Dave Mustaine megosztó személyiség, ahogy zenekara, a Megadeth is megosztja a közönséget. A Mustaine kompozíciók különlegességét az is elismeri, aki egyébként „hallgathatatlan szemétnek” tartja. Mindegyik unikális a maga módján: egyedi gitárhangzásból, elgondolkodtató szövegekből, sírgödörtónusú énekhangból áll össze az utánozhatatlan Megadeth-keverék. S mindez elsősorban Mustaine munkája: a zenekar az első, 1985-ös lemez óta nagyobb hullámvölgyek nélkül muzsikál, pedig az állandóságot egyedül az 1961-ben, Kaliforniában született gitáros-énekes testesíti meg a bandában. A tömegkultúra e szegmensében ritkák a szokványos életutak, Dave Mustaine pályája azonban ebből a különleges sorból is kilóg. Tizennyolc éves kora tájékán kezdett el gitározni. Állítólag azért, mert – miközben kábítószerdílerként kereste a kenyerét – egyik kliense Iron Maiden- és Judas Priest-lemezekkel fizetett neki az anyagért. A kezdetben unaloműzőként hallgatott heavy metal lenyűgözte az ír és francia felmenőkkel rendelkező, apa nélkül felnőtt, 15 évesen már önálló Dave-et.

Első zenekaráról, a Panicről nem sokat tudni, a másodikat viszont azok is ismerik, akik soha nem hallották az amerikai zenész nevét. Ez a csapat ugyanis a Metallica volt: 1981–1983 között a világ legnépszerűbb trashbandájának gitárosát és frontemberét Dave Mustaine-nek hívták. Az első két Metallica-albumon jó néhány dal őrzi Dave keze nyomát, egyet (a Four Horse ment – TeMechanix néven) magával is vitt a Megadethbe.

A Metallica 1983-ban rakta ki Mustaine szűrét, a szakításhoz az alkohollal és a droggal együtt járó folyamatos balhék vezettek (igaz, később a Metallica-tagok is visszatérő vendégei voltak a különféle elvonókúráknak). Innentől Mustaine-t az vezérelte, hogy bebizonyítsa: van olyan jó zenész, mint akik kirúgták és tud olyan jó csapatot csinálni, mint amilyen a Metallica. Az elsőt vitán felül megmutatta: az 1983-ban Dave Ellefsonnal megalapított Megadeth a kezdetektől Mustaine köré szerveződött, ő írta és hangszerelte a számok többségét, némi keresgélés után vállalta az éneklést. Boglyas vörös haja, szenvtelen arcú, fehér inges figurája azóta is ikonnak számít a műfajban. Szakmai értelemben a Megadethnek sikerült kilépnie a Metallica árnyékából, ám az üzletben vitathatatlanul a „nagy testvér” vezet: már százmillió eladott példánynál tart, míg a Megadeth csak 25 millióig jutott.

Ebben persze az is benne van, hogy Dave Mustaine nem kötötte meg azokat a kompromisszumokat, amelyek (másoknál) az undergroundból a fősodorba vezető utat szegélyezik. A fekete bárány szerepkörtől viszont  elköszönt, s „újjászületett keresztény” lett. – Jobb lesz mostantól hívőként élni, és esetleg a végén csalódni, hogy mégsincs Isten, mint fordítva – mondta egy interjúban. Megnősült, lejött a szerekről, vegetáriánus lett. Egy korábbi budapesti koncertjük idején a Népszabadságnak azt nyilatkozta: a Metallicával való rivalizálást már kinőtték, volt néhány közös turné, a családok is jóban vannak. Az örök fenegyerek megállapodott. Aki kilátogat április 8-án a Budapest Sportarénába –ahol a műfaj másik élő klasszikusával, a Slayerrel együtt lépnek fel – élőben is megbizonyosodhat róla: a végtelenül laza csukló, a földöntúli hangulatú énekhang és a Megadeth-érzés ötvenen túl, tudatmódosítók nélkül is tökéletesen működik.