reagált a szerző a zsűri indoklására. Bodor Ádám Sinistra körzete regényebb, mint az ő műve, tette hozzá, miközben akörül is ádáz vita dúlt. Természetesen érti, hogy amikor a kritikusok regénynek aposztrofálják az Estit, akkor valami jót, dicsérőt mondanak, így nem is fog kapálózni ellene. Pláne, hogy a magyar olvasói szokások is a regény felé billennek el, miközben azt is tudja, hiszen triviális: novellákról van szó. Felidézte azt is, milyen érzés volt a kiadótól hazafelé először kézbe venni egy-egy művét. Főként a Bevezetés a szépirodalomba című vaskos kötetet, amelyet akkor és ott látott először egyben. Az Erzsébet hídon átautózva, Janis Joplint hallgatva komoly veszélyt jelentett akkor a honfitársaira, elevenítette fel az emléket. A felelőtlen boldogság pillanatai ugyanis ezek, amikor még nem tudni a könyvről, hogy mennyire rossz, még nem indult el a saját útján, senki sem szól bele a szerző csöndes örömébe. Csak az fontos, hogy a könyv megvan, hogy ott van. Tapintható.

Kosztolányiról szólva (az indoklás szerint ha Kosztolányi élne, valami effélét csinálna Estivel, mint amit most Esterházy a kölcsönvett hőssel) annyit mondott: örök olvasói élmény látni, hogy mit csinált a Nyugat prominens szerzője a magyar mondattal. Érdemes megnézni a Kosztolányi előtti és utáni mondatot. Ami aztán elvezetett az Ottlik féléhez.

Az Aegon-díjat azért is tartja fontosnak, mert a kitüntetett író társdíjat is adhat, s így kapcsolódási pontokat hozhat létre más művészeti ágakkal. Hiszen Bartók is ugyanazzal foglalkozott annak idején, mint Joyce, vagy másként: az elbeszélés nehézségei a kortárs zenében is megmutatkoznak. A „civil” irodalmi elismeréseknek pedig azért is örvend, mert egy-egy díjat alapítani nagyon nehéz és rejtélyes dolog. Elengedhetetlen a díjazottak névsorának presztízse, de néha több is kell. Szerencse és egy kis elegancia.

Aegon Művészeti Díj

2010 Csaplár Vilmos (Hitler lánya) 2009 Jónás Tamás (Önkéntes vak) 2008 Térey János (Asztalizene) 2007 Rakovszky Zsuzsa (Visszaút az időben) 2006 Spiró György (Fogság)

Aegon Művészeti Társdíj

2009 Juhász Gábor 2008 Kovalik Balázs 2007 Vojnich Erzsébet 2006 Jeney Zoltán

Az Esti győzelme nem meglepetés