Tízpontos kódexet írtak alá Mexikó meghatározó médiavállalatainak vezetői: egységesítik a droghoz köthető szervezett bűnözésről szóló tartalmak közlési irányelveit. Az önkorlátozást vállaló társaságok igyekeznek véget vetni annak, hogy a kartellek propagandaanyagok terjesztésére „használják” a médiafelületet, továbbá a drogbárókat „sem hősként, sem áldozatként” nem hajlandók ábrázolni. Nem jelenhetnek meg olyan képek vagy cikkek sem, amelyek „l’art pour l’art” jelleggel jelenítik meg az erőszakot.

Magyar példa is igazolja, hogy nem oktalan a médiumok „marketingmunkájának” önkéntes korlátozása: Ambrus Attila, a Whiskys néven elhíresült rabló állandó helyet „harcolt ki” magának a bulvárlapokban. A bankok kifosztásával föltűnő korábbi jégkorongkapus munkásságát amolyan betyárromantika lengte körül „karrierje” csúcsán...

Mexikóban 40 médiacég, 700 televíziós csatorna, rádió, nyomtatott lap és online tartalomszolgáltató tulajdonosa szignálta a megállapodást, amely leszögezi: az aláírók fenntartják maguknak a jogot, hogy bírálják a kormány drogpolitikáját, illetve a szervezett bűnözés elleni intézkedéseit. A Reforma, a legbefolyásosabb napilap, a Processo, a mértékadó hetilapok egyike, valamint a La Jornada sem csatlakozott a társasághoz. Genaro Villamil, a Processo újságírója megemlítette: az ilyen paktumok utat nyitnak a sajtószabadság korlátozásához.

Polyák Gábor médiajogász nem feltétlenül osztja a közép-amerikai médiamunkás véleményét: az ilyen önkorlátozások a társadalmi felelősségvállalás eszméjét erősíthetik. „Ideális esetben a médiavállalatok fölismerik, hogy bizonyos tartalmak közlése közép- vagy hosszú távon károkat okoz a társadalomnak. A szektor nem vár arra, hogy az állam avatkozzon be, inkább önként szabályozza a kérdést” – mondja. Hozzáteszi: nem oktalan az újságíró felvetése, hiszen – bizonyos esetekben – az információ kirekesztése öncenzúrához vezethet, ezért pontosan kell meghatározni a visszatartott tartalmak jellemzőit.

Hasonló kérdések korábban Magyarországon is felvetődtek. A vezető bulvárlapok egyike a címlapon közölte a fényképet, amely Fehér Miklós válogatott labdarúgó haláltusáját örökítette meg. Polyák úgy véli: „Az új hazai szabályozás egyértelmű céljainak egyike a bulvár visszaszorítása, ám ezért olyan eszközöket is bevet, amelyek az elérhető eredményhez képest indokolatlanul szélesen korlátozzák a média működését.”

Persze a jogszabály a citált esetben lehetőséget ad a hatóságnak a beavatkozásra. Ugyanakkor messzemenően kurrens kérdés, hogy a közösségi média térhódítása idején akad-e még bármi jelentősége az önkorlátozó csomagnak vagy a törvényi beavatkozás lehetőségének. A YouTube, a Facebook, a Flickr szabadon röpítheti világgá azokat a tartalmakat, amelyeket a vezető médiavállalkozások nem közölnek. Nincs hatóság, amely interveniálni tudna.

Ennek eklatáns példája a Daniel Pearl kivégzését megörökítő film sorsa. A Wall Street Journal riporterét iszlám fundamentalisták ölték meg. A gyilkosság képei körbejárták a golyóbist, miután az elkövetők föltöltötték őket a legnépszerűbb video megosztóra. Az FBI minden legális eszközzel harcolt az eltűntetéséért – eredménytelenül.

Természetesen a drogbárók „hőstetteinek” online portyáját sem lehet megállítani. Arra aligha lehet számítani, hogy a bűnszervezetek nem ismerik föl a világhálóban rejlő kommunikációs potenciálokat: az informatikus éppolyan fontos tagja a bandának, mint a fegyverbeszerző vagy a díler. Meglehet, a mexikói recept mégis működik: a lapok messzemenően értékes előnye például a YouTube-bal szemben – ahogy Polyák rámutat – a hitelesség. Ha megőrzik, akár sikerrel is járhatnak.

Mexikói katonák marihuánát égetnek Tijuana mellett egy bázison